Sajtónyilatkozat
A Legfelsőbb Bíróság ítélete, miszerint a tulajdonomban lévő, jogszabály szerint közúti forgalomtól elzárt kánya-hegyi erdészeti feltáró magánút lezárását (2008.10.17) erőszakkal megakadályozó rendőri intézkedés nem jogsértő, túl ment a jogállamiság keretein. A legfelsőbb Bíróság most már előzetesen (prejudikálva), elvi éllel, tételesen azt mondta ki ítéletében, hogy a bíróságnak semmilyen a tulajdonomhoz fűződő jogomat, kötelezettségemet nem kell figyelembe vennie a perben, azért mert a sajtóban nyilatkoztam az ügyről. Ezt meghaladóan, a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejezetten folytatólagos jogsértő magatartást ír elő számomra.
Miközben jogszabály és számos hatósági határozat arra kötelez, hogy lezárjam, a Nemzeti Közlekedési Hatóság határozata szerint is közúti forgalom elől lezárandó kánya-hegyi erdészeti feltáró magánutamat, azonközben a Legfelsőbb Bíróság az út lezárását bűncselekménynek minősíti, és kijelenti, hogy az út jogi minősítését kizárólag az szabja meg, hogy arról a Honvédelmi Minisztérium mit mond, és, hogy azt hogyan használja.
Mivel jogkövető állampolgár volnék, a törvények előírásait követem, ezért a rendőrség kánya-hegyi intézkedései ellen polgári engedetlenséget indítok, a rendőrség felszólításainak a továbbiakban sem teszek eleget a magánerdőben, és mivel a bíróság ítélete a gyakorlatban egyébként sem hajtható jogkövető módon végre, nem tartom tiszteletben a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletét.
Nem egyedi esetről van szó, számtalanszor fordul elő, ami a honi bíróságokra nagyon is jellemzőnek tűnő autoriter jogszemléletére vall, hogy a bírák akkor is az állami érdekkörbe tartozó, jelentős gazdasági-politikai érdek érvényesítő képességgel rendelkező, gyakran maffiaszerű csoportok mellé állnak és bírói hatalmukkal visszaélve elvtelenül érvényesítik ezek érdekeit, -mégpedig bármilyen súlyos és nagyszámú bírói jogsértés árán is-, ha ezeknek az érdekeknek semmilyen törvényes jogalapjuk nincs.
Álláspontom szerint e jogállamiság keretein túlterjeszkedő bírói gyakorlat, a módszeres jogtiprással hozott ítéletek elfogadhatatlanok.
A bírói (ügyészi) rendszer a demokratikus jogállam egyik, minden más hatalmi ágtól független önálló oszlopa. Ha ez a rendszer következetesen és folytatólagosan túlterjeszkedik a jogállam határain, akkor nem lehet legitim demokratikus jogállamról beszélni, akárhány harmados szavazattal nyer, akármilyen párt, akármilyen szabad választást.
Független bíróságokat, ügyészségeket, jogszerű, tisztességes bírósági eljárásokat! (4/12. „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.”)
Perlaki Tamás