Mediátor közreműködésével 20 milliárd forintot ajánlott a Holcim Hungária Zrt. a Magyar Cement Mész- és Cementipari Kft.-nek a miskolci cementgyár ez utóbbi cég tulajdonában lévő vagyonáért, de az elutasította az ajánlatot, így a Holcim arra kényszerülhet, hogy jelentősen csökkentse a gyár dolgozóinak a számát – közölte a Holcim szerdán az MTI-vel.

A vállalat kommunikációs vezetője, Márta Irén az MTI kérdésére elmondta, az évi egymillió tonna cement előállítására képes üzemben jelenleg 150 ember dolgozik. A Holcim Hungária az elmúlt 16 évben 22 milliárd forintot fektetett az üzembe. Miután megszakadtak a tárgyalások, ellehetetlenült a cementgyár működése, a vállalat azonban szeretné megőrizni a munkahelyeket és megvédeni befektetéseit.

A Legfelsőbb Bíróság (LB) – tavaly novemberi ítéletében – a Holcim ellenében – a Magyar Cementipari Kft.-nek adott igazat a miskolci cementgyár vitatott tulajdonrészével kapcsolatban, megerősítve a másodfokú – ítélőtáblai – bírósági döntést. Az ítélet szerint a cementgyár telkének egy része a Magyar Cement Kft-é. Akkor a Holcim közleményben arról tájékoztatta az MTI-t, hogy az ítéletet elfogadja, és tárgyalásokat kezd a Magyar Cementtel azért, hogy ésszerű megoldást találjon az említett ingatlanok használatára, és emellett mindent megtesz, hogy megvásárolja a vitatott ingatlanrészt.

A Holcim javasolta a mediátor bevonását, akinek közreműködésével a földterület megvásárlását vagy bérlését kérte, illetve teljes kompenzációként 20 milliárd forintot ajánlott fel az ingatlanokért cserébe. A Magyar Cement végső ajánlata alapján a Holcim kész volt arra is, hogy a miskolci cementgyár vagyonán alapuló közös érdekeltséget hozzanak létre, amelyben a Magyar Cementé a teljes irányítás és az ahhoz kapcsolódó felelősség. A Magyar Cement visszautasította az összes ajánlatot.

Az MTI korábbi híre szerint a per a Hejőcsabai Cement- és Mészművek Rt. privatizációja miatt indult 1995-ben. Előzményei 1988-ra nyúlnak vissza, amikor a még állami vállalat Cement- és Mészművek megalapította vagyona egy részének az rt-be apportálásával a HCM Rt.-t. Az alapítással egy időben bérleti szerződést is kötöttek, amellyel a HCM bérbe vette a vállalat különböző eszközeit, valamint ingatlanait.

Az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) 1994-ben elvonta a vállalat vagyonát, és azt privatizációs eljárás keretében értékesítette egy hat társaságból álló konzorciumnak. E konzorcium utóbb összeolvadt, létrehozva a Magyar Cementipari Kft.-t.

A privatizációs adásvételi szerződés kiterjedt a vállalat tulajdonában lévő HCM részvények hozzávetőlegesen 44 százalékára, a HCM által a vállalattól bérelt ingatlanokra és a HCM által kibocsátott kötvényekre. A privatizációs szerződésben az is szerepelt, hogy a kft. az ingatlanokat felajánlja vételre a HCM-nek, de a felek között utóbb ezekre az ingatlanokra nem jött létre megállapodás, az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése érdekében indított a HCM 1995-ben peres eljárást.

A több ízben megismételt eljárásban az Ítélőtábla kimondta, hogy a HCM alapítása során a HCM felépítményeket, épületeket nem kapott, tulajdonjoga ezekre a felépítményekre – azok egyébként az ingatlan nyilvántartásban nem is szerepeltek – nem keletkezhetett, így a földre nézve sem illette meg elővásárlási jog. Egy ingatlan esetében – ahol ez a jogi helyzet megállapítható volt – arra a következtetésre jutott, hogy ott a HCM elővásárlási jogának gyakorlásával elkésett.

A Legfelsőbb Bíróság osztotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a HCM alapítása során nem kapott ingatlanokat, javára tulajdonjog bejegyezve nem volt, így sem szerződés, sem jogszabály alapján elővásárlási joga nem lehetett, ezért a kft. és az ÁVÜ által kötött szerződésbe – egyéb okok mellett – nem léphetett be.