Sajnos az én privát gyanúm még a rendőrségénél is sokkal szörnyűbb: tapasztalatom szerint ilyen és hasonló esetek rendszeresen előfordulnak, cégek, önkormányzatok és zöld civil szervezetek között. Csak a legtöbb ügylet végül nem az egyik fél feljelentésével és a másik meggyanúsításával, hanem egymás tenyerébe csapással ér véget – gyakran anélkül, hogy konkrét zsarolásra sor kerülne. Az esetek többsége megmarad szimpla korrupciónál – vagy akár csak a szokásos köznapi mutyi szintjén.
Sietve hozzáteszem: az Audihoz hasonló cégek maguk is gyakran élnek ilyen és hasonló eszközökkel: kormányokat, önkormányzatokat vagy csak egyes politikusokat zsarolnak meg, korrumpálnak, vagy éppen csak olyan „modus vivendiket” alakítanak ki, amelyek kölcsönösen előnyösek minden félnek, csak éppen a környezet pusztításával járnak.
Zöld aktivisták fenyegetése, adott esetben megveretése is előfordul – itthon Magyarországon is. Éppen mindezek miatt rendkívül aggasztó, hogy már jó rég óta felütötte a fejét a környezet-, természet- és állatvédő mozgalmakban a – mondjuk úgy – mutyizás, rezsizés és árukapcsolás. Ilyen morális szinten ugyanis nagyon nehéz lesz a jövőben szembeszállni a környezetpusztító óriásokkal – például olyanokkal, mint az Audi. Jómúltkor az „In memoriam Levegő Munkacsoport” című posztomban már rámutattam egy feltűnően felháborító esetre, amikor az egyik legnagyobb tekintélyű hazai környezetvédő szervezet – nem először, de most minden lehetséges biztosítékot kiverve – lepaktált a Porsche Hungária nevű céggel, és azt a baromságot akarta lenyomni a torkunkon, hogy ezek a minden hájjal megkent környezetpusztítók lesznek Magyarországon a „zöld taxizás” letéteményesei.
De miért alakulhatott ki az az aljas és kiábrándító gyakorlat, hogy esetileg vagy folyamatosan gyakorlatilag meg lehet vásárolni számos hazai környezet- és állatvédő szervezetet? Mondhatnánk, hogy az emberi gyarlóság és kapzsiság örökkévalósága miatt. Azért mert, ahol ember van, ott korrumpálhatóság is van. Csakhogy nemritkán éppen olyan, igazán kitűnő személyiségek által létrehozott szerevezet keverednek gyanúba, akik évtizedekig, mostoha körülmények között, igazán sokat és magas színvonalon tettek az ügyükért.
Gondolta volna valaki huszonöt évvel ezelőtt, hogy Lukács András, a Levegő Munkacsoport létrehozója leáll segget nyalni egy Porsche Hungáriának? Gondolta volna valaki, hogy a Rex egyik alapítója, Király Péter doktor neve alatt egyszer működhet majd egy olyan állatvédő szervezet, amely ismeretlen alakok irányítása alatt, tökéletesen áttekinthetetlenül költ százmilliókat – állítólag állatvédelemre? Ráadásul ők csak a jéghegy csúcsai: hány kisebb „családi vállalkozásban” létrejött, magát harcos környezet-, természet- és állatvédőnek kikiáltó kis helyi szervezet fogadgat el pénzeket ezért-azért, ettől-attól.
Ráadásul ezek az emberek/szervezetek általában nem egyszerűen ellopják a kapott pénzt. Csak „működésre” költik. Márpedig miért ne férne bele az alapítvány/egyesület „működési költségeibe” egy jobb kocsi, egy menőbb mobiltelefon, meg egy magasabb havi számla, egy szép iroda, egy-egy külföldi tanulmányút, konferenciaszervezés vagy könyvírásért kapott tiszteletdíj. Aztán a végén kiderül: a környezet-, természet- vagy éppen állatvédelem a végén valójában már csak álca. Megszokott pótcselekvés… Amit álcáznak, az pedig egy magas rezsijű, szabad életforma, mindenfajta elszámolási kötelezettség és teljesítménykényszer nélkül.