Dr. Tompa Sándor 59 éves mérnök, egyetemi oktató, többszörös volt országgyűlési képviselő, jelenleg az MSZP miskolci elnökségének tagja, önkormányzati képviselő. Négy gyermeke van.
– A szakirodalomban viszonylagos konszenzus van arról, hogy a városok között folyó egyre élesedő versenyben, pozícióharcban, nemzetközi, országonkénti és regionális értelemben is, négy tényező befolyásolja döntő mértékben egy-egy település helyzetét. Az első tényező, a mobil, fejlett technológiákat „tartalmazó” befektetésekért folytatott küzdelem eredményessége a feldolgozóiparban, vagy újabban a jóléti, úgynevezett egyéb munkahely teremtő szektorokban. Ezután az egyes városok népesség megtartó és vonzó erejének nagyságát vizsgálják, különös tekintettel a versenyképes tudással rendelkező, nagyobb jövedelemmel bíró egyénekre. A harmadik szempont, a költségvetési forrásokért folyó küzdelem eredményessége. A negyedik tényező pedig, az úgynevezett figyelemfelkeltő eseményeknek, – sportban, kultúrában, politikában – a rendezési képessége. Ha az első Kobold érában működő, Káli alpolgármesterséggel megterhelt nagykoalíciót is ideszámítjuk, a miskolci MSZP-t a rendszerváltozás húsz évéből, 12 évnyire szóló felelősség terheli abban, hogy a fenti négy tényezőt számítva, Miskolc legalább háromból megbukott. Ezért városunk a lehetőségeihez és pláne regionális versenytársaihoz képest alul teljesített, lemaradt. Maga mindezt, hogy látja?
– Szerintem Miskolc 1990-hez képest, nagyon sokat fejlődött.
– Kérem, ne kezdje már ezt a „fejlődős” szöveget, mert az előbb pont a lehetőségekhez és a környezethez viszonyított lemaradást próbáltam érzékeltetni.
– Na, jó, akkor azt mondja meg, hogy Debrecenben most mennyi a munkanélküliek aránya?
– Olyan 11 százalék lehet, mint nálunk.
– Akkor miről beszél? És hagyjuk már ezt a „szomszéd nője mindig zöldebb” beszédet, meg hozzá állást! Ezzel a miskolciak meggyőződésem szerint, már évek óta maguk alatt vágják a fát! Fölöslegesen erősítve a kishitűséget. Egyébként a négy versenyképességet minősítő ponttal körülbelül egyetértek. Ha jól értem, azzal hogy maga „csak” háromban tartotta tragikusnak a városvezetői tevékenységünket, legalább látensen elismerte, hogy egyben, gondolom a költségvetési forrásokért folytatott küzdelemben, még maga szerint sem voltunk rosszak. Talán még emlékszik arra, hogy 1993-ban, az első kormányzati ciklusban, bizonyos Mile Lajos képviselő interpellált az M3-as miskolci érkezéséért. Ehhez képest 2004-ben, éppen szocialista kormány idején fejeződhetett be ez a miskolci szempontból a versenyképességet nagyon is növelő beruházás. Egyébként bármennyire is csodálkozhatnak esetleg a kívülállók, elmondom magának, hogy a miskolci szocialisták lobbi szempontból, a Gyurcsány időszak alatt voltak a legerősebbek. Kálinak például, igaz a pécsi, a szegedi és még néhány nagyváros polgármesteréhez hasonlatosan, szinte szabad bejárása volt a miniszterelnökhöz. Nemet a kormányfő csak akkor mert, vagy akart mondani nekik, ha a kérés feloldhatatlan ellentmondás hatálya alá esett. Mint például az Európai Kulturális Főváros pályázat esetében…
– Félre értett. Én nem Debrecent dicsértem. Hanem Debrecent irigylem azért, mert Kósa idejöhetett Miskolcra az önkormányzati kampány hajrájában és nemcsak azt mondta el, hogy ott 5000, az új technológiákra alapozott munkahelyet hoztak létre néhány év alatt, hanem magabiztosan jelentette ki, hogy versenyképességi szempontból a városa ki van találva. Egészségipari központ lett a hajdúsági nagyváros a Richter, a Teva, Pharmapolis Kft, giga beruházásival. De ott van az új autóipari technológiát odatelepítő Inter-Tam-Ker cégcsoport, a British Telecom. Két ipari parkjuk megtelt, most csinálják a harmadikat…
– Kezdjük onnét, hogy a Kobold éra nyolc éve alatt egy darab ipari parkja sem lehetett Miskolcnak, mert az akkori polgármesternek minderről merőben más volt a véleménye? Ahogy egy munkatársa fogalmazott akkoriban, ő a kis, de biztos polgármesteri lépések politikájának a jegyében, egy 100 méteres miskolci utca felújítását is szakaszokban képzelte el. Csak azért, hogy ne legyen felfordulás.
– Ne, inkább ne Koboldtól kezdjük az okok keresését!
– Jó, akkor felhívom a figyelmét, hogy itt, Miskolcon és kezdetben az ipari park hiányában a közvetlen környéken, tulajdonképpen az agglomerációban, Alsózsolcán, Sajóbábonyban, Felsőzsolcán, azután igenis nálunk is, mennyi, de mennyi, a debrecenihez mérhető termelő beruházás valósult meg!
– De a beruházások nagyságrendje nem összevethető itt és ott. Sajnos a mi kárunkra!
– Nem tudom, kellene valamilyen objektív szám, értékmérő, mondjuk a termelési értékekről. De a Csanyik – völgyben a Sanofi fejlesztései, vagy a Sajóbábonyban létrejött Teva üzem, a Shinwa, a Ross Mould, nem beszélve a Bosch régi és most felépült új gyáráról, továbbá a Fux, vagy Szalai Józsefék alsózsolcai üzemei, szerintem mind, mind azt tanúsítja, tanúsítják, hogy ez a város már más fejlődési pályán van. A felsoroltak igen is világszínvonalat képviselő termelő egységek. Szerintem ma Miskolcon, az új gépipar, beleértve az elektronikát is, a város új érték termelési kapacitásában eléri az ötven százalékot! 2011-ben, már csak Sebestyén képviselő akarja újra indítani a kohászatot. Hogy hozzánk nem a British Telecom települt, amit egyébként sajnálok, hanem a Vodafon, aminek meg örülök? Így esett.
– Akkor most előadom az összeesküvés elméletemet. A maguk politikusi nemzedéke Miskolcon, az MSZP-ben, a nyolc esztendős Kobold éra után, mindent, de mindent hajlandó volt megtenni a hatalomért. (Mint Gyurcsány, a 2006-os választások előtt országos szinten, az Orbántól való félelmében.) Ezért kapóra jött maguknak a „politikamentes”, de amúgy a kimustrált, egykori politikai szövetséges által szervezett kocsonyafesztivál ötlete. Ráadásnak kitalálta, ugyanez a pénz és hataloméhes csapat a Vendégségben Miskolcon című sorozatot is. Persze ezt is, úgymond politikamentesen: például Göncz Árpáddal, meg Vágó Istvánnal. A „vivő anyag” a sorozat kommunikációjában, a lepukkant, „acélvárosi” image megváltoztatási igénye volt. Mint afféle összeborulásra alkalmas, miskolci cél. A helyi MSZP-SZDSZ meg is nyerte a 2002-es a választást. Szerencsétlen Kobold, a helyi Fidesz, pedig szédültek, mint liba a jégen. Csak sajnos éppen azt nem tudták maguk, MSZP-sek, hogy mit akarnak kezdeni Miskolccal. Hogy mi lesz például, az előbb emlegetett városversennyel?
– Ugye nem várja tőlem, hogy ezt a maga elméletét megerősítsem? Szerintem az első kérdéssor negyedik pontja, vagyis, hogy egy város milyen képet sugároz magáról, már eleve meghatározta a pozícióinkat: a Kobold korszaknak véget kellett vetnünk.
– Nem vagyok mániás. De: 2010-ben, ebben a két választással is terhelt évben, ugyanez a kommunikációs passzát szelet fúvó csapat, szerintem össze akarta hozni a 800 éves város, 10 éves Kocsonyafesztivál, 100 esztendő DVTK című, tri – centenáriumot, a mindent eldöntő győzelem reményében.
– Belülről, ez közel sem volt ilyen egyértelmű. Ha a helyzet konszolidálódik, ajánlom, beszélgessen el azokkal, akikre ebben a kérdésében célzott!
– Akkor, ugorjunk. Az Északhírnökben X – szer leírtuk, a maguk nepotista politikai praxisát negatív példa gyanánt felhozva: választott tisztségviselő közvetlen hozzátartozója, önkormányzati képviselő, ne dolgozzon már, ne üzleteljen már, önkormányzati cégben, önkormányzati céggel. Ez elemi összeférhetetlenségi pozíció: mást ne mondjak, az illető helyi népképviselő miképpen szavaz sokszor húsbavágó kérdésekről az illető céggel, intézménnyel összefüggésben, ha mondjuk a neje, esetleg ő maga civilben ott dogozik, vagy oda számláz? Ezt a tűrhetetlen helyzetet olyan nehéz felfogni maguknak?
– Most viccel velem? Nehogy már én hozakodjak elő Móricz Rokonokjával, amikor maga, ahogy olvasom az írásait, kéthetente ezzel példálódzik. Ugye nem akarja elfelejteni, hogy a Kobold érában is, a képviselő iskolaigazgatótól kezdve az összes többi, maga által idézett eset előfordult? A mostani városi többség tagjai pedig, rekordidő alatt alakították ki ugyanezt a gyakorlatot. Meg is tudakoltam nem olyan régen Kriza polgármestert, amikor ő az Ikeron ZRT vélt, vagy valós ügyei után vizslatott, hogy miért nem kérdezi meg a konkrét esetről az egyik alpolgármester úr apukáját, aki néhány hónapja még csak nem is a város, hanem ennek a társaságnak a küldötteként feszíthetett a Piac ZRT. , felügyelő bizottságában? Ma, ugyanez a szakember apuka a város érdekeinek képviselőjeként, édesapai teendőit gondolom nem feledve, a közgyűlési Fideszes többség jóvoltából a MIHŐ Kft felügyelő bizottságának lett a nélkülözhetetlen része. És ezzel nem akarom az én oldalamon lévőket felmenteni!
– Mit tervez politikai jövendőjével kapcsolatban?
– Néhány, számomra is fontos ügynek el kell dőlnie az MSZP-n belül városi, megyei és országos szinten is, hogy erre a kérdésre igazából válaszolni tudjak. Addig is, a párton belül egy platform mellett letettem a voksomat és azt szervezem.
– Melyik ez a platform?
– A Gyurcsány Ferencé.
(balázsi)