Ismerik a történetet, mely szerint

Móricka igencsak csodálkozott miután hatalmas maflást kapott az úszómestertől, mert a trambulinról belehugyozott a medencébe. Ha stikában, mellúszás közben hugyozol, megúsztad volna – mondta neki az úszómester, mindenféle temperált cinizmus nélkül.

Mi nem úsztuk meg, hogy bátor szellemű férfiúk, akik idejuttattak bennünket ahol vagyunk, most ne álljanak elő zavarbeejtő magyarázat kereséseikkel: dr. Kiss, Káli és dr. Varga tartott a hétvégén sajtótájékoztatót.

Megmondom őszintén, nekem szimpatikus volt Káli, mikor azt mondta, hogy ha nem választják meg polgármesternek, akkor az új képviselőtestületnek nem is akar majd a tagja lenni. Őt ugyan ne revolverezhessék a hatalom új birtokosai azzal, hogy annak idején ő, a hasonló kérdésekben mit csinált, vagy mit nem csinált, nyilatkozta a választások előtt. Igaza van, gondoltam én akkor és elegánsnak hittem gesztusát. Szokatlanul elegánsnak, különösen a helyhatósági kampányban szétfolyatott iszonytató mennyiségű pénzhez képest. Az egyéb, kétségbeesett gusztustalanságaikhoz arányítva, meg pláne.

Bár lenne Káli olyan, mint Kobold és ülne az új polgármesterrel szemben az első sorban, a városi közgyűlésben. Hisz´ annak idején Kobold, erre vállalkozott, egészen négy esztendeig – gondoltam viszont, a volt miskolci első ember legutóbbi helyi közszereplései okán. Hátha akkor nem kényszerülne ebbe a szocialista túlélőgép szerepbe, amit mostanság felvállal. Folyamatosan alázva ezzel egykori polgármesteri önmagát. A hétvégén, az eszességet sarkalatos erényként beállítva a mi exünk ugyanis azt mondta, hogy az új városvezetésnek nincs lobbi ereje. Meg, hogy Krizáék úgy érzik magukat, mint „szatócsok a nagyáruházban.” ( Mondják ezek, akik marokra fogják a villát.)

Hogy le nem szakadt az ég: mindezt az európai Kulturális Fővárosért, a Mercedes beruházásért folytatott küzdelem abszolút vesztese, Káli Sándor állítja. Pontosan az, aki pártjával egyetemben, gyenge lobbi ereje miatt Miskolcot a regionális városversenyben tulajdonképpen leíratta. Az állítja mindezt, aki a településének népesség megtartó erejét szétzilálta.

Káli Sándor, a fennmaradásáért küzd, és pucér érdekháborút vív – minden elegancia nélkül.

Sajnálom.

Ráadásul teszi mindezt dr. Kissel, az abszolút „hiteles” maszopos országos vezetővel az oldalán. Aki életében határozott igennel, talán csak egyszer, a gavarite pa ruszky kérdésre tudott felelni. És aki élete legnagyobb sikerét akkor érte el, amikor ezüstérmes lett  Medgyessy megbuktatása után, a miniszterelnökségért folytatott szelekció során. Gyurcsánnyal szemben.

Azon pedig Káliék ne csodálkozzanak és ne háborodjanak fel művileg folytatólagosan, hogy feljelentették őket pár tucatnyi alkalommal.

Még szép.

Elvégre Krizáéknak, ez kötelességük volt. A holdingos, nagy nyilvánosság előtt folytatott capcarázások, amiktől már mindenkinek a bele forgott, nem maradhattak következmények nélkül.

Követendő magatartásformának ebben az esetben, a volt városvezetés számára, a kommunista szerénységet ajánlanám. Nem pedig a hepciáskodást: ettől ugyanis, nem fog változni a leányzó fekvése.

Córesz van. Ebből kellene a racionális helyi politikai cselekvés attributumait levezetni: a trambulinra, még így együtt hárman is, csak gondolni lehet.