Lendvai L. Ferenc, mint afféle excentrikus fiatalember, – pedig nem az , a rendszerváltozás forgatagában ő már miskolci filozófusként volt itten tanszékvezető – kicsit kiforgatva adomázta bele a jó százhatvan éves mondást a galamus. hu-ba, a minap: Miskolc azzal, hogy az önkormányzat és a kormány az Operafesztivál előtt közvetlenül a felére csökkentette a fesztivál támogatását, „ugyanazt kapta jutalmul, mint ellenzéki vezetés alatt, büntetésül kapott volna.” Azután még azt a fordulatot, hogy „a város érdeke is azt kívánja, hogy – Miskolc – ne legyen ellenzéki tűzfészek”  – ezt mondta Orbán eredetileg – Lendvai L. a maga konkrétságában úgy magyarázza, hogy ahogy ő írja, „miniszterelnökünk”, 2010. október elsején azért utazott ide, „hogy megfenyegesse a várost, nehogy már ellenzéki tűzfészek merjen maradni.” „Nézhetik magukat, nyakig ülhetnek kocsonyájukban – mármint a miskolciak – ha ragaszkodnak népszerű, ám ellenzéki polgármesterükhöz” – idézi még nem minden egózás nélkül, önkormányzati választások előtti önmagát ugyanebben a jegyzetében, mintegy pluszban Lendvai.

Látszik, van neki kedve mesélni, színezni. Lódítani a maga,

 meg mások emlékezetét.

 

Itten Miskolcon, mi miskolciak, azért sejteni véljük, hogy miért volt a minden fenyegetés nélküli kiakolbólítása a „népszerű, ám ellenzéki” polgármesternek. A dolog egyébként szoros, fikcionáltság nélküli kapcsolatban van a mostani önkormányzati és kormányzati sóhersággal: mint egyre inkább köztudott Miskolcon, bár erről ritkán tudósít a galamus. hu, meg a megyei néplap, a maszoposok meg a haveri körük, majd egy évtizedig egyre kevésbé körmönfont módon, annyit loptak, amennyit csak bírtak.

Éppen csak a Miskolc kártyát nem nevezeték el a helyi pártválasztmány elnökéről.

Meg amit otthon családi körben, a konyhaasztal mellett az asszonnyal kitaláltak, hitelből megpróbálták felépíteni.

És ezeket a pénzeket kell majd visszafizetni – bár tudom, ezek a capcarázások sem annyira érdekesek már, hogy beleférjenek egy galamusos vidékre járásba. Pláne, így választási negyed időben.

A Lendvai L. Ferenc által említett népszerű szocialista polgármester helyett, itt Miskolcon, a „posztkommunista érdek-,érzelem és reflexhálózat fingszagú, baldachinos ágya ” létezett hosszú – hosszú esztendőkön át.

A különbséget – ha valaki tudná – legfeljebb zongorázni lehetne.