A másodlagos hasznosítóim egyik véleményezője – tanárember lévén, ha jól értettem – azt írta múltkori kommentjében, hogy San-Exupéry gépét lelőtték a németek. Mert így tanították a hatvanas évek tanügyi politikáját meghatározó „acélemberek”. De aki utánanéz, még ha nem öregedő tanár is, megtudatja, hogy Exupéry „eltűnt”. Megírta előre miként: elment „zabálni a csillagokat.”

Hogy az adott idő aktuális acélistái kit neveztek ki „sztárrá”, és ki lett szarrá, ma már tudjuk.(?) A világháború után általános volt, hogy aki a fasizmus ellen harcolt, csakis jó író lehet. Így kapott Nobel-díjat E. Hemingway – amúgy egyik kedvencem, Exupéry mellett.

Hemingway, a legenda szerint csapatával, Párizs ostromakor, amikor elfogyott a lőszerük, üres viszkisüvegekkel dobálták az ellenséget, s így győztek. És így lett Nobel-díjas. Meg mellesleg írt sok jó novellát; megírta Az öreg halász és a tenger című remekművet… meg persze néhány szar regényt: Búcsú a fegyverektől; Akiért a harang szól, meg a többi szentimentális mézestakony szerelmes regényt. De tudott élni is, nem csak elképzelni; ott volt a spanyol forradalomban, két világháborúban: Tarviziónál haditudósító, Párizsban üveggel dobáló…

Szóval ne gondolja senki, hogy amit a hatvanas években tanítottak Exupéry-ről, az szentírás. A Szent Írás ott van A Kis hercegben.

Meg a Bibliában.

San-Exupéry maga a titok. Élete is titok volt, halála is.

Más: Az előbb láttam a tévében, hogy a neo-viszkis rabló, a volt honvédelmi miniszter, harmadik figyelmeztetésre mégis kegyeskedett elfáradni a meghallgatásra. (Előadás előtt én mindig első figyelmeztetéskor beülök a nézőtérre, és hallgatom, ahogy neszezik a bejövő közönség. De hát én csak egy szakmáját pontosan végző színész vagyok.) A neo-viszkis exminiszter etikusnak, meg minden más jónak tartja a harmad áron eladott lakások ügyét. És mielőtt a neo-viszkist megkérdezték volna a viszkis doboz tartalmáról, váratlanul magára kapta esőkabátját, és eltávozott. A kurva anyádat, te senkiházi.

Pár nappal ezelőtt láttam a szilvásit meg a tótot is a vádlottak padján. A megfigyelő, lehallgató, és azt áruba bocsátó szilvási kitakartatta az arcát. Nem beszarás?! Hogy ne ismerjék fel az utcán… Röhej! De mellette két hely üresen maradt. Szerintem három ember is elfér ott; sok rossz ember kis helyen is elfér, ha összehúzza magát, ahogy a népi szólam mondja. Gyéefnek pedig bérletet vennék arra a padra.

Calvero