2011.06.29. 14:16 calvero56Igen, igazad van Barátom, hogy sokszor elhatároztam: többé nem írok. Pláne hogy „másodlagos hasznosítóim” kommentárjaiban rendszeresen megaláznak, szidnak. De tudom: ami nem öl meg, az erősít. Milyen sima lenne az élet, ha mindenki szeretne…!Fárasztó lenne. Mindenkinek köszönni, minden ostobával leállni beszélni… uhh, szörnyű lenne. Gyülöljetek hát! Úgy sem tudtok jobban gyülölni, mint ahogy én gyűlölöm magam.
Azt mondogattam pár nappal ezelőtt… illetve lányomnak tanácsoltam: ebből az országból el kell menni. Több okból: mert itt az irigység s a gyűlölet vitriola megferőzte az elméket. Meg aztán a roma társadalom hamarosan kiszaporodik minket a hazánkból. Ami nem az ő vétkük! Ellenkezőleg: az életképtelen és impotens magyarság vétke, aki ezt nem ellensúlyozza hasonló szaporodási ritmussal… és rítussal. Így lett Koszovó az albánoké.
Hamarosan elköltözöm e lakásból, és remélhetőleg nemsokára az országból is. Percemberkék, pöttömjankók, kik „dőltömre lestek”, lehet örülni.
Nomád eleinket idézem most képzeletben. Ha szikkad a talaj, ha szárad a fű, egy fütty, és a puli meg a komondor máris indítja a nyájat. A JÓSZÁG LOMHÁN ÉBRED, lassan tapra állnak; előbb a tomporukat emelik fel, aztán egyik mellső lábat, aztán a másikat… Egyet talán bőgnek is, csak úgy ásítás helyett… A pásztor megigazítja kalpagját; imbolyog rajta a darutoll. Még egy füttyentés, csattan az ostor, s a puli tudja dolgát, csaholva indítja el a nyájat. A pásztor még egyszer, utoljára szétnéz a tájon: hát itt is voltunk egyszer. S a nyáj lassan elindul napkelet felé; porfelhő jelzi útját.
A tábor helyén ott maradt a hamu, alatta még parázslik a zsarátnok. Melyen talán slambuc rotyogott az este. Igen, talán így lehetett valamikor…
Holnap én is elindulok. Koffereim, mint engedelmes vadászkutyák, simulnak majd a lábam mellé. Holnap tovább hajtom állataimat, s álmaimat.
Calvero