Az EU roma integrációs stratégiáját megvitató konferencia nyitóülésén Orbán Viktor arról beszélt, hogy a jövő héten nagy, a cigányság felzárkóztatásáról szóló bejelentésre készül a kormány. Ezen túl pedig a magyar uniós elnökség az összes tagállammal el akarja fogadtatni az új európai roma stratégiát
Sajnos manapság túl kevésszer tudunk hasonlókat leírni: nem lehet nem üdvözölni ezeket a lépéseket!
A roma stratégia tartalmi oldalától függetlenül is el lehet mondani, hogy rendkívül fontos lenne, ha Magyarországnak sikerülne magát a roma integráció élharcosaként asszociáltatnia, és persze azzá is válnia. Ezzel a magyar kormánynak és a magyar uniós elnökségnek sikerül az országot és a kormányt foglalkozásszerűen rasszizmussal vádolókra elég egyértelműen rácáfolnia.
Miként a Véleményvezér korábban már kifejtette, az ország „puha erejének” igenis árt, ha a nyugati közvélemény előtt negatív országkép alakul ki Magyarországról.
„Első gondolatunk az emberiességé, hiszen vannak szomszédaink, gyermekeinknek osztálytársai, akik sajnálatos módon harmadik világbeli életszínvonalon élnek – állapította meg Orbán. Magyarázatképpen kifejtette: jóérzésű ember nem visel el ilyen feszültséget. Ezek a feszültségek egymás iránti bizalmatlansághoz, agresszióhoz és bűnözéshez vezetnek.
A miniszterelnök kiemelve a problémahalmaz gyakorlati vetületét úgy fogalmazott: a mélyszegénységben élő cigányok hiányoznak a válságokkal küzdő európai gazdaságoknak. Magyarázatképpen kifejtette: Európa határain belül is óriási emberi erőforrással rendelkezünk, a munkaerőhiányt ezért nem feltétlenül bevándorlókkal kell pótolni. Az Európai Unió tekintsen a cigányokra lehetőségként, s ne úgy, mint teherre. Ha hiszünk a magyar elnökség jelszavában – Erős Európa -, akkor közösen szembe tudunk szállni e történelmi kihívással – zárta szavait a miniszterelnök.”
Miért fontos valójában?
Mindez persze csak járulékos haszon lenne. Ugyanis hazánk számára az egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdés a roma integráció körüli problémák kezelése. A hazai cigányság népességaránya miatt ez mára szerencsére evidencia.
Persze, a politikai játszmák nyilván itt is elkerülhetetlenek. A Fidesz romastratégiáját már most nem egy bírálat éri, a vitában pedig a kérdés kapcsán mindig megfogalmazódó, klasszikus baloldali-jobboldali álláspontok jönnek elő. A kritikák egy meghatározó iránya ugyanis azt emeli ki, hogy a Fidesz romastratégiája a bőrszínből adódó problémákra, vagyis az előítéletek elleni küzdelemre nem koncentrál eléggé. Való igaz, az eddig megismertek alapján a program elsősorban a szegénységet, nem pedig a bőrszínt emeli ki, és a cigány kisebbség oktatási és foglalkoztatási problémáinak megoldására, nem pedig a többségi társadalom „nevelésére” kíván koncentrálni.
A Véleményvezér ebben a kérdésben egyértelműen a kormánnyal ért egyet: nem antirasszista küzdelemre van szükség elsősorban, hanem az integráció, a felemelkedés, a kitörés alapvető feltételeinek a megteremtésére. A kettő természetesen nem zárja ki egymást, de ebben a vitában nem is erről van szó: hanem a prioritások meghatározásáról.
A négy parlamenti párt közül melyik lenne képes a leginkább kezelni a cigánysággal kapcsolatos problémákat?
|
Ennek ellenére nem árt a visszafogottság, hiszen egyelőre tervekről és irányokról, nem pedig azok megvalósításáról van csak szó. Viszont mindent el kell valahol kezdeni, ha nem is elég önmagában a jól hangzó elvek deklarálása, mégis, kiemelt fontosságú esemény, hogy végre van egy magyar kormány, amelyik felvállalja a probléma néven nevezését, és az ígéretek szerint hosszú távon gondolkozik. A miniszterelnök jól mondta, innentől viszont tényleg a tettek ideje jön el.