Az Európai Tanács lerakta a jövő megreformált gazdasági és szociális rendszerének a pilléreit – jelentette ki a magyar kormányfő az EU-csúcs pénteki zárása után, megállapítva, hogy „Európa sokkal átfogóbb és mélyebb választ ad a kihívásokra, mint azt eredetileg sokan várták”.

A csúcson elfogadott globális makrogazdasági csomagot kommentálva Orbán Viktor emlékeztetett rá, hogy a mostani erőfeszítések előzménye az volt, hogy „az EU előző (gazdasági) rendszere válságba jutott”, miközben tőle különböző társadalmi rendszerek talaján álló gazdaságok versenyképesebbek lettek.

Az ellenintézkedéseket számbavéve a magyar miniszterelnök utalt egyebek között az Európai Szemeszter főbb törekvéseire, a gazdasági kormányzást megalapozó hat leendő új jogszabály elfogadására, valamint a versenyképességi paktumra. Összességében úgy vélte, hogy a globális versenykihívásra születő válaszok középpontjában a munka áll – „vonzóvá kell tenni a munkát”, „segíteni kell az embereket, hogy visszatérjenek a munkahelyekre”, idézett az EU2020 stratégia főbb célkitűzéseiből -, ami szerinte egybevág a magyar kormányzati szándékokkal is. „Évek óta mondom, hogy Magyarország nem lehet versenyképes, amikor a foglalkoztatási szint csak 57 százalék, miközben az EU-átlag 66%”, és mint látszik, ez is kevés az újabb versenytársak még magasabb szintjeihez képest – tette hozzá.

A „hatos jogszabály-csomagról” szólva Orbán elismerte, hogy a mostani csúcs úgy szerepelt a naptárában, „mint a félév legnehezebb találkozója”, és emlékeztetett, hogy három héttel ezelőtt még tizenöt témakörben álltak igen messze egymástól a vélemények. Mostanra viszont sikerült az egész csomagot tanácsi szinten lezárni, és részletes tárgyalás kezdődött az Európai Parlamenttel is, reményt adva arra, hogy júniusban sor kerülhet a hat leendő jogszabály végleges elfogadására is. A magyar kormányfő egyúttal emlékeztetett, hogy ennek elérése a magyar EU-elnökség legfontosabb célkitűzése.

A versenyképességi paktumot érintve Orbán megismételte, hogy a magyar kormány az abban előforduló hat fontosabb prioritásából öttel nemcsak egyet tud érteni, de esetenként még az abban foglaltak magyarországi túlhaladása is valószínűsíthető. „A hatodiknak azonban már az irányát sem tudjuk elfogadni, és meggyőződésünk, hogy erre elindulnunk sem szabad” – szögezte le. Elvetette azt a megközelítést is, hogy még mindig előnyösebb bekapcsolódni, és majd „belülről lassítani”, mert szerinte erre ez esetben nem lesz majd mód.

Ennek kapcsán idézte Nicolas Sarkozy francia elnököt, aki a vitában azt fejtegette: nem véletlen, hogy a paktumot végül nem „versenyképességinek”, hanem „euró plusz”-nak keresztelték. Mert közvetlen hatásában a versenyképesség erősítését szolgálja, ám végső célja „az euró bármi áron történő megvédése”. Ez pedig Orbán szerint „nagyon komoly dolog”, mert „itt magáról a közös pénzről van szó”. Ennyiből, bár a paktum kormányközi alapon áll majd, ám amit e cél érdekében ily módon elhatároznak, azt szívós következetességgel meg is fognak valósítani, beleértve ebbe az adóalap-harmonizálást is – vélte a magyar miniszterelnök, aki hibásnak vélte azt az okoskodást, hogy „úgysem lesz a dologból semmi”. De igenis lesz – jelentette ki -, ami viszont a magyar érdekeknek nem felelne meg, tehát ki kell maradni belőle. Orbán e ponton utalt a Bizottság napokban közzétett jelentésére, amelyik az alap-harmonizáció lehetséges következményeit vizsgálta, és Magyarország esetében közel egy százalékos növekedés-veszteséget mutatott ki.

A magyar miniszterelnök egyúttal emlékeztetett, hogy a mostani csúccsal a magyar EU-elnökség is a félidejéhez ért. Az eddigi teljesítményről szólva úgy vélte, hogy „az eltervezett munkát lényegében elvégeztük”, és felidézte – a hatos jogszabálycsomag, valamint az Európai Szemeszter korábban említett eredményei mellett – az európai szabadalom kapcsán a megerősített együttműködés elindítását, a nemek közötti esélyegyenlőségi irányelv elfogadását, a februári energiacsúcs eredményét, valamint ugyancsak energiaellátásban az észak-déli folyós megteremtését szolgáló fejleményeket.

Elismerte, hogy némely területen „rosszabbul állunk, mint szeretnénk”: utalt a Schengen-bővítés akadozására, ahol szavai szerint „részleges, de nagyon erős tagállami ellenérzés” áll a bolgár-román tagfelvétel útjában. A magyar elnökség ugyan továbbra is eltökélten nyomja a kérdést, de annak esélye, hogy a bővítésre még az elnökségi félév alatt sor kerülhet „eléggé haloványa”. Hasonló okokból a horvát csatlakozási tárgyalás befejezése is „pengeélen táncol” – tette hozzá, úgy vélve, hogy a kérdés dűlőre vitelében „döntő lehet” Barroso bizottsági elnök áprilisi zágrábi látogatása.

A félév krónikájához tartoznak ugyanakkor a minden elnökség életét megfricskázó „váratlan események” is, amelyekből már kettő is kijutott a magyar félév első felében: az egyik az „arab világ átrendeződése”, a másik a japán természeti katasztrófa és nyomában atomkatasztrófa réme. Eddig ezek menedzselése is jól áll: az első esetben a menekültek kezelése összehangoltan folyik, Líbiában pedig immár hatékony koalíció igyekszik biztosítani az alapvető célt: a polgári életek védelmét. Az energiapánik esetében is gyors reagálásra volt szükség, amit a jelek szerint eredményesen szolgált az elnökség által összehívott rendkívüli energiaügyi miniszteri találkozó.