Álőstermelők teszik tönkre a miskolci piac kofáit  – legalábbis ezt állítják azok a kereskedők, akik vállalkozói igazolvánnyal rendelkeznek, alkalmazottakat foglalkoztatnak, és a havi több százezres bérleti díjakon felül három éve súlyos milliókat fizettek ki azért, hogy helyük legyen a felújított csarnokban. Azt mondják: az önkormányzat – amely egyébként egyharmad részben a piacot fenntartó részvénytársaságnak is tulajdonosa – saját érdekeivel ment szembe, amikor engedélyezte, hogy a hivatalos piactól néhány méterre termelői piac nyílhasson.
  – Sokan azzal vádolnak minket, hogy az idős néniket akarjuk megfosztani attól a néhány száz forinttól, amit a kertjükben termett petrezselyem, a sárgarépa vagy épp a maguk készítette lekvár eladásával szereznek. Nekünk az őstermelőnek álcázott nagybani kereskedőkkel van bajunk – érvel Nagyné Latesz Ágnes, a Búza téri kereskedők érdekeinek védelmére alapított egyesület tagja. Nekik a piac felújításakor, 2008-ban azt mondták: „plázaszintű” szolgáltatásban lesz részük, ha tartós bérleti jogot vásárolnak a létesítményben. – Itt van olyan húsüzlet, amelynek a tulajdonosa majdnem negyvenmilliót fizetett, hogy helyet kapjon, télen pedig majd megfagytak, mert nem volt fűtés, miközben a műemléki épület rekonstrukciója több mint hárommilliárd forintba került – mondják a kereskedők, akiknek az áruja a hideg hónapokban többször is csonttá fagyott. A kaput azonban „az tette be” amikor kiderül: a fideszes vezetésű új önkormányzat bábáskodásával, a Búza téri piac parkolójából lecsippentve egy darabot, őstermelői piacot nyitnak a csarnoktól néhány méterre.

– Mi itt szinte mindannyian a nagybani piacon vásárolunk, Szegeden vagy Budapesten: a Miskolc környéki termelők ugyanis nem tudják eltartani ezt a piacot. Hajnalban ilyenkor gyakran találkozunk olyan kereskedőkkel, akik az árut később szétterítik a Búza téri piacon, az úgymond „őstermelők” között, akik valójában feketén nekik dolgoznak. Ismerünk olyat is, akinek a kertjében három almafa van, de télen-nyáron több száz mázsa gyümölcsöt értékesít sajátjaként – panaszkodnak.

– Nem jobb a helyzet a virágosoknál sem – tudom meg Tóthné Német Éva virágkereskedőtől, aki tíz négyzetméteres üzlete bérleti jogát annak idején kétmillió forintért szerezte meg, s emellett – társaihoz hasonlóan – négyzetméterenként havonta 5700 forintos bérleti díjat és 2500 forintos üzemeltetési díjat fizet, ami áfával együtt így eléri a havi százezer forintot. A virágosok többsége a számukra nagy ünnepek –nőnap, anyák napja, évzáró, évnyitó, halottak napja – idején keresi meg az éves bevétele nagy részét, a fennmaradó időszakban inkább csak vegetálnak. A díjakat és az alkalmazottak bérét azonban a szűkösebb hónapokban is fizetniük kell. Nem úgy az „őstermelőknek”, akik a virágosok esetében is sokszor csak papíron azok.

 

– Mindenki ismeri azt a néhány embert, akik a nagybani piacról és a környékbeli falvakban felvásárolják a virágokat, majd őstermelőként adják el. Nos, nekik egy-egy asztalért pár száz forintot kell fizetniük, alkalmazottjuk nincs, a rokonaikat állítják be árulni, és úgy jutnak milliós bevételhez egy-egy jobb időszakban, hogy pluszkiadásuk a benzinköltségen kívül gyakorlatilag nincs. A valódi kereskedők pedig lassan beadják a kulcsot: sorra zárnak be a csarnokban az üzletek, a pecsenyesütők közül alig néhány működik. Most is több üzlethelyiség kiadó – sorolják. Közben teszünk egy sétát a miskolci piacon, teszteljük az „őstermelői” asztalokat. Az egyik asszonyságnál termetes uborkák, karalábék vannak, ez utóbbiak szabadföldi szezonja azonban – tudvalévő –itthon csak később kezdődik, ezekből most legfeljebb a fóliasátrakban termelnek az alföldi gazdák. – Már ekkor a karalábékat tetszik a kertben betakarítani? – kérdezem ártatlanul, ám az őstermelőnek álcázott eladó megérzi a veszélyt, csak vállat von, és nem válaszol. Majd azt mondja, vegyek, ha akarok, ha meg nem, hát álljak arrébb. A miskolci kofák szerint a város önkormányzata abban mesterkedik, hogy tönkretegye a piacot, csődeljárás induljon, amely után nyomott áron kivásárolhatják a többségi tulajdonos Ikeron Zrt. részesedését. Ezt megerősítették a cég vezérigazgatójának, Wiandt Andrásnak a szavai is, aki a Boon.hu borsodi internetes portálnak a napokban arról beszélt: az elmúlt hetek történései alapján úgy tűnik, a kisebbségi tulajdonos szeretné kiszorítani az Ikeront. Azzal például, hogy az önkormányzat tulajdonában lévő szemétszállító cég néhány hete felszámolási eljárást indított a Miskolci Piac Zrt. ellen egy 29 millió forintos tartozás miatt. Időközben azonban a tartozást banki hitelek, és a kereskedők összefogásával rendezték, így a felszámolási eljárás megszűnt. Közben az Ikeron Zrt. azért perelte be a kisebbségi tulajdonos miskolci önkormányzatot, mert az őstermelői piac megnyitásával kárt okoztak a Miskolci Piac Zrt.-nek.

– Az őstermelői piac megnyitása huszonötmillió forintba került – tájékoztatott Dobos Tímea, a miskolci városháza szóvivője, hozzátéve, hogy a helyiektől folyamatosan kapják a köszönőleveleket, és sokan azt szeretnék, ha a város más részein is nyílna ilyen jellegű piac. A miskolci városháza illetékesei szerint az őstermelők nem jelentenek konkurenciát a kereskedőknek, sőt szezonális termékeikkel odavonzzák a vásárlókat: most például virágokat, palántákat és a kertből leszedett gyümölcsöket, zöldségeket árusítanak. A szóvivő közölte: a Miskolci Piac Zrt. negyvenmillió forinttal tartozik az önkormányzatnak, a piac földterülete ugyanis a városé, és a szerződés szerint emiatt földhasználati díjat számolnak fel. A városházán úgy tudják: a bérlők több mint háromnegyede tartozik a bérleti díjakkal, és ez is fokozza a létesítmény üzemeltetésének gondjait.

Korábban egy sajtótájékoztatón Kriza Ákos polgármester arról beszélt: az a cél, hogy piac az önkormányzat tulajdonába kerüljön, ám nem mindegy, hogy milyen áron. Szavai szerint ügyvédeknek kell megtalálniuk a jó megoldást arra, hogy a város miként vegye meg és működtesse piacot. A cikk folytatása a nol.hu oldalon