Szinte nincs olyan felnőtt ember, aki ne találkozott volna már a hátban érezhető fájdalommal. Az okok szerteágazóak lehetnek, a kóros testtartástól a feszültségig számtalan eredete lehet a kínzó érzésnek. A mai felnőttek többsége 30-40 évesen jut el először ortopédushoz a gyerekkori hátvizsgálat után. Sokszor már olyan elváltozásokkal találkoznak ekkor, amelyek túlterhelik a gerincet, így korai ízületi kopáshoz, majd porckorong-károsodáshoz vezethetnek.
Ilyenkor a kíméletesebb gyógymódok már nem segítenek. Mivel a hátfájásnak számos kiváltó oka lehet, előbb a fájdalom pontos okát kell kideríteni, hogy megtalálják a legoptimálisabb kezelést, akár személyreszabott mozgásprogrammal – mondja Dobos Márta, az Oxygen Medical ortopédorvosa.
A hátfájást leggyakrabban kiváltó okok
A leggyakoribb ok a rossz tartás, gyenge hátizommal kombinálva, ami a hátizomzat feszüléséhez és a gerincoszlop nem egyenletes terheléséhez vezet.
Az izomfeszülés gyakran pszichés terhelés terhelés hatására is erősödik ( munkahelyi stressz, családi problémák).
Az izomszalagok sérülése a szalagok megnyúlásához vagy előreeséséhez vezet.
Korral járó kopás a gerinc ízületeiben.
A csigolyák törése, baleset vagy csontritkulás miatt.
Egyéb betegségek: pl. övsömör, csontritkulás
A stressz egy élettani folyamat, amely úgy aktivizálja az izomzatot, hogy gyorsan menekülhessünk vagy támadhassunk. Főleg a törzshöz közeli, mély hátizomzat húzódik össze, mint a rugó, ha elkezdenek termelődni a stresszhormonok. Ezek az ősi reakciók azonban ma már nem a vadállatok elleni harcban aktivizálódnak, hanem a stresszes helyzetekben. A probléma, hogy ezek a megfeszült izmok nem tudnak gyorsan ellazulni, ugyanis csak egy dolog tudja lebontani a stresszhormonokat: a mozgás. Vagyis ha egy-egy feszült helyzet után kicsit mozgunk, sétálunk, ez nagyszerűen levezeti a feszültséget.
A hátunkon biztosan érezzük a mindennapok megterhelő következményét: az elmerevedett, görcsös izmokat és a fájdalmas mozdulatokat. Még a leghétköznapibb tevékenységek is fokozott igénybevételt okozhatnak, ha nem megfelelő technikával végezzük őket, akár a kertészkedés, biciklizés vagy a pakolás is kiválthatja a fájdalmat. Ha pedig már kialakult, az emiatti kényszertartások csak fokozzák a fájdalmat. Az ülőmunkát végzők és a tanulók helytelen testtartása is vezet hosszútávon elváltozásokhoz és fájdalomhoz.
A túlsúly, főleg a hasi típusú elhízás nagyon megterheli a deréktáji gerincet, túlfeszíti és ezáltal megterheli az izomzatot és a szalagokat. A felesleges kilók a hátfájáson kívül hozzájárulnak sok egyéb betegség kialakulásához. Éppen ezért ebben az esetben is elengedhetetlen a megfelelő mozgásprogram.
Az öregedés sem tesz jót a hátunknak. A korral az ínszalagok megvastagodnak és zsugorodnak – ez csak egy része azoknak a változásoknak, amelyek történnek velünk, ahogy idősödünk. Ezek a gerincben idővel bekövetkező változások olyan dinamikai elváltozásokhoz vezethetnek, amelyek károsodást okozhatnak a porckorongon – a gerincfájdalom, zsibbadtság, és gyengeség tüneteit produkálva akár már a húszas évek végén.
Mit tehetünk hátfájás esetén?
Tartsa meg a normális napi aktivitását, ez biztos nem okoz a gerincben károsodást.
Kerülje el a nehéz tárgyak emelését.
Mozogjon! A séta vagy gyaloglás, úszás, kerékpározás karbantartja a gerinckörnyéki izmokat, amely segít abban, hogy jobban legyen. Fontos, hogy ne hagyja abba a sportolást akkor sem, ha jobban van.
Lehetőleg 2-3 napnál többet ne töltsön otthon betegállományban. Ha lehetséges, kérjen könnyebb munkát 1-2 hétre.
Legyen türelmes! Mindenkinek vannak időnként panaszai.
Ne függessze fel a szexuális életét. Keresse meg azt a pózt, amelyben nem terheli a gerincét.
Igen gyakoriak a sportsérülések, amelyek általában egy hirtelen mozdulat vagy rosszul kivitelezett mozdulat bosszúja. Egy nagyobb balesetben elrepedhet vagy el is törhet a gerinc. Kisebb mikrorepedéseket pedig a rendszeres ütközéssel, rázkódással járó sportok is okozhatnak, például futás kemény talajon vagy labdajátékok teremben végezve. Az ilyen jellegű sérülések idősebb korban azért fordulnak elő sűrűbben, mert a csontritkulás tovább növeli a csonttörések esélyét.