Megfenyítették azt a rendőrt, aki térdnadrágban lépett a kapitányság területére, hogy ott öltözzön át egyenruhájába. A helyi főkapitány ugyanis parancsba adta, hogy „a rendőrségi épületekbe rövidnadrágban, papucsban vagy (a nőknek) pántos felsőben belépni és az épületben tartózkodni még pihenőnapon is szigorúan tilos”. Egy rendőr a kánikulában mégis térdnadrágban ment be, és bár a szolgálatkezdésre már egyenruhában volt, „feddés” büntetésben részesült. Nemrégiben a fegyelmit a Veszprém Megyei Bíróság jogerősen hatályon kívül helyezte, megállapítva, hogy a munkáltatónak nincs felhatalmazása a jogkorlátozásra.

Az ítéletet követően az országos főkapitány, Hatala József adott ki rendelkezést a hivatásos és a civil állománynak, „a munkahelyi öltözködési elvárások tárgyában”.

Minimális elvárásom – írja a főkapitány –, hogy az öltözködésben a visszafogottság, az egyszerűség és az ápoltság domináljon, a jó erkölcs és ízlés határai között Tilos tehát a sport- és edzőcipő, a szandál, a divatpóló, a rövidnadrág. Nőknél a térd felett 10 centinél rövidebb szoknya, a strandruházat (?), mélyen dekoltált blúz. Tilos a takarás nélkül látható tetoválás, piercing, a pánt nélküli felsőruházat stb. Csak hőségriasztás esetén engedélyezhető a nyakkendő mellőzése, az ujjatlan felső.

A Független Rendőr Szakszervezet főtitkára tiltakozott a főkapitánynál, bár azzal egyetért, hogy a munkahelyen kerülni kell a szélsőséges, kihívó viseletet. Pongó Géza udvariasan felhívja Hatala József figyelmét, hogy „az egyes öltözékek összefoglaló megnevezése merőben más külső megjelenéssel bír, mint azonos típus más modellje”. A korlátozás egyes esetekben egyáltalán nem felel meg a kor követelményeinek, a társadalmilag elfogadott szokásoknak. Túlzott elvárás továbbá egy olyan beosztásban vagy munkakörben foglalkoztatottal szemben, aki nem dolgozik közterületen vagy ügyfélforgalomban.

A ruhadarabok megnevezése is problémás, „mert például a szandálok között is lényeges különbség van, egyes típusok bőrből készülnek, és a cipőktől csak a nagyobb szellőzőnyílásaikban különböznek”. A „divatpóló” esetében az elnevezés jelentéstartalma sem ismert. A tetoválás és piercing társadalmilag elfogadottá vált. „A kézfej-tetoválással rendelkező viszont így csak kesztyűben, az orr-, vagy fülpiercinget viselő csak símaszkban dolgozhatna” – mutat rá főtitkár.

A divatháború várhatóan folytatódik a rendőrségen-írja a Népszava