A rendező a szabadtéri színpad mikrofonjához parancsolt: – Fejezd be! Köszönd meg nekik! Vége! Ismered a németeket, a buszok nem várnak! Éreztem, hogy baj lesz, rosszat sejtve engedelmeskedtem: – Megköszönöm a Rajkó zenekar produkcióját. Ugye, minden jónak vége szakad egyszer. Köszönöm, hogy eljöttetek. De sajnos a buszok indulnának…. A Pacsirtát! – ordította mögöttem a zenekarvezető a prímásnak. – Nem lehet! Vége az előadásnak – néztem rá kétségbeesetten és a közönség felé fordultam. – Köszönö… – próbálkoztam még egyszer. – Ne törődj vele, kezdjed! – üvöltötte

Ma sem tudom, hogy somfordáltam le a színpadról. A nézősereg elcsendesült. Magyarok és németek pisszenés nélkül hallgatták az apró cigányprímás szólóját. Ő pedig egyre lendületesebben jutott el a darab csúcspontjához, amikor – mint az közismert – madártrillákat varázsolt elő kicsiny zeneszerszámából. És akkor megtörtént a csoda. A nézőteret körülölelő fenyves madarai egészen addig türelmesen figyeltek, ám a hegedűből kicsalt madárhangokra csiviteléssel válaszoltak. Kétszer. Háromszor. Egyre hangosabban. A közönség előbb ámult, majd felfogta mi történt. A hatás leírhatatlan volt. Tapsvihar, fütty. Vissza! Vissza! és Cugábe! Cugábe! kiáltások. Már nem számított a menetidő. A pár perccel azelőtt még türelmetlen német buszsofőrök is ott kurjongattak velünk. Ők is újrázást követeltek. Engem pedig a Rajkó zenekar vezetője elégedetten hátba vágott: – Na srác, ugye, ezt kár lett volna kihagyni?

Mindez 25 éve történt a knappensee-i ifjúsági találkozón, a hajdanvolt NDK-ban. Ám pár éve, igaz kicsit másként, de megismétlődött a történet. A Költészet Napján Lillafüreden. A hangulatos ünnepség befejezéseként egy kislány Szabó Lőrinc versét mondta el. Ki ne ismerné a Nyitnikék című költeményt, melyben a címadó bűvös szócska gyakran ismétlődik. És amikor a versmondó lányka kimondta: Nyitnikék! Nyitnikék! a lombok közül egy madár válaszolt neki. Másodszor is, harmadszor is. Egyre hangosabban. A költő meg ott üldögélt valahol felettünk egy felhőn és József Attilára kacsintott: Ezt kár lett volna kihagyni!