„Hé, maguk ott ketten, szép kis trió, mondhatom!” – szólt le hozzánk, talán barátkozni akarván Bőti őrmester, a kiskőrösi tüzér laktanya ablakából. Miközben én meg a Kusztós honvéd, mint előfelvételis katonák, leginkább a szavakat keresve, megannyi bizonytalan kézmozdulattal terhelten próbáltunk meg számot adni a kapuügyeletesnek az eltelt gyönyörű nap mögöttünk hagyott néhány órájáról. 1977 egyik varázslatos őszi délutánján. 

A mi miskolci Varga-Földesi duónk, cinikus fesztelenségében már egyáltalán nem különbözik a legendás, egykori újhullámos Nyakó-Zuschlag-Újhelyi belsőhármastól.

Egyelőre még, a pénztártól vannak távolabb.

Mindez akkor jutott eszembe, amikor a márciusi közgyűlésen Soós képviselő már hosszú percek óta olvasott fel elkeseredett hangú idézeteket levelekből. Ezeket 2007 és 2010 ősze között, a Szilvás és Gesztenyés utcai, a Testvérvárosok úti és a Szentgyörgy utcai szerencsétlen lakók írták. Azok, akik hosszú évekig hiába panaszkodtak a „fészekrakók” miatt a bávatag Káliéknak: akiknek egyébként az egyik „legütősebb javaslata” fészekrakó ügyben jellemző módon az volt, amikor felhívták a rendbontást tapasztaló lakók figyelmét a közterület-felügyelet ingyenesen hívható zöld számára… Jó két esztendővel a „fészekrakást” egyébként lehetővé tevő Gyurcsány féle jogszabály megszületése után…

Szóval, Soós képviselő meg azért szólamlott, mert a fenti miskolci duett, – majdnem trió – néhány hete aláírásgyűjtésbe kezdett. Négy pontos „javaslat csomagot” dolgoztak ki, most márciusban pedig módosító indítványt nyújtottak be a miskolci költségvetéshez: ebben az indítványban, a MIKOM-tól elvett 30 millió forintból támogatnák, az Avason a csőd közelbe került társasházakat. Ezzel a fiatal miskolci szocialisták úgy tettek, mint akik mit sem tudnak saját kormányuk és önkormányzatuk hosszú-hosszú évekig folytatott szerencsétlenkedéseiről, ésszerűtlenségeiről. Viszont ők most nagylelkűen, minden gazsulálás nélkül, szakmai alapon segítenek kialakítani a végső racionalitást.

De mindez csak a felszín. A helyi, egyébként a nem sok empátiára érdemes televíziót ekéző javaslatuk mögött, a kudarc emocionális vetülete, a frusztráció állapota lakozik. Mint végső ok. E két kádertartaléknak a legnagyobb saját politikai élménye ugyanis az volt,(ebben azért vagyok biztos, mert láttam a lelkes helyszíni beszámolót) amikor a választások előtt, a MIKOM-os kamerák kereszttüzében, Szűcs Erikával közösen szabadították rá az avasikra a boldogságot: az ünnepélyes keretek között átadott öt, azaz öt darab személygépkocsi befogadására alkalmas lekavicsolt parkolóval. Most persze, kavicsolt parkolót némileg nehezebb a nagy nyilvánosság előtt átadni. Ám jó néhány lépcsőházból továbbra is ki kellene ganajazni.