A második világháború tapasztalatai mindenki számára világossá tették, mennyire fontos a repülőgépek felderítése és követése. Ennek fényében 1949. június 15-én az Országos Légvédelmi Parancsnokság alárendeltségében megalakították a Légi Figyelő és Jelzőrendszert, amely száznál is több őrssel látta el ez irányú tevékenységét az országhatár, valamint a fontosabb objektumok és légi folyosók mellett. Ezt tekintik az MH 54. Veszprém Radarezred jogelődjének, ezért ünneplik Veszprémben minden évben június 15-én az ezred napját.
A második világháborút követően Magyarországon 1952-ben telepítették az első SCR 527-es típusú, amerikai gyártmányú radart. Ettől kezdve a radartechnika fejlődése, valamint az országban történő elhelyezése és darabszáma határozta meg a jogelőd szervezetek struktúráját, megnevezését. Az 1. Honi Légvédelmi Figyelő és Jelző Ezred ettől az évtől 2904 fővel és tíz radarral működött. 1955-től az átszervezés következtében létrehozták a 45. és 54. Önálló Rádiótechnikai Jelző Ezredeket és új típusú radarokat rendszeresítettek. 1956. november 4-én a magyar légvédelem és ezen belül a rádiótechnikai csapatok tevékenysége megbénult, megszűnt. A két önálló rádiótechnikai ezredet, összes alárendelt századával együtt a szovjet csapatok lefegyverezték, a radarokat kikapcsoltatták, a laktanyákat bezárták és a teljes személyi állományt hazaküldték.
E naptól egészen 1957 februárjáig nem folyt semmiféle hazai légtérellenőrző tevékenység: a feladatot a szovjet légvédelmi alakulatok látták el saját eszközeikkel. A rendelkezésre álló dokumentumok alapján a rádiótechnikai csapatok 1957. március 31-el kezdték meg újra a szolgálatot. Mindkét önálló rádiótechnikai jelzőezredet felszámolták, majd Budaörsön 1957. április elsejével megalakították a 45. Önálló Rádiótechnikai Zászlóaljat. A hatvanas évek elejére vonatkozóan feltétlenül meg kell említeni, hogy a vadászrepülő csapatoknál ekkor jelentek meg a MiG–21-es vadászgépek, a honi légvédelmi tüzér csapatoknál pedig a légvédelmi rakéták, amelyek harci, technikai lehetőségei optimális kihasználása már a honi rádiótechnikai csapatoktól is minőségileg magasabb tevékenységet követelt. Mindez modernebb technikai eszközöket igényelt: ekkor rendszeresítették a radarok egy újabb generációját, amelyet a P-12-es, P-30-as, P-35-ös radarok és az első magasságmérő, a PRV-10-es jellemeztek.
Az ezt követő időszak az ezred életének talán az egyik legnyugodtabb, jelentősebb átszervezések nélküli időszaka volt. 1961 és 1984 között két ezred; az 54. és 45. Honi Rádiótechnikai Ezredek végezték a légtér ellenőrzését Veszprém, illetve Miskolc központokkal és 17 széttelepített századdal. 1984-ben létrejött az 54. Honi Rádiótechnikai Dandár. Az országban települt radar-alegységek száma ekkor hat zászlóaljba szervezve 23 század volt. Az új technikai eszközök között megjelent az első háromdimenziós radar, az SZT-68U. 1994-től kezdve aztán finanszírozási problémák miatt egyre több radart vontak ki a rendszerből és egyre több századot szüntettek meg. A létszám és az alkalmazott eszközök száma is mintegy felére csökkent. 1997. szeptember 1-től MH 64. Veszprém Légtérellenőrző Ezred lett az alakulat megnevezése. Tovább csökkent a szervezeti elemek, az eszközök száma, valamint a személyi állomány létszáma is.
A következő fontos dátum 1999. március 12-e, ami nem csupán a radarosok, de a Magyar Honvédség szempontjából is kiemelt fontosságú. Ettől a naptól, vagyis hazánknak a NATO-ba történő belépésétől kezdve az ezred négy gerinc radar századdal (Kup, Juta, Debrecen és Békéscsaba) a NATO integrált légvédelmi rendszere, a NATINADS részét képezi és a NATO-alárendelt csapatok kategóriájába tartozik. 2000. október 1-től az alakulat új megnevezése Magyar Honvédség 64. Veszprém Vezetési és Radar Ezred, amely a Nemzeti Légierő Vezetési Központ, a Magyar Honvédség 64. Radar Ezred, a Magyar Honvédség Repülési Adat Tájékoztató Szolgálat és a Magyar Honvédség 1. Logisztikai Ezredtől átvett Híradó Zászlóalj integrációjával jött létre. Kilenc zászlóalj szintű szervezetből állt, amely 9 helyőrségben és 12 laktanyában, valamint objektumban települt.
Majd 2004. január 1-től az ezred már az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred nevet használta. Mérföldkő volt az alakulat életében 2005. szeptember 28-a. Ezen a napon az ezred NATO-ellenőrzés keretében (NATO Harcászati Ellenőrzés – OPEVAL) teljesítette a vele szemben támasztott szövetséges követelményeket és ennek során a „harcfeladatra alkalmas” (Mission Capable); számszakilag pedig „jó” minősítést kapott. 2007-ben a haderő átalakítás kapcsán az ezred átalakult, hadrendjébe átkerült az MH 1. Logisztikai és Támogató Zászlóalj feladatrendszere és személyi állományának mintegy 60%-a, és megszűnt a városföldi Kihelyezett Radarszakasz. Az ezrednél az elmúlt időszak során nagyfokú technikai fejlesztésekre került sor, elsősorban az új RAT-31 DL típusú 3D-s radarok (Bánkút és Békéscsaba) és új adatfeldolgozó rendszerek tekintetében.
A 2008-as év legnagyobb kihívása az ezred számára a soron következő OPEVAL volt. Büszkén mondhatjuk, hogy ezredünk megismételve 2005-ös teljesítményét újra kiérdemelte a „jó” minősítést és a „Mission Capable” besorolást. Ilyen szintű eredménnyel egyedül a veszprémi „Szikla” rendelkezik a régióban.
2010. július 1-én parancsnokváltás történt az alakulat élén. A NATO-beosztásba távozó Szűcs Pál mérnök ezredestől Szücs József mérnök ezredes, addigi parancsnok-helyettes vette át az ezredparancsnoki beosztást. 2011. április 1-el az alakulat elnevezése MH 54. Veszprém Radarezredre változott. 2011. június 1-el az alakulat átadta a légi vezetési és irányítási feladatokat az MH Légi Vezetési és Irányítási Központnak, a feladatokhoz kapcsolódó személyi állománnyal együtt.
//www.honvedelem.hu/