Memóriánk – a tanulás szerszáma . A memóriánk a tanulás egyik főszereplője, érdemes hát vele közelebbről megismerkedni. A gyermekkori emlékektől az öt perccel ezelőtt felakasztott kulcs emlékéig a memória meghatározó szerepet játszik életünk minden területén. Amikor magunkra gondolunk, és úgy érezzük, hogy az életünk egy összefüggő folyamat, akkor ezt az érzést az emlékeinknek köszönhetjük.
Mi van a szekrényben?
Többnyire úgy képzeljük el a memóriánkat, mint egy információkkal teli szekrényt, amelyből szükség szerint elővesszük az éppen szükséges emlékeket. A valóságban ez egy elképesztően bonyolult folyamat, agyunk sok területe dolgozik párhuzamosan a „szekrény” megtöltésében, és az éppen keresett emlékek megkeresésében. Emlékeink egy része nagyon eleven, őket élethosszig megőrzi az agyunk, mások pontatlanok, egyenesen tévesek, és gyakran elfelejtünk, vagy nagyon mélyre tárolunk dolgokat. Segítséggel persze ezeket is elő lehet hívni, például hipnózisban, pszichoterápiában.
Vigyázz a hippocampusodra!
Az agyban van egy patkó alakú terület, a hippocampus, ez igen fontos az emlékek „gyártásakor”, itt történik a rövid távú emlékezetbe bekerült információk hosszú távú megjegyzése. Az emlékezés azonban nem csak szikár információk megőrzése és felidézése, az ezekhez kapcsolt érzelmeknek óriási szerepük van az egész folyamatban.
Agyunk két oldala szimmetrikus, a hippocampus mindkét részére kiterjed. Ha az egyik oldala megsérül, a megmaradt részek teljesen átveszik ezek feladatait, és gyakran semmi nyoma sem marad a történteknek. Ha viszont a hippocampusnak mind a két oldala komoly sérülést szenved, akkor az illető nem tud új információkat eltárolni, miközben a régiekre akár emlékezhet is.
Az olvasás nem elég!
A tanulás szempontjából különösen fontos tény, hogy a rövid távú memóriánkban maximum hét önálló információt tudunk megtartani, összesen húsz-harminc másodpercig. Ezen idő elteltével az emlékezés vagy kirostálja a jelentéktelennek ítélt információkat, vagy elkezdi a tartós megjegyzés bonyolult eljárását. A köztudatban a többszöri újraolvasást tartják az információk bevésésére a legjobb módszernek. A tudósok azonban azt találták, hogy minél többször ellenőrizzük, teszteljük tudásunkat a tanulás során, annál kevesebbszer kell újra olvasni a teljes szöveget. Ennek az a magyarázata, hogy, ha csak olvassuk a megtanulandókat, agyunk egyre felszínesebben működik, hiszen másodszorra, harmadszorra már nagyon ismerős a szöveg. A mélyebb összefüggések megértéséhez ennél többre van szükség, mégpedig a lehetséges kérdések megfogalmazásához és kielégítő megválaszolásához. Az a jó, ha a tanulással töltött időt 60:40 arányban osztjuk meg a szöveg olvasása és tudásunk ellenőrzése között.
Hova is tettem a kulcsomat?
A „hova is tettem a slusszkulcsomat, szemüvegemet, mobiltelefonomat?” típusú kérdések, majdnem mindenkinek ismerősek. A hétköznapi feledékenység leküzdésében érdemes bevetni a modern technika eszközeit: emlékeztessük magunkat on-line üzenetekkel, vagy időzített SMS-ekkel aktuális találkozóinkra, vagy más fontos időpontokra. Sokat segíthet az is, ha a gyakran „elvesztett” tárgyakat mindig egy éles pillanatfelvétel kíséretében tesszük le. Figyelmeztessük magunkat egy ideig, hogy a bosszantó keresgélés megelőzésére ez a legjobb módszer. Rövid gyakorlás után észrevesszük, hogy, ha a valamit keresünk, beugrik a helyszín képe, ahova éppen tettük.
De mi okozza a feledékenységet? Leggyakrabban a ritkán használt és számunkra nem túl fontos emlékképek felidézésével vallunk kudarcot. Egy másik ok, amikor egymással „versengő”, hasonló emlékek kioltják egymást. A nagyon fájdalmas, vagy kínos emlékeket az agy szinte kiveti magából, így védekezik, az ellen, hogy kelljen újra meg újra átéljük a történteket. Tipikus példa erre a természeti katasztrófát, autóbalesetet átélt emberek emlékezet vesztése olyan esetekben is, amikor fizikailag meg sem sérültek. A gyermekként elszenvedett bántalmazások emléke gyakran olyan erős elfojtás alá kerül, hogy az illető boldognak és kiegyensúlyozottnak tarja ezt az időszakot, egészen addig, amíg egyszer mégiscsak a felszínre tör a múlt, például egy testi vagy lelki betegség kezelése során.
Mitől szagosak az emlékek?
Az Eltűnt idő nyomában című Proust regény sokat idézett bevezetésében egy teasütemény illatától indul be a főhős emlékezete. Ez az inger nyíl egyenesen repíti vissza a múltba. Ha a nagymama süteményére, vagy egy régi szerelmünk parfümjére gondolunk, mindenki tudja, miről van szó. De, miként gyakorolnak ilyen nagy hatást memóriánkra az illatok. Az egyik, nagyon prózai ok, hogy a szaglóideg annak az agyterületnek a közvetlen szomszédságában van, ahol az érzelmek átélése és az érzelmi emlékezés végbemegy. Ráadásul a szaglóideg a hippocampushoz is nagyon közel van, úgy is mondhatnánk, hogy a szaginger szétsugárzik az agyunk emlékező és érzelmeket generáló részeiben.
Az agykutatók régebben úgy gondolták, hogy az emlékek tárolása az idegsejtek átalakulásával, formájának megváltozásával jár. Ma már tudjuk, hogy ennél sokkal bonyolultabb folyamatról van szó. Az emberi agyban az idegsejtek közötti kapcsolatot a szinapszisok bonyolítják le, ezek szállítják az egyik idegsejttől a másikig az információkat kémiai anyagok formájában. Agyunkban ilyen szinapszisok milliárdjai hozzák létre azt a bonyolult és nagyon rugalmas, az internethez hasonló hálózatot, ami lehetővé teszi, hogy érezzünk, viselkedjünk, és gondolkozzunk.
A taxis agya más, mint a zongoristáé
Hosszú ideig uralkodott az a feltételezés a tudományban, hogy az agysejtek száma életünk során folyamatosan csökken, és ami elpusztult, annak helyébe nem lép másik. Néhány éve azonban kiderült, hogy agyunk ugyanúgy képes regenerálódásra, új sejtek „termelésére” mint testünk bármely más része. A modern képalkotó eljárásokkal kimutatták például, hogy jellegzetes „dudorok” alakulnak ki az évtizedek során a taxisok agyának a térbeli tájékozódást szolgáló részén, míg a zenészeknél a sok gyakorlás hatására más agyterületeken figyeltek meg jellegzetes elváltozásokat. A sokat meditáló buddhista szerzetesek agyában megint másfajta „dudorok” találhatók.
Agyunk akkor működik egészségesen, ha a szinapszisai jól dolgoznak, hozzák-viszik az információt az idegsejtek között. Vannak olyan betegségek, amelyek kimondottan az agyat támadják meg, de egészségtelen szokásainkkal és életmódunkkal is nagyon sokat ártunk a memóriánknak. A kutatók azt találták, hogy a tartós és káros mértékű stressz csökkenti az ingerület átvitelt, sőt mérhetően összezsugorítja agyunk egyes részeit.
A mozgás segít emlékezni
Az alkohol és más idegmérgek, például a nehézfémek, a növényvédő szerek esküdt ellenségei a szinapszisoknak, legyengítik, és pusztítják őket. A testedzés viszont különösen, ha rendszeres mozgásról van szó, alig túlbecsülhető hatással van agyunk egészségére. A rendszeres mozgás sok oxigént juttat az agyba, ami elengedhetetlen a jó memóriához, a gyors gondolkodáshoz. Az agyunkra is igaz, hogy, ha nem használjuk, akkor ellustul, gyengül. Azoknál az idős embereknél, akik rendszeresen kártyáznak, keresztrejtvényt fejtenek, olvasnak, sokkal később jelentkezik a szellemi hanyatlás.
Az utóbbi évtizedekben kísérletekkel is bizonyították, hogy az alvás és a memória között nagyon fontos kapcsolat van. Ha keveset alszunk, drámaian csökken az emlékezés képessége, ezzel magyarázható, ha a tanulással töltött éjszakák után az egyébként jól felkészült, de végsőkig kimerült diák csődöt mond a vizsgán.