Verseny az egyetemes gázszolgáltatásban: mostantól az ország négy nagy egyetemes gázszolgálatója közül kettő is olyan területen működik, amelyen meg kell vívnia egy riválissal a felhasználókért.

Tegnap a Tigáz Zrt., ma pedig a Főgáz Zrt. egyetemes gázszolgáltatói engedélyét módosította úgy a Magyar Energia Hivatal (MEH), hogy az érintett társaságok ezentúl a meglévők mellett további földrajzi területeken kínálhatják szolgáltatásukat.

A két társaság ezentúl éppen egymás szolgáltatási területén próbálhat szerencsét: a Tigáz lehetőségei Budapesttel és Pest megyével bővültek, a Főgázéi pedig tíz további megyével. A Főgáz és a Tigáz azt követően adta be egyetemes szolgáltatói engedélye kiterjesztésére vonatkozó kérelmét, hogy január 13-án 90 napra úgynevezett végső menedések szolgáltatóként átvették az EMFESZ Kft. ügyfeleit az érintett térségekben, mert azokat a felfüggesztett engedélyű versenypiaci gázkereskedő nem tudta kiszolgálni.

Arról, hogy mely szolgáltató mely térségben lehet végső menedékes szolgáltató, a Magyar Energia Hivatal döntött januárban a kötelezően beadott ajánlatok alapján. Érdekes módon a két fenti társaság a saját elletási területe mellett a másikéra is pályázott, és csak a másikén nyert, a sajátján nem. A Főgáz ezzel 75 ezer új ügyfélhez jutott 90 napra a Tigáz területén, a Tigáz pedig 57 ezerhez a Főgázén. A társaságok közlése szerint a Főgáz a végső menedékesi időszakban is nyereséggel szolgálta ki a plusz ügyfeleket, a Tigáz viszont beismerten veszteséggel.

A másik két nagy (E.On, GDF Suez) és a néhány kisebb egyetemes szolgáltató csak a saját területén lévő ügyfelek megszerzésére törekedett, ott viszont sikerrel. E társaságok a 90 napra megkapott végső menedékes felhasználókat a 90 nap lejártával egyetemes szolgáltatóként fogják ellátni, ma is érvényes egyetemes szolgáltatói tarifáikkal.

A Főgáz és a Tigáz esetének a tanulsága, hogy van verseny a hatóságilag maximált árú gázpiacon is. Igaz, hogy a két cég az április 13-a után is megtartandó ügyfeleknek felső határként legfeljebb akkora árat kínálhat, amekkora az adott területen engedélyezett hatósági ár, ennyit azonban nem érdemes kérniük, hacsak nem bíznak abban, hogy olyan többletszogláltatásokat tudnak kínálni, amelyekkel a riválisával azonos ár mellett is meg tudják nyerni maguknak a felhasználókat. A fogyasztó persze már ezzel is nyer. Akkor viszont még jobban jár, ha a kegyeiért versengő társaságok a hatósági árnál olcsóbban akarják adni nekik a gázt. Ha így tesznek a szolgáltatók, az annak lesz a bizonyítéka, hogy van még tartalék a hatósági gázárakban is.

Ráadásul az árversenyt nemcsak a Tigáz kezdeményezheti a Főgáz területére „betörve”, és fordítva. Mind a két „megtámogatott” társaság elébe mehet a másik árajánlatának azzal, hogy igyekszik elsőként engedni az árából, megnehezítendő, vagy megakadályozandó a versenytárs ügyfélszerzését. Bármelyik cég is megy a hatósági ár alá, a hatályos szabályozás szerint ugyanazt az engedményt, kedvezményt meg kell adnia meglévő ügyfeleinek is. Ez azt jelenti, hogy még azok a tigázos és főgázos egyetemes piaci ügyfelek is jól járhatnak a két társaság vetélkedésével, amelyek korábban nem léptek is át az olcsóbb gázt adó EMFESZ-hez, majd nem kerültek át végső menedékes szolgáltatásba.

Az, hogy végül a Tigáz mennyit tud hosszabb távra is megtartani a Főgáz területén lévő 57 ezer ügyfélből, illetve a Főgáz a szintén 90 napra megkapott, 75 ezerből, hamarosan eldől. Abból a szempontból viszont mind a két társaság nyer, hogy a mindenképpen bővülő ügyfélkörnek köszönhetően nő az infrastruktúrájuk kihasználtsága, vagyis csökkennek a fajlagos költségeik. Ezt az előnyt egyébként már a végső menedékes szolgáltatásuk megkezdése óta élvezik, április 13-tól csak a közöttük lévő piaci arányok fognak változni.

Szerző: Világgazdaság Online