Mi történt?
A Központi Nyomozó Főügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai hét embert vettek őrizetbe a fogadásicsalás-ügy magyar szálával kapcsolatban, hárman jelenlegi vagy volt labdarúgók, négyen jelenleg is aktív játékvezetők. A nyomozás 2009 decemberében indult, a feljelentők között voltak magánszemélyek, illetve a Szerencsejáték Zrt. és a Magyar Labdarúgó Szövetség is. A fogadási csalásokat szervező bűnszövetkezet távol-keleti központú, ezt a külföldön folytatott nyomozások erősítették meg. A keddi akcióban több mint ötven rendőr vett részt a tizenkét helyszínen, az őrizetbe vettek között három futballista (K. Zoltán, L. Mátyás, H. Gábor), és négy ma is aktív játékvezető (L. Kolos, S. Krisztián, Cs. János és M. Tamás) van.
A gyanúsítottak a nyomozók szerint egy-egy alkalommal 40-85 ezer közötti eurós összeget fordítottak a játékosok és a bírók megvesztegetésére, s akár 400-600 ezerrel is megkárosították az érintett fogadási irodákat. A vesztegetők három, a megvesztegettek öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújthatóak, míg a bűnszervezetben elkövetett csalásért akár 25 évig terjedő börtönt is ki lehet szabni. A bíróság a mai napon elrendelte a gyanúsítottak előzetes letartóztatását.
A bundagyanú igazolása vagy cáfolása a bírósági eljárás során nyilvánvalóan meg fog történni. Jelen esetben a kérdéseket felvető mozzanat a gyanúsítottak elfogása, mely eseményekről fotók és videók is a sajtóhoz kerültek.
A Sport Géza vonatkozó cikkében elérhető videón is jól látható, hogy a csalók ellen egy kommandós osztagot küldtek, akik az erőszakos bűnözők elfogása esetén szokásos protokoll szerint jártak el (ami nekik nem is felróható, lévén ez a szokásos munkamódszer). A kérdés az, hogy szükség volt-e erre, és milyen következményekkel jár az eljárás?
A „bűnszervezet” mint jogi szakkifejezés, valóban elég drámain hangzik, de érdemes azért kételkedni, hogy például gyakorló futballbírók esetében kell-e reálisan attól tartani, hogy a zsebből piros lap helyett maroklőfegyver kerül elő. Ezzel szemben tény, hogy a bűnözői előélettel nem rendelkező gyanúsítottak esetében önmagában egy ilyen akció alkalmas lehet az ellenállás megtörésére, a megfélemlítésre. Szintén tény, hogy a kényszerintézkedések ilyen célú alkalmazására már korábban is volt példa: ne feledjük, még Geréb Ágnes elfogását követően, a Születésháznál tartott helyszínelés során is feltűntek golyóálló mellénybe öltözött rendőrök, holott vajmi kevés esély volt arra, hogy az otthonszülők fegyveres támadást hajtanak végre.
Maradva a Geréb-példánál, az ilyen akcióknak a nyilvánosságot befolyásoló, a jogi pr dimenziójában is értelmezendő, egyéb hatása is van. Nagyon erős profilrajzoló eszköz a legdurvább bűnözőknek „kijáró” elfogó akciót végrehajtani, majd azt a nyilvánosságnak megmutatni (persze ez a trükk a visszájára is elsülhet: Geréb Ágnes boka- és derékbilincse általános felzúdulást váltott ki – a pr-célú kényszerintézkedésekről szóló bejegyzésünk ide kattintva olvasható). A „nemzetközi bűnszervezet” ilyen módon jelenik meg képszerűen a nyilvánosságban: a közvélemény első élménye a bűnözőkre rontó kommandós, a védelemnek innen indulva kell megpróbálni a terheltek ártatlanságát bebizonyítani – nem csupán a jogi eljárásban, de a nyilvánosság számára is. A letartóztatottak közül többen kifejezetten bizalmi jellegű munkát végeztek korábban: nemzetközi sporteseményeken bíróként dolgozni esetleges felmentésük után is szinte lehetetlen lesz, hiszen egy-egy mérkőzés vesztesei bármikor elővehetik ezeket a képeket, az őket ért vél vagy valós méltánytalanság illusztrálására.
Nem véletlen tehát, hogy többen is panaszt tettek a kényszerintézkedés ellen – ha azonban fontos számukra a közvélemény is, akkor nem állnak meg itt, ugyanis nem csupán az elfogás körülményeit, de annak nyilvános bemutatását is sérelmezhetik. Nincs ugyanis olyan informálódáshoz való joga a közvéleménynek, mely az elfogott gyanúsítottakat megalázó helyzetben ábrázoló fotók és videók közlését indokolná. Egyértelműen sérül az emberi méltósághoz való jog a fenti fotó nyilvános bemutatásával – tudva azt, hogy a törvény és gyakorlat által kötelezően megteendő anonimizálás fabatkát sem ér, mindenki pontosan tudja, kiket rejt a monogram és a kitakart arc – sőt, a fent linkelt hír leadja már a teljes neveket közli.