Eredetileg arról volt szó, hogy Jazzcoollal leugrunk ráckevei HÉV-et fotózni, aztán valahogy Miskolcon kötöttünk ki. Két dolog is mozgatott bennünket ebbe az irányba: az egyik az volt, hogy „hűvös, de kellemesen napos” időt ígértek oda, a másik pedig a vonat, amivel mentünk 🙂
A napsütés sajnos csak rövid ideig tartott, cserébe viszont az elvileg hűvös idő olyan hideg lett, hogy a végére jól meg is fáztam. Viszont már jó régen nem láttam bécsi villamost, és ezt most pótolni tudtam. Szegények kicsit szakadtak már, hiszen csak pár évre szerezték be őket. Azóta sok minden történt, de ők maradtak: a sokadik sikertelen – vagy csak szüneteltetett? – villamosbeszerzési forduló után már lassan nyolc éve közlekednek a borsodi megyeszékhelyen!
Kicsit ránéztünk a lillafüredi kisvasútra is, ahol mázlinkra pont összefutottunk az Mk48 2021-es mozdonnyal. A LÁEV az Mk48-as mozdonyait – számomra ismeretlen okból kifolyólag – D02-ötszázvalahány névvel szokta illetni, ez viszont megtartotta a győri építésű típus eredeti jelzését – azon felül viszont nem sokat! A 2007-ben Kecskemétről gyakorlatilag roncsként átvett vasat ugyanis felújították, és most „hibrid mozdony” néven emlegetik a kisvasút rajongói..
Megnéztük a diósgyőri villamosvégállomást is, aminek lassan el kéne már tűnnie, hogy átadja helyét a Felső-Majláth-ig tartó vonalhosszabbításnak. Bár az egyik fő akadály, egy házsor eltűnt az útból , a politika állítólag „inkább valami mást” akarna helyette. Remélem, ez nem azt jelenti, hogy felső-majláthi hosszabbítás se lesz, más se lesz, viszont legalább a városnak vissza kell fizetnie a pénzt az EU-nak, amely úgy támogatta az 1-es vonal régóta esedékes modernizálását, hogy az magában foglalta ezt a hosszabbítást is, a lakótelep további részei felé.
Újabban kezdi önálló mániámmá kinőni magát az, hogy nem csak álló-, hanem mozgóképeket is készítek, HD felbontásban. Sajnos állvány híján a kép kicsit remeg, de ennek azért részben az is oka volt, hogy sokszor egyik kezemben tartottam a fényképezőt, másikban a kamerát, és így próbáltam mindkettővel értelmes anyagot készíteni. Ez persze nem sikerülhetett, de vasárnap, mínusz 8 fokban, negyed óránként jövő villamosok mellett az ember nem szívesen mondja azt, hogy „ááá, most csak fotózok, aztán várok még egyet, azt majd levideózom”… Nagy örömömre végre sikerült megörökítenem a Tatra KT8D5 fékezéskor hallható „Forma-1 szimulátor C64-esen” jellegű hangját is 😉
Balra: Miskolcon szerintem jobb buszok közlekednek, mint Pesten; talán már nincs is Ikarus 280-asa napi forgalomban az MVK-nak (260-ast azért még láttam). A mosás hiányát az említett mínusz sok fok szerintem indokolja, az sokkal gázabb, hogy a pesti hetes busz még nyári melegben is ki tud néha így nézni. Az is igaz, hogy a miskolci napijegyet nagyon drágának éreztem: 1100 forint. Igaz, ez Pesten 1550 forint, de azért a miskolcinál jóval több járatra érvényes! A leendő villamosok 2,65 méter szélesek lennének, a jelenlegi állományból az újabb (gyártású) kocsik, a Tatrák 2,5 méteresek, viszont a bécsiek keskenyek, gondolom ezért erősítettek ideiglenesen faléceket a felújított villamosmegállók peronjainak szélére.
Mire beértünk a Széchenyi útra (végignéztem pár térképemet: volt „Széchenyi I. u.” is némelyiken, de a legtöbb „Széchenyi út”-ként tünteti fel a belváros főutcáját), totálisan depis szürkeség lett. Ennek persze van egy előnye: minden irányba lehet fotózni, nem csak nap felől.
Asszem még nem is csináltam rendes belső képeket ezekről a jókora (szélesebbek is, hosszabbak is, mint a pesti Ganz csuklós) járművekről, most ezt is pótoltam. A csuklóalagút elég fékezett habzású dizájnja (középen) és a háromnegyed szélességű első/hátsó ajtók (jobbra) mindig is furcsák lesznek a pesti Tatrákhoz szokott szememnek! Igaz, az is, hogy ezeket pedállal vezérlik, nem kézikarral.
A selyemréti strand megállója olyan, amilyet szívesen látnék Pesten is: nem kamu teteje és oldala van, nem süt át rajta a nap, az üvegtéglás megoldás talán tartósabb, mint az üvegtáblás, amit az első hétvégén szétrúgnak a részeg hülyegyerekek, és a padok mellett – ha jól sejtem – például rendes automatákat és/vagy virágágyást is lehetne beléjük telepíteni. A vizuális utastájékoztató berendezést már nem is említem (ez itt még csak próbaüzemben működött). Persze ehhez az is kell, hogy mindeme berendezések őrzésére térfigyelő kamerát telepítsenek, amit eddig állandóan a szabadságjogok lábbal tiprásaként tüntettek fel…
Rövid látogatásunk természetesen az ország legnormálisabb MÁV épületénél, a Tiszai pályaudvaron végződött.