Nagyszabású sajtóeseményen jártam, rengeteg újságíró és több kamera társaságában, a Liszt Ferencről elnevezett budapesti repülőtéren. Megmutatták az új terminált és a Heinemann óriás duty free shopját, amelynek egészen tisztességes a bor-, azon belül a tokajiválasztéka. Ami nem mellesleg a Tokaj Kereskedőház muzeális készletéből is tartalmaz tételeket, réges-régi évjáratokból. Miszerint van 1988-as, 1975-ös, 1972-es, 1968-as, 1956-os és 1940-es is. Igen-igen, éppen azért mentem – ha már egyszer hívtak –, mert ezeket mindet meg lehetett kóstolni, én pedig rekordot szerettem volna dönteni pofátlanul. Eddig kétszer kóstoltam születésem előtt készült bort, az egyik épp egy ötvenhatos aszú volt az Oremustól, a másik egy ötvenötös fortified a krími Maszandrától. Hajszálra azt kaptam most ezektől a boroktól, amit vártam, reméltem. A legfontosabb: az eleve nagy dolog, hogy egy 71 éves aszú él, virul, borként értelmezhető. Az viszont megint igaz, hogy érdemi különbségeket, egyedi, esetleg az évjáratokra speciálisan jellemző karaktereket nem fedezhettünk fel. Az egyformán mély borostyán színárnyalatok szemrevételezését érett, kenyérhéjas, dohányos, gombás, diós illatok követték, aztán az ízeket mindenekelőtt a savak vezették. Hatásuk leginkább az 1988-asban és az 1975-ös Szarvasban volt elsöprő. 1988-as kerházas aszúkat egyébként ittam a hőskorban is, a 90-es évek elején-közepén, igaz, akkoriban háromputtonyosokra futotta, a mai meg hatos volt. Az 1972-es Gyopáros harmonikus-élő illatának köszönhetően kapaszkodott fel privát dobogómra, az 1940-es aszúeszenciát sűrűsége és tiszteletre méltó kora juttatta magasra, míg a győztes egyértelműen és vitathatatlanul az 1968-as hatputtonyos lett a Kincsem-dűlőből. Mézes volt, kiegyensúlyozott, krémes, majd olyan szép és vibráló gyümölcsösséget mutatott zamatban, amit a többiek meg sem tudtak közelíteni. Ezeket a borokat természetesen nem pontozom. Nem az ájult áhítat miatt, hanem mert másra valók. Talán a mítosz továbbépítésére. Vagy még inkább arra, hogy a hazafelé tartó pénzes külföldi vegyen belőlük, és örüljön ennek. Az 1988-as 150, az 1940-es 1800 euróba kerül a shopban. A nyitás óta hat palackot vittek el. Az első vásárló orosz volt. Akár a gyűjteménybe tette, akár megitta, aligha csalódott. És ez így rendben is van.