Dr Mokrai Mihály gépész üzemmérnök, bank-szakjogász, Miskolcon 2010 őszéig a város egészségügyéért, szociális ellátórendszeréért felelős alpolgármestereként dolgozott, majd három esztendőn keresztül. Az MSZP miskolci alelnöke. Nős, felesége a PhD-jét írja. Két fiúgyermekük van, akik 10, illetve 15 évesek.
-Szociális ügyekért is felelős alpolgármesterként, baloldali politikusként, óriási politikai hiba ekkora házat építeni, egy amúgy szegény város centrumában.
– Már javában folyt az építkezés, amikor alpolgármester lettem. A megválasztásom előtt pedig egyeztettem a város akkori vezetőivel.
– És azt sem tartja, legalább így utólag politikai hibának, hogy az építkezés felől érdeklődőnek ezt üzente egyik nyilatkozatában: „Önöknek is van lehetősége arra, hogy sokat, napi 14-16 órát dolgozzanak, sokat keressenek, mint én, azután ilyen házat építsenek!” Ez az ország éppen azért élhetetlen hely, mert sokan hiába dolgoznak sokat, arányaiban kevés pénzt kapnak, nem beszélve azon sokaságról, akik meg hiába akarnak dolgozni, egyszerűen nincs rá lehetőségük.
– Engem otthon kemény munkára neveltek, édesapám 4 műszakra járt kovácsolni a gyárba és esti tagozaton érettségizett le. Édesanyám bolti eladó volt. Nagy nehezen vettük meg az első Moszkvicsot, a hétvégén pedig nem üdülni, hanem a telekre jártunk. Baloldaliként ma is azt mondom, csak azt tartsa el az állam, aki nem tud gondoskodni magáról. A munkának vissza kell állítani a becsületét!
– És Moldovát, a Kádár korszak, sőt magának Kádár Jánosnak a legnagyobb apologétáját is újra megkérné, hogy írjon könyvet Miskolcról?
– Igen, Moldova emléket állított annak a 42.000 munkahelynek, ami Miskolcon megszűnt. Miskolc és a régiónk a legnagyobb vesztese a rendszerváltásnak ebben a tekintetben.
– De hát az egész ország, benne Miskolc bajai nem utolsó sorban éppen a Kádár korszaknak köszönhetők még ma is, nem beszélve arról, hogy Moldova ebben a szociográfiában igénytelenül erősítette tovább a Miskolcról szóló sztereotípiákat, plusz írt egy csomó hülyeséget, vagy adott hülyeségeket a riportalanyok szájába, például a mértani haladvány szerint szaporodó cigányokról….
– Miért, maga szerint a gyerekvállalás nem a puszta megélhetést jelenti sokak – a mélyszegénységben élők – számára? Moldova egy regényt írt Miskolcról, és az írói szabadságával emelte ki azt, amit ő fontosnak gondolt.
– Ezt maga kéri számon, egy olyan párt képviselőjeként, amelyik az államot kivonultatta a cigányügyekből, a politikai felelősséget meg a szerencsétlen önkormányzatokra lőcsölte, a cigányok vezetőit, meg belekényszerítette az emberjogi zsákutcába?
– Az egészért az SZDSZ liberalizmusa volt a felelős, nekünk meg nélkülük nem volt meg a többségünk…
– Hát jó, beszéljünk másról. Miképpen értékeli az alpolgármesterként eltöltött éveit?
– Szerintem a városvezetők nagyon jó munkát végeztek, rengeteget dolgoztunk. A saját munkámból a legbüszkébb a családsegítő szolgálatokra vagyok, amelyek rendkívül jól teljesítettek. Engem csak az eredmények érdekeltek: így természetesen nem számított az sem, hogy ki kinek a közeli hozzátartozója éppen valamelyik szolgálatunk élén. Na, hát ezért háborít fel, hogy idejön egy hozzá nem értő, nem miskolci ember és fenekestől fel akar forgatni mindent.
– Csak nem a polgármesterre gondolt?
– Igen, olyan valakire gondoltam, aki hely és szakismeret híján próbál itt átszervezni, egybeolvasztani, ezen a területen is. A legnagyobb probléma vele, hogy nem ismeri és jelek szerint nem szereti Miskolcot. Egyébként az egész polgármesteri hivatalban egyedül a Pfiegler Péter dolgozik és ért ahhoz amit csinál. A többiek még mindig a helyüket keresik. Jellemző, ami például az adventi ünnepségen történt. A polgármester csak polgárőri kísérettel mert a tömegek közé menni. Maga szerint Káli Sándornak erre lett volna szüksége? Őt szerették az emberek, neki nem volt félnivalója.
– Szerintem van is, de ez az én véleményem. Nagyon meglepte magukat a választási vereség? Ahogy én láttam, a rendszerváltoztatás húsz esztendeje alatt soha senki annyi pénzt, mint itt a miskolci szocialisták – vélelmezem, hogy átszivattyúzott közpénzt, lehet, több százmillió forintot – saját kampányára párt még nem költött.
– Ezt honnan veszi? Ez nem így van. A központ Miskolcot és Szegedet pénzügyileg kiemelten kezelte. Az önkormányzati választásokat nem sokkal megelőző időszakban 10 ezres városi mintával, több mint tíz százalékos szocialista előnyt mértünk. Azután jött az Orbán látogatás – másra nem tudunk gondolni – és minden megfordult. De nem baj, 2014-ben csak mi nyerhetünk. A dilettánsoknak bukniuk kell.
– Én úgy látom, maguk a rendelkezésre álló nyolc esztendejükben a városunkat meghatározó negatív mutatókon, a doktriner városfejlesztés örökségén nem tudtak lényegében változtatni, a Miskolcról kialakított kép átpozícionálása félbe maradt, a régiós városversenyben nem jók az eredményeink…
– Az új ipari parkot létrehoztuk, több ezer új munkahelyet teremtettünk, kétségtelen, hogy közben több ezer is megszűnt az egész világ gazdaságát megrengető pénzügyi válság és kis mértékben a struktúraváltás miatt. Két évvel ezelőtt érte el Miskolc a holtpontot és a holtpontról igenis kimozdítottuk a várost, szerintem a tovább fejlődés lehetőségét is megalapoztuk a sok európai uniós támogatás elnyerésével. Nincs még egy olyan város Magyarországon, amelyik ekkora EU-s támogatáshoz jutott volna, ezzel fejlődési pályára tudtuk állítani Miskolcot. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy alpolgármesterségem ideje alatt egyetlen miskolci hajléktalan sem fagyott meg, hűlt ki a nyílt utcán, úgy gondolom – bár ezt a miskolci sajtó ez idáig még soha sem merte így lehozni – hogy az elmúlt nyolc esztendőt Miskolc aranykorának, Káli-korszaknak fogják majd hívni.
(balázsi)