Üres székek a nézőtéren(!) fogadták a fellépőket a Bartók+Verdi 2011 Miskolci Nemzetközi Operafesztivál nyitókoncertjén. (Amikor még volt katonaság, a városban a kiskatonákkal oldották meg ezt a feladatot.) Csütörtök este Bartók, Liszt, Dohnányi darabok, és Verdi operáinak ismert áriái hangzottak el a Magyar Állami Operaház zenekara közreműködésével. A léböjt fogyókúrára fogott fesztivál igazgatójáról, Bátor Tamásról lesírt, hogy élete egyik legnehezebb pillanatait éli meg. (A pletykák szerint a lemondását fontolgatja.) Biztos nem volt az sem véletlen, hogy a megnyitót tartó Kriza Ákos, Miskolc polgármestere és közte volt vagy tíz méter távolság a színpadon. Tény, a város első embere sem élete legfrappánsabban előadott megnyitó beszédével jött elő. De spongyát rá, végül is zenét hallgatni jöttünk.
Liszt Mazeppája, Bartók I. és II. rapszódiája Kelemen Barnabás hegedűművész közreműködésével, és Dohnányi Szimfonikus percek című darabja hangzott el a nyitókoncert első felében. A produkciók kiválasztása (hogy került ide Dohnányi?) is erős kérdéseket vet fel, de a zenekar sem szaggatta magát nagyon, és akkor még finoman fogalmazunk. Kellemes meglepetés volt viszont Kelemen Barnabás hegedűjátéka. A második részben Verdi áriákat énekelt Serena Farnocchia olasz szoprán és Jorege Lagunes mexikói bariton. Mély nyomokat nem hagytak bennünk. A miskolci közönség visszafogottsága és a tisztes zenész iparosok szombati munkássága között biztos van összefüggés, de inkább arra kell gondolnunk, hogy a városra az utóbbi időben rátelepedett általános spleen befolyásolta a langyos tetszésnyilvánításokat, a lelkesedés teljes hiányát. Ne szépítsünk, a fáradtság letagadhatalan jegyei kezdenek látszani ezen a jobb sorsa érdemes rendezvényen.
Bátor Tamás azt ígérte, a jövő héten nagy meglepetések lesznek, mind a színházban, mind a műemlék templomainkban, és az utcán is. Igény azért lenne rá…