A Debreceni Ítélőtábla Dr. Balla Lajos vezette büntetőtanácsa 2011. február 15-én az elsőfokon eljáró Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítéletét helybenhagyta és a következő ítéletet hozta: Juszt Zoltán vádlott

bűnös
előre kitervelten, aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében,
ezért a bíróság 15 év fegyházbüntetésre és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elrendelte a Jászberényi Városi Bíróság ítéletével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását, ezenkívül 20,000 Ft kiadását rendelte el a sértetti hozzátartozó részére.

A tényállás:

Az akkor 35 éves vádlott feleségével és két gyermekükkel élt Szentlőrinckátán, mindketten dolgoztak, azonban a vádlott szeretett volna a meglévő anyagi helyzetüknél jobban élni.

Egy barátja mutatta be B. László későbbi sértettnek, akivel korábban nem ismerték egymást.
B. László alkalmi zenélésen kívül pénzkölcsönzéssel foglalkozott, amelyből jövedelmét biztosította 40-70 %-os uzsorakamatra.

A sértett Jászfelsőszentgyörgyön élt, lakókörnyezetében köztudomású volt, hogy pénzt kölcsönöz uzsorakamatra.

A vádlott, miután megismerkedtek, többször kért kölcsön, kezdetben szóbeli megállapodás alapján.
A vádlott egyébként 2004-től kezdődően több magánszemélytől és pénzintézettől is hitelt kért, annak ellenére, hogy folyamatosan dolgozott, azonban ez számára kevésnek bizonyult.

A vádlott szóbeli megbeszélésük alapján tudott arról, hogy a a sértett rövid határidőre, 70 %-os kamattal ad kölcsönt, de miután pénzintézeteknél már nem volt hitelképes, így kénytelen volt anyagi igényeit ily módon biztosítani.

Első alkalommal 2004. őszén 200,000 Ft-ot kért kölcsön, azzal, hogy ha 1 hónapon belül visszafizeti, akkor is 70 % a kamat.
A vádlott azonban nem tudta visszaadni a kölcsönt a megadott határidőn belül.

Mivel a sértett sürgette a pénz megadását, a vádlott egy ismerősétől kért kölcsön, aki 360,000 Ft-ot adott neki kölcsön, ennek fejében a vádlottnak 800,000 Ft-ot kellett volna visszafizetnie.
Ebből az összegből a vádlott B. Lászlónak visszafizette az első ízben felvett tartozást.

Kb. két hónap elteltével, 2005-ben a vádlott ismét pénzt kért kölcsön B. Lászlótól, ezúttal 150,000 Ft-ot, szintén 1 hónapra, szintén 70 %-os kamatra, de ezt sem tudta megadni, így kölcsönkért unokahúgától és a felvételtől számítva 3-4 hónap múlva visszafizetett össszesen 800,000 Ft-ot.

2005. május közepe felé a vádlott újra kölcsönkért B. Lászlótól 200,000 Ft-ot a szokásos feltételekkel, tehát egy hónapra, de mivel korábbi tartozásait megfizette, ezért azt mondta, hogy akkor fizeti vissza, amikor tudja, természetesen a kamatokkal együtt.
A vádlott ezt a 200,000 Ft-os kölcsönt nem tudta időben visszafizetni és ezért újabb kölcsönöket vett fel.

2005. december 13-án 5 évre 500,000 Ft-ot vett fel a Takarékszövetkezettől, de mivel nem, vagy csak részben törlesztett, a szerződést a pénzintézet felmondta.

2006. áprilisában a pénzintézet ismét kölcsönt folyósított a vádlottnak, 500,000 Ft erejéig, amelynél egy barátja kezességet vállalt, tőle a pénzintézet a pénzt visszakapta, a vádlott neki azonban nem adta meg.
Ezt követően a vádlott 1,300,000 Ft kölcsönt vett fel egy banktól, amely tartozást nem fizette meg, emiatt a tulajdonában lévő szentlőrinckátai ingatlanra a bank jogerős határozat alapján jelzálogjogot jegyeztetett be.

2007. március 10-én a vádlott az akkori munkáltatójától, egy benzinkúttól 6 alkalommal mintegy 600,000 Ft-ot szerzett meg, emiatt a Jászberényi Városi Bíróság sikkasztás bűntette miatt jogerősen elítélte.

2007. márciusában a vádlott egy jászberényi lakostól 3 millió forintot vett fel 1 hónapra azzal, hogy nem fizetés esetén a tulajdonát képező lakóházra jelzálogjog kerül bejegyzésre a kölcsönadó javára.

Ebben az időszakban B. László már rendszeresen követelte a pénzét a vádlottól, aki nem tudott fizetni.
Egy ismerősének elmondta, hogy lopott a benzinkútnál és van egy személy aki fenyegeti őt és a családját, mert tartozik neki.
Az ismerőse 2007. március 13-án ügyvéd jelenlétében vételi és jelzálogjog alapítása mellett átadta a pénzt a vádlottnak, akinek azt 2007. április 16-án kellett volna visszafizetnie.
A vádlott azonban nem jelentkezett a kölcsönadónál, így a jászberényi lakos javára a jelzálogjog bejegyzésre került, aki a bank 1,300,000 Ft-os követelését kifizetve tulajdonjogot is szerzett az ingatlanon.

A vádlott 2007. március 30-án egy pénzügyi cégtől 52 hétre 150,000 Ft-ot kapott és amelyből 37,400 Ft-os törlesztő részletet fizetett, az ezt követő részleteket már nem fizette.

A sértett a 2005. május környékén adott 200,000 Ft-os hitel visszafizetését ekkor már rendszeresen követelte a vádlottól, aki a pénzintézetektől és magánszemélyektől kért kölcsön és több ízben fizetett is, 2005. decemberében 400,000 Ft-ot adott a sértettnek, ezután 2006. áprilisában adott még 400,000-et, ezen túlmenően pedig a havi munkabéréből is 10-20,000 Ft-okat adott a sértettnek.

2007. április-május környékén fizetett utoljára, akkor közölte a sértettel, hogy többet nem bír fizetni neki és tartozását kiegyenlítettnek tekinti.
A vádlott ezután abban a hiszemben volt, hogy a sértettnek már nem tartozik, a kölcsöntartozásokról okirat nem készült, mindig csak szóban egyeztek meg.
A kölcsönadásról a sértett készített egy papírt, amire felírta a tartozás összegét.

A vádlott 2006. április-májusáig a 200,000 Ft-os kölcsönből kb, 1,000,000 Ft-ot fizetett vissza, amikor szóban megegyeztek, hogy nincs több tartozása, bár ezután még a havi részleteket, 10-20,000 Ft-ot havonta a sértett követelte tőle.

2007. augusztusában a sértett felhívta a vádlottat és találkozásukkor közölte vele, hogy még tartozik neki és ekkor, 2007. augusztusában 3 millió forintot követelt a 200,000 Ft-os kölcsönért, azzal, hogy igyekezzen a fizetéssel, mert ez is kamatozik.

A vádlott, miután 1 évig rendőr volt, tanácsot kért valakitől a helyi rendőrségen, ott azt tanácsolták, hogy menjen a bíróságra, tegyen feljelentést, vagy indítson polgári pert, ezekkel azonban nem élt, nem látta célszerűnek ezzel megállítani a sértetti követelést.

Ezután a sértett már hetente telefonált a vádlottnak, őt fenyegette, 2007. szeptemberében pedig már 3,800,000 Ft-ot követelt.
A vádlott már a házát is neki ígérte, a sértett azonban ezt nem fogadta el, a pénzét követelte.

2007. október 4-én a sértett a vádlottal egy szerződést íratott, amely szerint 6 millió forintot adott kölcsön a vádlottnak egy hónapra.

A sértett közölte, hogy a végső határidő, ameddig át kell adnia a 6 milliót, 2008. február 4. napja.
A vádlott 2007. decemberében még próbált kölcsönkérni, de már nem kapott.

2008. február 1-én felhívta a sértettet, és megígérte, hogy a 6 millióból február 4-ig 800,000 Ft-ot megfizet.
A sértett ezt nem fogadta el, ismét közölte, hogy február 4. az utolsó határidő.

A vádlott ezután elhatározta, hogy újságpapírból készpénz nagyságú papírdarabokat vág ki, ezzel eltereli a férfi figyelmét és ezalatt megöli.

Az általa használt gépkocsi első ülése alá rejtett egy konyhakést, majd ráhelyezte a nejlonba csomagolt pénznek látszó papírt.

2008. február 4-én hétfői napon még elment dolgozni, majd a munkából hazaérve várta a sértett jelentkezését.

Telefonon megbeszélték, hogy Jászfelsőszentgyörgyön találkoznak, mindenki a saját gépkocsijával, ezután a vádlott még egyszer hívta a férfit, hogy haladékot kérjen, de az rendkívül indulatos lett, kiabált, követelte, hogy hozza a pénzt, különben nagy baj lesz.

19.30 és 20.00 között találkoztak, Szentlőrinkckáta felé haladtak, majd elhagyva Jászfelsőszentgyörgyöt, egy földúton megálltak.

A sértett itt átült a vádlott kocsijába; a vádlott a délutáni órákban némi alkoholt is fogyasztott, ebből erőt merítve 20.00 és 20.15 között még egyszer próbálkozott: megkérdezte asértettől, hogy mit szólna ahhoz, ha nem lenne nála pénz.
A sértett kiabált, üvöltött, közölte, hogy ha nem fizet, akkor „az emberei a házukat átrendezik, nem érdekli se a család, se a gyerek, semmi sem”.

Miután a vádlott utolsó próbálkozása is sikertelen volt, elővette és átadta a papírokat, látszólag pénzt tartalmazó csomagot, és azt átadta a sértettnek; miközben a férfi bontotta a csomagot, a vádlott a késsel megszúrta a nyakát.

Az első késszúrást követően dulakodás alakult ki; a sértett megpróbálta kivenni a kést a vádlott kezéből, így az a kezét is megvágta.

A vádlott gyors egymásutánban 17 alkalommal szúrta meg a férfit, ezek közül 3 önmagában is halálos volt.
Ezután eltüntette a holttestet, és a véressé vált tárgyakat, a konyhakést a Zagyvába dobta.

Ezután hazament, tisztálkodott, átöltözött, majd ismét elment hazulról, autóval a kocsmába ment, iszogatott, játékgépezett.
Másnap reggel dolgozni ment, de 10.00 óra körül eltávozott a munkahelyéről, hogy az autót kitakarítsa, tisztítószereket vett és kitakarította az autót, majd visszament a helyszínre, ahol a holttestet hagyta és ott az illegális szemétlerakónál megtalálta a sértett zsebéből kiesett 2 db 10,000 Ft-ost, amit eltett, majd hívta a feleségét, hogy szerzett pénzt, mehetnek vásárolni.

A sértett holttestét február 5-én találta meg egy tóalmási lakos, bejelentést tett a rendőrségen, akik a helyszínre menve meg is találták a férfi holttestét.

A vádlott miután a kitisztított autóval visszament a helyszínre és látta, hogy a rendőrök már ott vannak, elhatározta, hogy öngyilkos lesz; búcsúleveleket írt, illetve, felhívta a rendőrséget, a rendőrnek bevallott mindent, kérte, hogy vigyázzon a családjára, mert ő öngyilkos lesz.
Ezután megivott 2 dl-t az előzőleg vásárolt sósavból.

A rendőrség megtalálta a vádlottat, mivel a telefonbeszélgetés során eémondta, hol van, a rendőrség elfogta és kórházba szállította.

A bíróság súlyosító körülményként értékelte azt, hogy a vádlott felfüggesztett büntetés hatálya alatt követte el a cselekményt, hogy a cselekmény többszörösen minősül (előre kiterveltség, aljas indok), az ittas állapotban való elkövetést; enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott feltáró jellegű beismerő vallomását, azt, hogy a vádlott kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint megbánó magatartását, amely a cselekmény utáni öngyilkossági kísérletében is megnyilvánult.