A Rupert Murdoch nagy-britanniai médiabirodalmán belüli mobiltelefon-lehallgatási botrányra talán sohasem derült volna fény a brit The Guardian és az amerikai The New York Times együttműködése nélkül – írta csütörtöki lapszámában a szintén amerikai The Washington Post.

A brit lap főszerkesztője, Alan Rusbridger 2010 elején hívta fel amerikai kollégáját, Bill Kellert. A The Guardian volt az egyetlen jelentősebb újság a brit médiában, amely azután is foglalkozott az üzenetrögzítők lehallgatásának ügyével, hogy azt a brit rendőrség 2007-ben hivatalosan lezárta, de a lap oknyomozása több területen is akadályba ütközött, ezért egy partnerre volt szüksége. A két lap közötti összefogás pikantériája, hogy a saját piacán mindkettő a konzervatív Murdoch-lapok (a The Times, illetve a The Wall Street Journal) konkurense. Bill Keller a maga részéről cáfolta a The Washington Postnak, hogy emiatt döntött a The Guardiannel való együttműködés mellett.

Nagy-Britanniában a News Corporation (Murdoch vállalata) képviselői folyamatosan cáfolták a The Guardian azzal kapcsolatos értesüléseit, hogy a hangpostafiók-feltörések áldozatainak a cég kártérítést fizetett, ráadásul a lap újságíróinak kezét megkötötték a brit törvények, amelyek korlátozzák a folyamatban lévő nyomozással kapcsolatos tájékoztatást. A The New York Times főszerkesztőjének utasítására három oknyomozó újságíró – Don Van Natta, Graham Bowley és a Pulitzer-díjas Jo Becker – Londonba utazott, ahol Rusbridgertől, valamint a The Guardian témafelelősétől, Nick Daviestől megkapta a szükséges információkat. A három amerikai öt hónapi kutakodás után szeptemberben egy 6 ezer szó terjedelmű cikket közölt a The New York Times Magazine-ben, amely ismét a News Corporation üzelmeire fordította a közfigyelmet.

A szerzők kiderítették, hogy a lehallgatásokhoz sokkal több embernek volt köze, mint amennyit a News Corporation elismert, köztük a News of the World bulvárlap korábbi főszerkesztőjének, Andy Coulsonnak is, aki akkor már David Cameron brit miniszterelnök média-tanácsadója volt. A cikk megállapította, hogy a londoni rendőrség, a Scotland Yard idő előtt zárta le a nyomozást, noha bizonyítéka volt rá, hogy az újság rendszeresen lehallgatott brit állampolgárokat.

Az amerikai lap által feltárt tények ismét felkeltették a brit média érdeklődését és a nyomozás is újraindult. A fokozódó nyomás miatt Coulson lemondott kormányzati tisztségéről. A leleplezéssorozatra a The Guardian július 4-én tette fel a koronát, amikor – Davies és Amelia Hill aláírásával – cikket közölt arról, hogy a News of the World lehallgatta a 2002-ben eltűnt, majd holtan megtalált, 13 éves Milly Dowler üzenetrögzítőjét. A kirobbant közfelháborodás hatására Murdoch bezárta a 168 éves News of the Worldöt, a rendőrség őrizete vette Coulsont és elődjét, Rebekah Brooksot, a Scotland Yard több vezetője pedig benyújtotta lemondását.

A két újság nemcsak ezen a téren működött együtt az utóbbi két év során; mindkettő tagja volt annak a lapcsoportnak, amelyet a WikiLeaks kiszivárogtató portál titkos iratok tömegével látott el. Amikor a kiszivárogtató szervezet vezetője, Julian Assange egy őt bíráló írása miatt megorrolt a The New York Timesra, és azt kizárta a kiváltságos kedvezményezettek köréből, a The Guardian megosztotta amerikai laptársával a hozzá eljuttatott dokumentumokat. A lehallgatási botrány kirobbantásához vezető együttműködés azonban távolról sem hasonlítható a WikiLeaks-iratok egyszerű átjátszásához. A két lap munkatársai egymástól függetlenül nyomoztak, és önálló kutatás, valamint a saját forrásaiktól származó független megerősítés nélkül nem vették át a másik által közölt információkat sem.