Könnygázban és felgyújtott kukák füstjében úszott a görög parlament előtti tér, mialatt zajlott a szavazás az újabb óriás megszorító csomagról. A Telegraph tudósítása szerint a rendőrök már a békés tüntetőket is könnygázzal oszlatják, sokan nem kapnak levegőt, a sebesülteket pedig egy közeli metróállomáson ápolják.

A tüntetők és a rendőrök közötti összecsapások már reggel elkezdődtek a Szintagma téren. A tüntetők mindenre elszántnak tűnnek, és sokan azt mondják, a végsőkig harcolni fognak az újabb megszorítások ellen.

A helyszíni tudósítások szerint az erőszakos tüntetők csak egy kisebbség a tömegen belül, de az utcákon vannak a görög társadalom szinte minden részének tagjai, az eliten kívül. Tanárok, köztisztviselők, színészek, a legkülönfélébb szakmák képviselői mentek most először életükben utcára.

A tüntetők azt mondják, az utóbbi egy év megszorításai után többet nem viselnek el. „Mi maradt nekünk?” – idéz egy 61 éves görög tanárt a Guardian, aki már 1990-ben is éhségsztrájkolt a tanárok helyzetének javításáért. „Harminc évnyi uniós tagság után se infrastruktúránk nincs, se termelésünk. El kell zavarni a kormányt, leírni az adósságot és kilépni az EU-ból, különben generációnk maradnak majd szegénységben.” A legtöbb tüntető ugyanakkor maga sem gondolja, hogy tudná, mi lenne a megoldás, de félnek attól, mi vár rájuk, és nem bíznak többé a vezetőkben.
Pürrhoszi győzelem

A tüntetők felkészültek arra, hogy a parlament megszavazza a csomagot. Azt ígérik, legfeljebb pürrhoszi győzelem lesz ez a megszorítások támogatóinak, mert az ellenállás folytatódik, sőt, még erősödni fog, ha konkrétan meg is akarják majd valósítani azokat, és elkezdődik a privatizáció. A pireuszi kikötőben már látszanak is ennek jelei, a szakszervezetisek meggátolták, hogy kompok induljanak el.

Kedden 48 órás sztrájk kezdődött, mely az első ilyen méretű sztrájk a katonai diktatúra 1974-es bukása óta. A tömegközlekedési eszközök többsége nem jár – kivéve azok, amelyek vállalták a tüntetők szállítását. Ez is egy jele annak, hogy a közös ellenség régóta nem látott szolidaritásban kovácsolta össze a görög társadalom különböző rétegeit.

Az elit ellen

„Új a helyzetben, hogy a politikailag mindig is aktív görögök most a teljes politikai elitnek fordítottak hátat. Az 1974-es demokratikus átmenet óta stabil váltógazdálkodás folyt a két nagy párt között, amik közül az egyik mindig stabil többséget szerzett a parlamentben. A választásokon együtt általában az összes szavazat 80-85 százalékát is elvitték, ma viszont együtt se kapnának többet 40 százaléknál” – mondja Fokasz Nikosz, az ELTE TÁTK Szociológia Tanszékének egyetemi tanára.

Viszont egyelőre még az alternatívák se látszanak: a kis pártok közül semelyik nem tudott kiemelkedni a többi közül. Valószínűleg azért, mert abban nagyjából mindenki egyetért, hogy szükség van az uniós segítségre. „Egy közvélemény-kutatás szerint a tereken táborozók 85 százaléka nem lát alternatív kiutat a válságból, egyszerűen csak dühös” – mondja Fokasz Nikosz.