Egy kárpátaljai lokálpatriótának különösen érdekes és egyben tanulságos
ellátogatni Magyarország legnépszerűbbnek mondott fesztiváljára. Annál is inkább, mivel a Miskolci Téli Fesztivál – Kocsonyafesztivál – alig több mint egy évtizedes múltra tekint vissza.
Érdemes belegondolni, hogy a szervezők akkor hirdették meg első ízben a miskolci kocsonyafesztivált
, amikor a kárpátaljai népünnepélyek zöme már megvalósult. Vagy megvalósulóban volt. Hogy egy szívemhez közeli példát is említsek: idén március elején ugyancsak tizenegyedik alkalommal kerül megrendezésre a Beregszászi Nemzetközi Borfesztivál. Azt persze könnyű belátni, hogy a több mint kétszázezres nagyvárossal semmilyen tekintetben nem versenghet az alig 26 ezer lelket számláló Beregszász, ám azt a nyitottságot és befogadókészséget, amit a miskolci rendezvény szervezői részéről tapasztaltunk, érdemes lenne nekünk is mihamarabb magunkévá tenni.
Mert ottlétünknek már az első perceiben megbizonyosodtunk róla, hogy az észak-magyarországi nagyváros rendezvénye messze nem csak a kocsonyáról szól. Még csak nem is a gasztronómiáról, a rengeteg finom ételről és italról. A Zöld Sátor közelében, tehát ahol mi tanyát vertünk, a vizsolyi Colo-Pajzs Kulturális Egyesület szakemberei felépítettek egy XVI. századi nyomdát, pontosan ugyanolyat, amelyiken 1590-ben kinyomtatták a vizsolyi Bibliát. Az érdeklődőknek lehetőséget teremtettek arra, hogy saját maguk nyomtassák ki a Biblia első oldalát, emellett érmét is verhettek. Kissé arrább egy bemutató keretében arról győződhettünk meg, hogy a vakvezető és életmentő kutyák milyen sokoldalú képzésben részesülnek. Valamivel távolabb Hetyek Attila erdőbényei kádármester mutatta be a közönségnek, miként készül a hordó, s akinek kedve volt, az be tudott segíteni ebbe a folyamatba. Hasonlóképpen pillanatok alatt kovácsinassá vagy kohásszá válhattunk, ha úri kedvünk úgy kívánta. Az interaktív programoknak tehát se szeri se száma.
Sétánk közben egy furcsa, kör alakú sátorra lettünk figyelmesek. Közelebb menve meggyőződtünk róla, hogy annak két méter magas falát bálás szénából rakták, bent a közönség szintén a félkörbe rakott bálás szénán helyet foglalva figyelte a néptáncosok produkcióját. A sátorból kilépve a tömeg a nagyszínpad felé sodort bennünket: nem is csoda, közelebb érve láttuk-hallot
tuk, amint Nagy Feró szórakoztatja a közönséget. Ekkor lehettünk vagy 10 – 15 ezren. Egy másik utcában népzenét játszó utcazenészek szórakoztatták a járókelőket, akik többen táncra pedrültek a zenészek társaságában levő népviseletbe öltözött fiatalok felkérésére. Most vándorfotográfus standja előtt haladok el, és nem állhatom meg, hogy le ne fényképeztessem magamat egy régi fotó előtt. Ily módon a képen együtt koccintunk azokkal az atyámfiakkal, akik 1933 telén egy 330 kilogrammos hatalmas hízó feldolgozásába fogtak éppen… Mohácsi busók felvonulása, mese-sátor, ismerkedés a magyar lófajtákkal, gyönyörködhettünk a jégből faragott lószobrokban, a perecesi bányász fúvózenekar előadása, a Koreából érkezett Oulim táncosainak fellépése – ez csupán egy csöppnyi ízelítő a háromnapos programból. Lacikonyhák, lángos- és lepénysütők, borászatok sokasága várta azokat, akik a hosszú séták során megéheztek és megszomjaztak. Sült kolbász, hurka, füstölt csülök, lacipecsenye, talán fölösleges sorolnom tovább. No és kocsonya minden mennyiségben: a hagyományos sertésből készült finomság mellett kínáltak itt lúdból, szarvasból, vaddisznóból, harcsából készült kocsonyát is.
Megvallom férfiasan, hogy elsősorban nem az itt felvonultatott finom ételek és italok sokasága miatt fogott el az irigység, hanem inkább akkor, amikor végignéztem a kézműves sátrak kínálatát. Fafaragók, bőrdíszművesek, fazekasok, szűcsök, népi játékkészítők stb. kínálták színvonalas termékeiket a vevőközönségnek. A bóvlit csaknem egyedül és kizárólagosan a műanyagból és plüssből készült békafigurák prezentálták. De hát egy miskolci kocsonyafesztiválba ennyi belefér.
A kárpátaljai delegáció – a Terra Dei Mezőgazdasági Szaktanácsadó Központ munkatársai – a Zöld Kapcsolat Egyesület meghívására érkeztek a fesztiválra. Standunkon a beregszászi Tourinform Irodától kapott szórólapok segítségével mutattuk be a vidék turisztikai vonzerejét. A Zöld Sátorban Gál István szaktanácsadó a hagyományos kárpátaljai paraszti gazdálkodásról tartott előadást, azt hangsúlyozva, hogy vidékünk agrártermelői nyitottak arra, hogy bio élelmiszereket állítsanak elő és megújuló energiaforrásokat hasznosítsanak. A találkozón a Terra Dei munkatársai néhány magyarországi zöld szervezet mellett felvették a kapcsolatot a fesztiválra Lengyelországból és Szlovákiából érkezett civil szervezetekkel is.
Kovács Elemér
karpatinfo.net