calvero56Kedves Barátom ( és minden tizenhat év alatti olvasóm, ha hímporos-, vagy poros lelkű vagy!) Alábbi soraimat ne olvasd el. Mert annyi durva szót láthatsz benne, hogy ahhoz képest Céline Utazás az éjszaka mélyére című nagyregénye, vagy a Sex Pistols dalszövegei bibliai eufémizmus. A dolog úgy kezdődik, hogy több mint egy hét után ma jöttem haza egy pest melletti kis faluból, ahol TÖBBNYIRE jól éreztem magam, de néha kibaszott szarul. De hát a világ semelyik részén sem érzem jól magam, miért éppen e hely lenne kivétel.

Leszállva a Tiszaiban, busszal jöttem haza (megdrágult a jegy, már 360 forint, hogy baszná szájba a kibaszott anyját a közlekedési vállalat, amely a feltúrt városban még csak információt sem tud adni, hogy adott napon melyik vonalon halad a busz, vagy a villamos; közlekedni sem hagyja az embert.) Az egyik megálló után két proli arcú háziasszony összeveszett, hogy kit illet meg az ülőhely; ott taszigálták termetes seggüket az ülésen, és mindkettő le akarta szorítani a másikat:…”én ültem ide előbb!” A Petőfi téren felszállt egy szőke, meg egy lilahajú házasszony. Ott beszélgettek mellettem, kénytelen voltam hallani őket: „… de aranyos a szemcsid…” Majd mikor a lilahajú leszállt, a szőke utána szólt: „Vigyázz magadra!” Ha te nem mondod, a lila bizonyára nem vigyázna magára. Csak azért teszi ezt, mert te figyelmeztetted! Amúgy pedig nem tudom, a lilának mi oka lenne vigyáznai a vélhetően rémunalmas és értelmetlen életére, melyben csak ilyen közhelyekben beszélő társak jutnak osztályrészéül.
No de elérkezett az Újgyőri Főtér, leszálltam.
A postaládámból egy csomó hosszúkás boríték ömlött ki… borítékolható, hogy mindenféle sárga csekk és figyelmeztetés… Lepakoltam a cuccot, ledobtam a borítékokat az asztalara… címkével lefelé, hogy ne is lássam. És rögtön akcióba indultam, mint egy elbaszott Rambo. Átmentem a téren (már felszabadult a bejárat, s már nem kattognak a légkalapácsok, mint Dubrovnik ostromakor a géppisztolyok…), és kerestem azt a használtbútor-kereskedést, mely – még mikor ide költöztünk – sok használtbútort vett-adott. De a bútorüzlet azóta már megszűnt. Úgy kullogtam haza, mint a megvert kutya. És olyan düh és indulat robbant fel bennem, hogy ha lett volna itthon fejsze, akkor egyenként vágtam volna darabokra a tölgyfa bútoraimat. Ha nem eladható, akkor minek?! Számomra ezek értéktelenek! És ha lett volna nálam fejsze, akkor módszeresen törtem volna össze a falon lévő, a bükkszentkereszti Galuska mester által mívesen készített diófatáblákat, és az azokra szerelt állatcsont- maradványokat. És ha lett volna nálam fejsze, s hozzá egy százas szög, akkor a fejsze fokával tövig vertem volna a szöget a koponyámba. (OK Az ötlet lopott. Forrásmunka: Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából, című regénye.)
Nem volt fejsze a lakásban.
De most jött a java. Felhívtam a kibaszott veszprémi színházat, kiknek több mint másfél hónapja teljesítettem három Kis herceg előadást, és a szerződés szerint már régen fizetniük kellett volna. Szóval, felhívtam őket, hogy mi a kurva anyjukért nem fizetnek érte (nem így mondtam, ezt csak a mostani indulat íratja velem) szóval, mi a kurva anyukért nem fizetnek, amikor engem közben a kibaszott mikerté kilakoltatással fenyeget. Erre azt mondja foghegyen a gazdaságis, hogy nem tud ígérni semmit, mert a színház csődhelyzetbe jutott. Kérdezem, hogy ehhez nekem mi közöm?! Megdolgoztam a pénzemért; például úgy, hogy a próbaidőszak alatt naponta kétszer le kellet gyűrnöm az indulatomat, hogy ne vágjam állcsúcson a rendezőt, ha valami marhaságot mondott. Mellesleg pedig én is csődhelyzetben vagyok. A bérszámfejtő meg csak továbbra is, hogy: sajnálom, nem ígérhetek semmit…. Dögölj meg a főnökeiddel együtt, meg az egész kibaszott veszprémi önkormányzattal, valamint az egész elbaszott, hazug, megalkuvó, seggnyaló, buzeráns színházi világgal! Úgy legyen. Ámen.
Van még tovább, mondjam még?: A háromórai hírekben végre muzsika szólt a fülembe. Nem a régi és kedves zene, a Kinyerma; tá-ta-tá-ta-tátatá; játék és muzsika tízpercben…” Nem. Ennél sokkal szebb zene: gyéefet is perbe foghatják. Gyéef (csak emlékeztetőül: a közélet legundorítóbb férge, satöbbi…. Második helyezett nyakó ), szóval ezt a férget, végre el fogják ítélni. Elfogják, s elítélik. Egyszerűbben mondva: polpot vöröskhmerjeinek huszonegyedik századi reinkarnációja lakolni fog. Nem olyan későn, mint polpoték. Hamarosan! Jelenleg csak az államadósság drasztikus növelése a vád… (Ezzel egyenes arányban nőtt a bankszámlájuk is, a kurva anyjukat!… De Tenéked nincs mitől félned, ki hiszékenyen rájuk szavaztál. Megtévesztettnek lenni nem bűn. Csupán ostobaság. Azoknak sem kell félniük, kik számításból társultak e bűnbandához. Ez már elévült. Hanem hogy mindezek gyermekei isszák meg ennek levét, az ő jövőjük volt a tét. Apák bűneiért a fiak lakolnak, mint egy Csehov drámában.
Pár nappal ezelőtt gergényit is perbe fogták, gyanítható és remélhető, hogy onnan is csurran- cseppen gyéefnek néhány év letöltendő. És pár nappal ezelőtt azt is kimondták, amit én évek óta üvöltök égen s földin – s ezért több állásomat veszítettem el – szóval azt is kimondták, hogy a 2006-os rendőrterror, állami terrorizmus volt. Nem én mondtam: az Igazságügy szolgálója. Illetve előtte én is mondtam, de akkor még csak azok hallották meg, akik ott voltak abban a kibaszottul bolsevikká vált miskolci színházi büféjében… és akik, utána kirúgtak az állásomból. Kezd felfakadni a gennyes tályog, ugye Barátom…?!
És még egy hír a hírekből: felmentették Képíró Sándort. (Ha elítélték volna, következetesen kisbetűvel írtam volna a nevét, mint az általam gazembernek ítéltekét. De ezt az aggastyánt felmentették. És hiszek abban, hogy „félig-meddig jogállamban élünk”, ahogy Sára Sándor filmjében mondta Csehalmi – Tüske a köröm alatt) Jó, akkor kiegyenlítődött. Biszkut sem akasztják, pedig ő bizonyítottan akasztatott. Képírót sem ítélik el. Hagyják őket meghalni… természetesen. Mindkettő egy aljas rendszer szolgája volt… de ez ma már – legalábbis számomra – mindegy.
„Tanár úr”, ez ugye nem iskolai dolgozat volt… (ahogy egy másodrendű kommentárban írták. Ha nem gúnyból írta a kommentelő, akkor rendben, kezet rá. Lehet, hogy kezdődő üldözési mániám miat veszek mindent támadásnak… Vagy, mert évek óta támadok és támadnak. Ha pedig – istenúgyse’, nem szeretném – a vélemény gúnyból fogant, akkor kívánom, hogy az illetőnek keményedjen meg gatyájában puhán pihenő stílusértéke.)
Calvero