14:43 calvero56Ma nem írok a politikáról; hogy gyéef, és a többiek miként tartottak össze a tegnapi „maratoni” frakcióülésen, amit a mai hírekben úgy vezettek elő, hogy „…tette hozzá a pártelnök.” Ezek a pártelnökök alapvetően elvettek, és nem tettek hozzá. Amúgy pedig – miként már említettem – szétrúgnám a seggét annak a szerkesztőnek, aki nem tud jobb szófordulatot kitalálni annál, hogy „tette hozzá…” Aztán azt is bemondták a mai rádióhírekben, hogy az állattitkár… bocs’ elírás volt… tehát a volt földművelésügyi államtitkár újabb felelősségre vonás elé néz. Ennyit a politikáról.

Helyette, lelki feloldozásként elmesélek egy erotikus történetet, amit a Színésznőt vadásztam című regényemből citálok. A regény ezzel a történettel kezdődik, és… És megtörtént esetre épül e részlet, miként az egész regény kulcsregény, tehát szigorúan életrajzi alapon nyugszik. Békében. Amíg ki nem adják. Nézzük ezt a részletet:

Hajós Juci rendszerint félmeztelenre vetkőzve szavalt. Suttyó kamasz voltam, még jóval érettségi előtt, amikor először hallottam róla. Ígérték, iskolánkba is ellátogat költői estjével, és én nagyon vártam, hogy a mi iskolánk is sorra kerüljön, s érzékeim egyszerre legyenek megtámadva vad lázadással, költőiséggel, női érzékiséggel. Képzeletemben visszatérő álomként jelent meg a kép: duzzadt női mellek, melyek kicsit felfelé ívelnek, mint a csónak orra, és hozzá még az a kicsit telt, asszonyosan érett női test. Meg arc, meg száj, meg fogak, ahonnan, mint sárkány szájából a tűzcsóva, úgy csapódnak ki a költői szavak.

Jól emlékszem egyik versének címére: „Apám, gyereket akarok tőled!” Amikor ezt először hallottam, azt hittem, a hatvanas évek pesti zsargonja szólal meg benne; „apám”, vagy „apukám”… ami adott korban a „haver” megszólítás nyegle változata volt. Aztán a verset elolvasva szégyenlős mosollyal értettem meg, hogy a költőnő nem a haverjától, hanem bizony az édesapjától kíván teherbe esni, és e felismerés zavarba hozott. Te vérfertőző szuka, motyogtam talán magamban, miközben deréktájon zubogva áramlott és lüktetett bennem a vér.

Amikor pár évvel később, egy színházi öltözőben Hajós Juci könnyedén kilépett a bugyijából, és felém tolta formás, körte alakú fenekét, talán éppen ez a verse jutott eszembe. És ez bizonyára fokozta is nemi hevületemet, mert olyan sokrétű bűn szaglott fel belőle. Aztán az is izgató volt, hogy én, a kezdő, huszonkét éves színész egy érett, negyvenkét esztendős nőt dughatok meg, aki mellékállásban legendás költőnő, akiről már kamasz koromban hallottam, és akinek körte formájú feneke volt, miként ezt már mondottam. Ha fejlettebb a humorérzékem, vagy olyan hajlamom lett volna, amilyen soha, akkor a felém tátongó bibéjébe nyomakodva azt lihegtem volna a fülébe: itt van apád. De nem mondtam semmit, részint, mert szeretkezés közben beszélni csak később tanultam meg; akkor még nagyon a cselekményre összpontosítottam. Néha túl görcsösen is, ami akkoriban erősen visszavetette szexuális teljesítményemet. De azon az estén, ott a salétromos falú, dohos öltözőben Hajós bujasága feloldotta minden gátlásomat. Nem sokáig haboztam, annál is kevésbé, mert Hajós az öltözőasztalkára támaszkodva sürgető szemmel visszapillantott rám: no mi lesz már! Fejmozdulata kicsit arra hasonlított, mint mikor a hátasló visszanéz az őt nyergelő lovászra. Tettem hát a tőlem telhetőt, de nem állítom, hogy magam ne leltem volna örömöm benne. Ügetésből vágtázásba váltottam, s kisvártatva éreztem, hogy Hajós addig asztalon támaszkodó keze lassan kúszni kezd a lába közébe, és ujja begyével ügyesen begyakorolt, szapora mozdulatokkal babrálni kezdte a csiklóját…

(…) Utána, némi finomságot hozva fel lelkem félhomályából, szelíd mosollyal léptem hozzá, és két ujjammal könnyedén megfogtam a kezét, mint egy sérült pillangó szárnyát. Ő nem értette félre, tudta, nem kézcsók lesz belőle. Lassan, ernyedten kinyitotta ujjait, és… azt az ujját finoman a számba csúsztatta. És én újralobbanó vággyal nyaltam le ujjáról az édes nedveket, szopogattam okosan hosszú ujja begyét. S közben képzeletben magam előtt láttam azt a mély zengésű g-húrt, melyen az imént tremolózott. Aztán ismét bugyi le, körte.

Ezt a két rövid részletet meséltem ma neked el Barátom, életem regényből. Folyt. köv.

Calvero