Ezt a posztot még tegnap este kezdtem el összerakni, aztán valahogy most lett kész, akár azt is mondhatnám rá, hogy órákig dolgoztam rajta, ha nagyon bruttóban nézzük. Misinator egy defektes libáról küldött történetet, íme:
Miskolc. Kétszer két sávos út a városi sportcsarnok előtt. Gyalogátkelőhely. Állok a piros lámpánál a belső sávban – ennek a belső sávnak jelentősége van -, előttem két autó, az első egy piros Swift.
Zöld jelzésnél hétvégi autós reakcióval elindul a Swiftes, felgyorsít húszra, s aztán semmi tovább gyorsítás.
A mögötte levő jobbról megelőzi. Én még mögötte maradok; esélyt adva, hogy megtalálja a kettest. De nem, nem gyorsít tovább. Megvárom mögötte, hogy elmenjen a külső sor, jobb index, jobbról előzök /igen, hüje a posztoló/.
Majdnem mellé érve látom, hogy a jobb első gumija rongyra lejárva. Nem gyorsítok tovább, átnézek a Suzukisra, közben pici hangjelzéssel felhívva a figyelmét mutogatok a jobb első kerékre.
Hiába, ugyanis hősünk huszonéves szőkésbarna /de tudatállapotilag színtiszta szőke/, aki rémült arccal vezet, s rám nézve még kétségbeesettebb arcot vág – mintha fokoznám a problémáit, meg a nemzetközi helyzetet.
Elgyorsítok – a tükörből látom, hogy a mögöttem levő meg is áll, villog neki, hogy nyugodtan húzódjon ki a külső sávba, de nem! Tovább jön utánam a belsőben hússzal és csak jön, csak jön, csak jön. S a mögötte jövő autósok nagyokat fékeznek, s kerülgetik.
A második közlekedési lámpánál ami kb. egy kilométerre van – pirosat kapok. Nézek a tükörbe, s látom hogy az előző kereszteződés után – ami egy dombocskán van – újra felbukkan, s lassan, vészjóslóan közeledik, mint Spielberg Párbajában a Gonosz Kamion…
…Igen a belső sávban!
Legszívesebben bevártam volna; jobb esetben jó szándékú tanácsot adni neki, negatív hozzáállást tapasztalva leordítani a haját a fejéről. Munkám jellege /vérszállítás/ miatt nem vártam be.
Számításaim szerint valahol Ausztriában járhat…