Vége az alkotmányozásnak. Nincs több politikai gumicsont, nincs több időhúzás: a kormánynak el kell végre kezdenie az ország valódi problémáival foglalkozni.

A Véleményvezér örül az új alkotmány elfogadásának: nem azért, mert annak köszönhetően ezentúl jobb lesz majd az élet Magyarországon. Hanem azért, mert ezzel végre elfogyott a Fidesz összes időhúzó kártyája, és innentől kénytelenek lesznek az ország valós problémáival foglalkozni.
Mi történt 2010-ben?

Bár a Fidesz lassan egy éve van kormányon, az elmúlt időszakra visszagondolva mégis az lehet az ember érzése, hogy a kormány úgy viselkedik, mint a profi focista, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy menjen az idő. Mindig feldobja magát, fájlalja a labát, hazagurítja a labdát a kapusnak, vagy éppen a bíróval veszekszik és az ellenfél szurkolóira panaszkodik, amiért azok műanyag poharakkal dobálják. Mindent megtesz, csak nehogy rendes támadásba kelljen lendülnie.

A kormány megalakulása után a Fidesz először arra hivatkozott, hogy fel kell mérniük az ország valós állapotát, és csak utána tudnak érdemi intézkedéseket hozni, programokat letenni az asztalra, vagy legalább nagy vonalakban elárulni, hogy mit akarnak az országgal. Persze, közben ment a kettős kommunikáció: fideszes politikusok azért ki-kikacsintgattak és burkoltan beismerték, hogy először meg kell nyerni még az önkormányzati választásokat is, és csak utána lehet hozzáfogni a kormányzáshoz.

Őszre ez a feltétel is teljesült, ám a valódi, átfogó programok csak nem kerültek bejelentésre. Komolyabb tervek híján a Fidesz a költségvetés problémáit ideiglenesen a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával, illetve a bankokra és multikra kivetett különadókkal próbálta megoldani. A cselekvés látszatát pedig számtalan gumicsont segített fenntartani: nemzeti konzultáció, NENYI, nyilvánvalóan elvetésre kerülő javaslatok bedobása a köztudatba, közterek, intézmények (és persze Ferihegy) átnevezése stb.

A várva várt nagy gazdasági bejelentéseket tavaly ősszel még idén február elejére ígérték – persze, hogy a tervek ismét csak nem készültek el időre. A Fidesz addig is belefogott a médiatörvény megalkotásába, hogy aztán az energiáit jó időre le is kösse a törvény által keltett nemzetközi figyelem: gyakorlatilag az egész január erre ment rá.

Végül március elejére csak megérkezett az átfogó gazdasági intézkedéscsomag, melyre majd’ egy évet kellett várni. Az eredmény, a Széll Kálmán-terv azonban alig hozott újat a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájához képest, ráadásul igencsak félkész állapotban került a közönség elé. Számos pontja a mai napig homályos, és az ígért „további részletek” csak igen lassan szivárognak.

Időközben kezdetét vette a magyar EU-elnökség is, ami ismét csak elvonta a kormány figyelmének és energiáinak egy jó részét a magyarországi problémákról. Mindennek a tetejében a Fidesz abszurd módon, az EU-elnökség kellős közepén még elkezdett alkotmányozni is.

Ezekkel pedig el is ment a 2011-es év jó harmada.

Nincs több gumicsont

A Véleményvezérnek a mai napig meggyőződése, hogy az alkotmány kérdése nincs és nem is volt Magyarország első ötven legnagyobb problémája között. Ennyit foglalkozni ezzel a kérdéssel, ráadásul egy ilyen kritikus időszakban, a megoldatlan gazdasági nehézségek, a megannyi társadalmi feszültség, és persze az EU-elnökség idején: bizony, nem volt bölcs döntés. De hála Istennek: végre túl vagyunk rajta!

A Fidesznek az elmúlt egy évben mindenkivel sikerült megértetnie, hogy kétharmados hatalmukkal bármikor bárkit eltakarítanak az útból, ha eléjük áll. Az összes kulcspozícióban megbízható káderek ülnek, és most már új alkotmány is van, olyan, amilyet a Fidesz szeretett volna: a pálya teljesen az övék. A politikai gumicsontok időszakának most vége. Itt az ideje végre rendesen kormányozni, itt az idő, hogy a Fidesz valóban bebizonyítsa, amit ígért: hogy különbek, mint az elmúlt húsz év politikusai és kormányai, hogy vannak ötleteik és terveik arra, hogyan lehet felemelni az országot. És hogy ezt meg is képesek valósítani.

Erre vár már régóta mindenki, különösen azok a jobboldali szavazók, akiknek a közvélemény-kutatások szerint már fogytán a türelmük, és kezdenek kiábrándulni a kormánypártból.