(Egy ős Motorola a második világháborúból)A tárlaton a sor végén már a mai modern kis készülékekkel találkozhat a látogató, de az induláskor még vállra akasztható, hatalmas akkumulátorral felszerelt, 450 megahertzes adatátviteli frekvencián üzemeltetett mobilokkal lehet nosztalgiázni. Némedi Varga Zoltán, a Mobilkor Alapítvány elnöke a megnyitón feltette a kérdést: mi volt 100 éve egy fiatalember zsebében? Válasza szerint akkoriban bicska, 50 éve már fésű, ma pedig elengedhetetlenül egy mobil. Utóbbit a XXI. század néprajzi tárgyának nevezte, hiszen mindenki az egyediségre törekszik saját készülékével kapcsolatban, akár a kijelzőről, a megjelenésről vagy a csengőhangról legyen szó.
A kiállítás első tárgyainál még mosolygunk, nem véletlen a „bunkofon” kifejezés, ami ráragadt ezekre a tárgyakra, pontosan azért, mert nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy ezzel telefonáljanak – mondta Némedi Varga Zoltán, hozzátéve: voltak, akik azért mutogatták készüléküket, hogy mindenki lássa, mivel telefonálnak. A mobilkommunikációban azonban másképp halad az idő – magyarázta az alapítvány elnöke, példaként említve azt a 10 évvel ezelőtti filmet, amelyben a telefonok új, SMS-küldési funkcióját reklámozták.
Magyarországon 1990. október 15-én kezdte meg működését 450 Megahertzen a Westel 0660, ez volt az egyetlen hazai analóg mobilszolgáltatás. Az országos hálózat kiépítése közel négy évet vett igénybe, addigra viszont megjelentek a versenytársak is, és a 0660 2003. június 30-án végleg beszüntette a szolgáltatást. Az analóg készülékekben még nem volt SIM-kártya. A telefonszámot, a készülék sorozatszámát és az üzemeltetéshez szükséges egyéb paramétereket a szolgáltató állította be.
Az április 16-ig látogatható salgótarjáni tárlaton a több száz mobil közt látható a Motorola Flare is, amely az utolsó nagykártyás (hitelkártya-méretű SIM-kártyát fogadó) készülékek egyike. Ebben a modellben jelent meg először a színes előlap. Kiállították még az Ericsson Hotline-t, a 450 megahertzes idők egyik legkedveltebb mobilját, amelyet még vállra akasztható pánttal árultak, illetve a Hotline 172-est a jellegzetes kihajtható antennájával. Ez utóbbi volt az Ericsson első GSM (Global System for Mobile Communications) készüléke.
A „féltéglák” közt van még a Benefon Forte és a Benefon Class Ultra is. Ezek már hordozható készülékek voltak, de a rádióegység miatt az autótól legfeljebb 150-200 méteres távolságban voltak használhatók. Az áruk mégis meghaladta a 300 ezer forintot.