Egyre nagyobb hullámokat ver a kormány legújabb kiemelt beruházása, amelynek első szakaszát Ócsán kívánják megvalósítani. Azok az emberek, akik már nem mai gyereknek számítanak, talán emlékeznek még az 50-es évek elején az ország több pontján létrejött ONCSA (Országos Népi és Családvédelmi Alap) telepekre.

Nézzünk egy kis történelmi áttekintést, amelyek hasonlítanak a kormány elgondolásához, ilyet nem sokat találunk az újkori történelemben. Az Egyesült Államokban hoztak létre nagy állami beruházásokhoz olyan táborokat, ahol a válság következményeit megszenvedőket besorozták gátépítési, valamint mezőgazdasági munkára, félkatonai jelleggel, tisztán lakhatási és élelmezési feltételekért.

Az ONCSA telepek magyarországi elterjedése a háború utáni időszakhoz köthető. Hasonlóan a mostani kormányzati elképzelésekhez, (az akkori lakhatási igényekhez képest közepesnek mondható 1-2 szobás házakat, fürdőszoba nélkül, udvari WC-vel, ásott kúttal), betelepítettek olyan embereket, akik szociálisan rá voltak szorulva. Az állam a körülményeiket alaposan megvizsgálta. Mai szavakkal és értelmezésben pályázat jellegű feltételrendszerrel építették fel a telepeket. Fontos szempont volt a nagy kert megléte, viszont minden esetben munkát is biztosítottak. A legjobban működő ONCSA telep a tatai volt. Közvetlenül a laktanya mellett építették fel, az ott lakóknak biztos állásuk volt a honvédségnél, mint polgári alkalmazottaknak, valamint a helyi téglagyárban kaptak munkát. Az első időkben gyakran ellenőrizték az ott lakókat, hogy megfelelnek-e az előírt követelményeknek életvitelükben, a kert ápolásában. Vagy hogy megállták-e helyüket a munkahelyen? Sőt, segítséget és támogatást kaptak a beilleszkedéshez.

Az aránylag jó körülmények ellenére az ott lakók főleg az első időben szégyellték, hogy egy megkülönböztetett helyen laknak. Az emberi szemérmesség, a problémák takargatása, a megkülönböztetéstől való félelem már akkor is hatott, holott a háború után az egész ország helyzete nyomorúságos volt.

Az ócsai ONCSA telep lakói szintén nagy valószínűséggel szembesülhetnek ezekkel a problémákkal, de a csaknem 300 ezer rászorultból bizonyára találnak 80 olyan családot, aki szívesen be fog költözni, más lehetősége nem lévén.

Ennek ellenére nem vagyok benne biztos, hogy ez a lehető legjobb és leggazdaságosabb megoldás, 200 és 400 ezer Ft/m2-ért házakat építeni, a családokat kiragadni megszokott környezetükből, a gyökereikből. Elsősorban vidéken ez nem fog igazából jól működni. A környéken nem sok munkalehetőség van és a helybeliek sem fognak túlságosan örülni az újonnan betelepült problémás embereknek.

A másik kérdés anyagi jellegű: a betelepültek jó részének valószínűleg még további tetemes tartozása marad az előző hiteleikből. Ha ezt a kérdést a kormányzat nem rendezi menyugatóan és nem szerez jól fizető munkahelyeket, mindenképpen gondok lesznek a bérleti díjak fizetésével. Sajnos a félinformációk miatt, illetve mivel nem látszik a rendszer minden elemének működése, egyelőre meggondolandó az építkezések elkezdése.

Kovács László
ügyvezető
Banki és Végrehajtási Károsultak Információs Irodája