A júniusi közgyűlésen legalább két jól irányzott előterjesztés okozott páni félelmet, izgatott morgást a sokat próbált helyi szocialista frakcióban. Nem véletlen, hogy az annak idején maga Rózsa Edit által előénekelt Turisztikai Egyesületért – nem fogják kitalálni – Fedor Vilmos, míg a szocialista népbarátok által megkonstruált Miskolc Kártyáért pedig Dr. Tompa  emelt szót: megpróbálván a két ügyről szóló napirendi pontokat elhalasztani. Nem sikerült. Pedig Rózsáék annak idején – ezt el kell ismerni – ezzel az egyesülettel például nem akármit találtak ki. A közpénz szivattyú úgy működött volna, hogy a leginkább spanokkal feltöltött, megbízható, vagy végletekig kiszolgáltatott – esetleg mindkettő – strómanok  által vezetett egyesület használta volna fel a vissza nem térítendő támogatásokat. A balek becenév helyett persze a megtisztelő, kiemelt partner elnevezés alatt szerepelt volna az önkormányzat a közhasznú – bruhaha – egyesületben. Azután tovább nyelték volna a lóvét, a közpénzeket az úgynevezett turisztikai desztinációs menedzsment rendszer kiépítésével, az abban való közreműködésért: immáron fenntartási, vagy működési költségek címen. Évente 18 millát. És nem egyszerűen uralták, de egyenesen generálták volna a helyi turisztikai iparral összefüggő naprakész üzleti információkat. 

A kezdet valóban impozáns volt.

Nyertek bő negyven milla pályázati pénzt. Megkapták az első adag önkormányzati zsozsót. (Felelősségteljesen rögtön vettek fasza bútorokat, azután elutaztak Essenbe, tanulmányozandó a nehéz ipari tradíciót.)

Miután jött a két választási bukovári, előbb óvatosan, azután egyre hangosabban kezdődött a reflektálatlan sírás-rívás. Hogy milyen fontos és mennyire pótolhatatlan ez a közhasznú – bruhaha – egyesület. Hogy a miskolci turisztikai szakma, amúgy egy emberként… Valamint ebben a formában már nyeltek, bocsánat nyertek pénzeket. És ha az egyesületből kihátrál az önkormányzat idő és pénzveszteség áll elő.

Mint szokott lenni: ravasz, ha már elnyert és elnyerhető pénzekre hivatkozunk haladó hagyományként és nem a csülkös gombócra vagy a fülesfotelre.

Rózsa Edit magyar hangja, Fedor Vili is erre bazírozott már idézett felszólalásában, bár semmire sem jutott.

Ám a városvezető koalíció sem a közhasznú – bruhaha – egyesület helyébe lépő új nonprofit gazdasági társaság szervezésében, sem a Miskolc Kártya céghátterének a megváltoztatásában nem hátrálhat meg! A szocialista polip szívébe ez a két indítvány, két lándzsadöfés lenne.

A Miskolcot fojtogató nepotista érdek és cégháló csak így szüntethető meg.

Más.

Napirend előtt, Dr. Kiss frakcióvezető némileg hitetlenkedve idézte az Északhírnök.hu-t. Nem akarta elhinni, hogy a 8 ezer munkahely beígérője, maga Káli mester, tényleg azt nyilatkozta lapunknak, hogy „Személyesen utasítottam el cégeket, akik zavart keltettek volna Miskolcon.”- értsd: konkurenciát jelentettek volna már itt működő vállalkozásoknak.

Segítünk: ezt az egyáltalán nem kötelező hülyeséget bizony ő mondta.