A Gran Canaria a Kanári-szigetek névadó tagja, illetve a világ egyik legkedveltebb üdülőhelye is egyben. Évente több millióan látogatnak az Atlanti-óceánon lévő szigetre, elsősorban a homokos, pálmafás tengerpart és az azúrkék tenger vonzereje miatt.
Akadnak ugyanakkor olyanok is, akiket nem feltétlenül az aktív kikapcsolódás, sokkal inkább az embert próbáló kihívások csábítanak ide.
Közéjük tartozik Lőrincz Olivér és Németh Csaba is, akiket a múlt hétvégén rendezett, TransGranCanaria elnevezésű ultramaratoni erőpróba csábított a világ eme távoli, ám mesebeli szépségű pontjára.
Az indulók négy különböző (24, 42, 96 és 123 kilométeres) táv közül választhattak, mondanom sem kell, a hazai ultrafutás két emblematikus figurája a leghosszabb versenyszámban tette próbára magát.
A negyedik alkalommal megrendezett futóverseny mezőnye Gran Canaria déli üdülővárosából, Maspalomas tengerpartjáról rajtolt el, majd 123 kilométer és persze több 1500 méter feletti hegycsúcs (mint például a sziget egyik legmagasabb pontjának, az 1813 méteres Roque Nublo) leküzdését követően a sziget északi részén található Las Palmasba futott be. A TransGranCanaria azonban sokkal több, mint egy idilli környezetben rendezett 123 kilométeres futóverseny.
Maspalomas és Las Palmas a turisták Mekkája, ugyanakkor a sziget belseje korántsem annyira látogatott, mint a part menti üdülőrész. Ez egyrészt azzal is magyarázható, hogy kevés turista ösvény áll az érdeklődők rendelkezésére; a versenyzőknek is ritkán használt, elhagyatott, kaktuszokkal és pálmákkal benőtt, köves utakon kellett futniuk.
Lőrincz Olivér tájékoztatásán felül a számadatok is a verseny technikás mivoltát bizonyultak alátámasztani, ugyanis a résztvevőknek a 123 kilométeres távon 4400 méter (egyes mérések szerint 5000 méter) szintemelkedést kellett leküzdeniük.
Az önmagában is nehéz terepviszonyok mellett a mostoha időjárási körülmények is nagyban hozzájárultak a verseny nehézségéhez. Az égiek olyannyira nem voltak kegyesek az indulókhoz, hogy a startpisztoly éjféli eldördülését követően hat órán keresztül folyamatos eső áztatta az elszánt indulókat.
Hiába a megpróbáltatások széles palettája, mindkét magyar versenyző nagyszerűen helyt állt és kiváló eredményekkel térhetett haza: Németh Csaba a második, Lőrincz Olivér pedig a hatodik helyen ért célba.
A kialakult végeredményt azonban sok-sok fordulat előzte meg. Az első féltávon magyar győzelem látszott esélyesnek, azonban az 5-6 perces fölénnyel az élen szaladó Németh Csaba az egyik ellenőrző ponton szolgáló frissítő személyzet teljes felkészületlensége miatt értékes perceket veszített. A miskolci versenyző helyzetét tovább nehezítette, hogy egy gyéren jelzett szakaszon kétszer is letért a helyes útról, ami miatt 70 kilométernél elfogyott minden előnye.
Innen kezdődött viszont az igazi adok-kapok: a Nomadsport-Trackabee ultramaratonistája hiába lépett el az emelkedőkön a két legfőbb riválisától, azok kiváló lejtőfutók lévén rendre behozták a kaptatókon szerzett hátrányukat. A lejtős szakaszokból álló utolsó 30 kilométer pedig a North Face két éllovasának kedvezett, akik ekkor leszakították a magyar riválisukat.
A férfiak versenye végül Zigor Iturriera győzelemével zárult; a 13:22:37-tel diadalmaskodó spanyol versenyzőt 16 perccel elmaradva Németh Csaba követte a célban. A miskolciak kiválósága óriási bravúrt hajtott vére, ugyanis hét kilométerrel a cél előtt visszaszerezte a második helyet, kicsit több mint hat perccel maga mögé utasítva a franciák nagyágyúját, az UTMB egykori ezüstérmesét, Sebastien Chaigneaut.
Hazánkat egy másik nagyszerű ultramaratonista is képviselte, Lőrincz Olivér személyében. A budapesti versenyző egy 15 fős élboly tagjaként gyűrte a TransGranCanaria kezdeti kilométereit, viszont a térszín hirtelen meredekebbé válását követően ez az éllovas gárda hamar szétszakadt.
A 30 kilométerig tartó, viszonylag lankás, murvás utakat a következő harminc kilométerben felváltotta egy nagyon technikás, meredek emelkedőkkel és lejtőkkel jellemezhető szakasz. Úgy tűnik, hogy ez kedvezett a fővárosi sportolónak, mivel itt sorra előzte az ellenfeleit.
Hatvan kilométertől azonban nem történt érdemi változás: Lőrincz Olivér egészen a célig egyedül futott, mindvégig megőrizve a versenyben elfoglalt pozícióját, így 15 óra 20 perc és 25 másodperces futással végül a hatodik helyen zárta a TransGrancanaria terepfutó-fesztivált.
Az amazonok küzdelmében brit siker született: a 165 kilométeres UTMB 2008-as győztese, Lizzy Hawker itt is a dobogó legfelső fokára futott, megelőzve Nerea Martínez Urruzola-t és Leire Iruretagoyena-t.
– Magunkhoz képest jól sikerült a felkészülésünk, szerencsére elkerültek a sérülések. – kezdte a beszámolóját Lőrincz Olivér – Az interneten bukkantam rá a TransGranCanariára, amelyen magyar futó korábban még sosem indult. Biztosak voltunk benne, hogy jó szervezés lesz, miután az elmúlt évek versenyein rendre nagy nevek álltak rajthoz, továbbá ezt a North Face, a terepversenyek elsőszámú támogatója is felkarolta.
– Nagyon kemény erőpróbáról van szó, ezt csakis olyan technikás versenyzőknek ajánlom, akiket nem zavar, ha órákat kell emberfej nagyságú köveken futni, vagy épp mellmagasságú sziklára le-föl mászni. – foglalta össze végül a tapasztalatait a sokak által csak „Olipapa”-ként emlegetett hosszútávfutó, aki végül a terveit sem rejtette véka alá – Csabi legközelebb a május végi Ultra-trail Mount Fuji-n fog rajthoz állni, míg nekem a júliusi Lavaredo Ultra Trail lesz a soron következő célversenyem.
Németh Csabát és Lőrincz Olivért a Vidi.hu támogatta
//hunrun.com/