Sziasztok.Mindig szörnyülködve olvasom a blogot és rengeteg olyan poszt volt már, ahol teljesen padlóra kerültem mások tragédiája miatt. Nekik sok erőt kívánok, hogy sikerüljön csak a szépre emlékezniük. Az én sztorim nem tragikus, viszont annál kellemetlenebb volt megélni. Régebben sztk nőgyógyászhoz jártam, de volt pár kellemetlen tapasztalatom, amikor bunkó módon viselkedtek velem, ezért legutóbb május végén egy magán úton praktizáló doktort kerestem fel. A barátnőimet kérdezgettem, hogy mennyivel jobb a helyzet, mint a hagyományos rendelésnél, szinte kivétel nélkül azt erősítették meg, hogy érdemes váltani. Adtak is pár nevet, hogy kihez érdemes fordulni, de úgy voltam vele, hogy ha lehet inkább egy hozzánk közeli orvost keresek, csak nem lesz belőle baj.Tallóztam a neten és találtam is egy rendelőt kb. két utcányira tőlünk. Kb. ezerszer elmentem már mellette, valahogy még sem vettem észre.

Kikerestem a telefonszámot, felhívtam az orvost, pontosabban az asszisztensét,elmondtam neki, hogy felkeresném rendelési időben a doktor urat, ha tud, akkor adjon már egy időpontot, mert akkor tudom én is úgy szervezni a napomat, hogy minden beleférjen, pl. az egyetem is. Délután 4 órára beszéltük meg, hogy oda megyek, azt mondta az asszisztens, hogy beírt engem az időpontra. Gondoltam minden jó lesz, maximum fél órát vesz igénybe az egész, 6-ra kellett volna vissza mennem a suliba egy zh miatt.

Egyetemről haza rohantam, megfürödtem, felvettem egy olyan ruhát, hogy a vizsgálatot is megkönnyítsem, illetve ne kelljen meztelenre vetkőznöm, majd odamentem a közeli rendelőhöz háromnegyed 4-re. 4 körül kijött az asszisztens hölgy, akinek elmondtam, hogy ki vagyok és hogy 4-re jöttem a doktor úrhoz, beszéltünk telefonon. Elkezdett ott sopánkodni, hogy még vannak előttem ketten, de a megértésemet kéri, biztos hamar sorra kerülök. Mondtam, hogy fontos dolgom lenne még, szóval lehetőleg tényleg végezzünk ötig, hogy semmiképp se késsem le a zh-mat. Mondta, hogy ne izguljak, minden rendben lesz,csak hát ő valamiért úgy emlékezett, hogy 14 órára megyek, felírni meg nem írta fel. Azt azért nem mondta, hogy bocsánat.

16 óra 52 perckor, amikor már elég feszült és ideges voltam és ott tartottam, hogy inkább lelépek sorra kerültem és beléptem a vizsgálóba. A doktor úr biccentett és várta, hogy beszéljek, miért jöttem. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de engem arra neveltek, hogy köszönjek és bemutatkozzak, így is tettem, majd belekezdtem a mondókámba, hogy a fogamzásgátlóval van problémám, szeretném, ha megvizsgálna és írna helyette egy másikat. Megint biccentett (nem volt valami beszédes kedvében), majd mondta, hogy vetkőzzek le teljesen (?). Kérdeztem, hogy nem volna-e elég, ha csak a bugyimat venném le és a ruha rajtam maradna, de mondta, hogy ne vitatkozzak, ha jól tudja sietek. Itt már kezdett hiányozni az sztk…

Levetkőztem, felfeküdtem a székbe, elkezdte a vizsgálatot,de egy perc nem telt el, megcsörrent a mobilja. Ahelyett, hogy hagyta volna a fenébe, ott hagyott és felvette… Én néztem bambán, egyébként fáztam is, elég hideg volt a rendelőben és megkérdeztem, hogy felöltözzek-e, ameddig beszélget. Intett, hogy maradjak, mindjárt leteszi. Képzelhetitek, mennyire kellemes volt ott fekve hallgatni, hogy közel negyed órán át beszélt telefonon, én meg csak feküdtem és majdnem elsüllyedtem szégyenemben. A doktor úr meg közben teljesen hétköznapi, magán jellegű dolgokat intézett, mint például egy hétvégi családi találkozót, valami rokona hívhatta, amennyit sikerült felfognom a helyzet közben. Végre letette és újra nekilátott a vizsgálatnak, de ismét elmaradt a bocsánat kérés. Baromi dühös voltam, de bevallom nem mertem szólni.

A vizsgálat végén felöltöztem, kaptam egy új fogamzásgátló receptet és kifizettem 8 ezer forintot, majd elköszöntem, de megint csak gy biccentéssel búcsúzott tőlem a doktor úr, úgy látszik csak telefonban tud hosszan csacsorászni.Ekkor már elmúlt negyed 6 is, szóval kénytelen voltam taxiba ülni és úgy rohanni az iskolába, így is csak éppen beestem az utolsó pillanatban. Az egész tortúra után elhatároztam, hogy a doktor úrhoz soha többé be nem teszem a lábamat, inkább az sztk, vagy csak olyan nőgyógyászhoz megyek, akiről a közvetlen ismerőseim jót mondanak. Nem elég, hogy majdnem elkéstem miatta, egy időpontot nem tudnak betartani, még feküdjön az ember pucéran negyed órát, amíg a magánbeszélgetését rendezi az orvos. Ebből többet nem kérek. Ha valakinek kell az orvos neve, elérhetősége, priviben elküldöm, a szerkesztőknél hagyom a mail címem.

Üdv: Kriszti

 

 

Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről?
Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót
tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre,