Kell-e dudálni, ha valami szabálytalanságot látunk , lehet-e baleset előjele az elmulasztott irányjelzés? De még mennyire!
Tihany-Budapest: 122 kilométer, autóval nem egész két óra. E táv teljesítése nem komoly kihívás, a Balatont 212 kilométeren futva megkerülő sportoló mégis itt „vérzett el” majdnem.
E hét végén is jóval hűvösebb volt, mint munkanapjain. Fordítva jobb lenne, de így legalább az M7-es autópálya egészen használható volt. Semmi agresszivitás, az autósok legtöbbje még a megengedett 130 km/órával sem haladt és zömük jobbra tartási kötelezettségének eleget téve ki is húzódott a szélső sávba, hogy ha valaki gyorsabban menne, az nyugodtan elmehessen mellette. Így tett a sárga Opel Corsa B is, amit 1-2 kilométerrel a Martonvásári pihenőhely előtt értem utol 130 km/órára állított tempomattal, gondoltam elmegyek mellette a középső sávban (aki kevésbé ismerős az M7-en, annak fura lehet a kifejezés, de a Székesfehérvártól Budapestig vezető részen szerencsére valóban három sáv van). A Corsa kb. 110 km/órával haladhatott, nem sokkal voltam mögötte, amikor láttam, hogy index nélkül bejön elém. Már ez is kicsit veszélyes műveletnek tűnt, szerencsére a belső sávban nem ment senki, ezért gyorsan oda húzódtam, picit lassítottam és dudáltam is, hogy vegyen észre. A meglepetés azonban csak ekkor következett, a Corsa hirtelen jött még beljebb, egyenesen a szalagkorlátig, ekkor már satuztam a féket, visszamentem a középső sávba, mivel a Corsa elsőre úgy tűnt, hogy borulni kezd, de sofőrje végül megtartotta, majd szépen lassítva, immár vészvillogózva kihúzódott egészen a leállósávig, ahol nem állt meg, hanem lassú tempóban gurult.
Ahhoz mérten, hogy mekkorát táncolt az autópályán a sárga Opel, egészen megdöbbentően kis sérülésekkel megúszta. Épp jókor tudta még sofőrje visszakormányozni az útra
Elsőre fogalmam sem volt, hogy mi történhetett, de az biztos volt, hogy nem önszántából vágott keresztül az autópályán a Corsa sofőrje. Rosszullétre tippeltem, ezért kihangosítón keresztül azonnal hívtam az autópálya-felügyeletet: lehet, hogy orvosra lesz szükség. Mivel a Corsa nem állt meg, követtem a következő kihajtóig, még beszéltem az ügyeletesekkel, amikor a corsás sofőr már kászálódott is ki autójából. Alig tudott mozogni, de megnyugtatott, hogy nincs semmi baja, egyszerűen elaludt, a kürtszóra ébredt fel, amit nagyon köszön! A Corsa döbbenetes módon néhány nem túl komoly karccal túlélte az incidenst, de a lényeg persze, hogy vezetője élve szállt ki. Ő egyébként nem a diszkóból jött, hanem a Balatont 212 kilométeren, tihanyi starttal és céllal megkerülő Ultrabalaton futóversenyt teljesítette (idén harmadik alkalommal tette, legjobb, 27 órás eredményével a jobbak közé tartozik). Pihent, evett, ivott, és úgy érezte haza tud vezetni, de Pest Megye határában elbóbiskolt.
Kellett a túléléshez, hogy a felhős időnek köszönhetően gyér forgalom volt az autópályán
Mázlija volt, mert épp nem jött senki 180 km/órás tempóval a belső sávban, aki nyilván nem tudott volna reagálni a még 130-ról lassítva is iszonyatosan pergő eseményekre, továbbá, hogy épp senki nem volt autója mellett, amikor az elkezdett oldalra kanyarodni, valamint, hogy én vagyok olyan hibbant, hogy ha valaki feltűnően szabálytalanul jön be elém, akkor dudálok. Sokak szerint bunkóság ez, pedig nem az, még csak nem is önérzetesség. Ha nagyon ki szeretnénk elemezni, hogy mire is való a kürt, akkor hamar rájöhetünk, hogy baleset elkerülésére szolgál, ha tehát egy autós durván szabálytalanul, index nélkül, hirtelen, a mi követési távolságunkat extrém mód lecsökkentve jön be elénk, akkor feltételezhetjük, hogy valami nincs rendben. Nem lát minket, talán rosszul lett, talán elaludt. És ezen eset alapján ilyenkor
egy tülkölés akár életet is menthet.
Mint azt Sanyi, a corsás futó a parkolóban elmondta, és ahogy mi is láttuk, ha nem ébred fel, vélhetően a korlátnak csapódva felborul, és a ki tudja merre repülő kisautóba akár még mi is belehajthattunk volna. Bevallom őszintén volt pillanat, amikor tippelni sem tudtam, hogy a következő másodperctöredékben merre mozdul a sárga Opel.
Végül még egy konklúzió, kimerítő sportverseny után, mint például amilyen a jövő heti Balaton-átúszás is lesz, lehetőség szerint ne egyedül, hanem többen összeszerveződve üljünk autóba! Út közben beszélgetve nehezebb ugyanis elaludni, ha pedig a sofőr fárad, legalább van, aki átveheti a kormányt – és még az üzemanyagköltség is többfelé oszlik.
Katona Mátyás autonavigator.hu