Kivágódik a Magyar Rádió miskolci szerkesztőségében az egyik szobaajtaja. Kilép egy őszes hajú férfi, kezében nagyméretű fehér boríték, rajta a neve.
– Na, megkaptam – mondja kesernyés mosollyal az ötven körüli szerkesztő-riporter. – A felmondásom – nyomatékosítja, hogy értsék a többiek is.
Értik.
Tegnap reggel kilenc órára hívták össze őket, hogy kinek-kinek bejelentse a főnökük, a közszolgálati rádió és televízió vidéki stúdióinak működtetéséért felelős Stein Róbert, hogy várhatóan ki megy és ki marad közülük.
– Ezt a szakmai műhelyt gyakorlatilag lefejezték – summázza lakonikusan egy miskolci újságíró –, hisz a tizenhárom-tizennégy fős csapat felét elküldték, zömmel olyanokat, akik évtizedek óta dolgoznak itt.
A nevét sem ő, sem rádiós kollégái nem vállalják: ebben a helyzetben senki nem akar a nyilvánosság előtt szerepelni.
– Vidéken nehezebb a helyzet, mint a fővárosban, hisz itt alig egy-két kereskedelmi rádió, televízió működik, akit most kirúgnak, a szakmájában ebben a térségben szinte biztosan nem tud elhelyezkedni – mondja az egyik szerkesztő. Ráadásul az elbocsátandók zöme ötven év feletti, akik után egyébként sem kapkodnak a munkaerőpiacon.
A kirúgásokat nem indokolták. A várhatóan távozni kényszerülők közt van információink szerint a miskolci stúdió vezetője és több, szakmailag elismert riporter. Úgy tudjuk, a külsős, szerződéses munkatársakkal nem bontottak szerződést. A miskolci rádióból az elbocsátási szándékot közlő „stáb” később átment a Magyar Televízió itteni szerkesztőségébe, ahol folytatták a délelőtti munkát: a huszonynyolc fős tévés csapatból heten kaptak munkaviszonyuk tervezett felmondásáról levelet, köztük a stúdió vezetője. Az egyik érdekvédelmi vezetővel is közölték, nem tartanak igényt a munkájára, ám mivel őt munkajogi szabályok védik, így elbocsátása körülményesebb-írja a Népszabadság