Tisztelt szerkesztőség. Mit tehet még a kormány a hitelesekért?

 

Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár szerint további lépésekre már nincs szükség, mert kimerítették minden lehetőségüket és ezért nem látják értelmét a rendkívüli kormányülés összehívásának.

Szeretnénk ráirányítani a kormányzat figyelmét, azokra a területekre, ahol még van mit tenni, a nélkül, hogy az költségvetési pénzbe kerülne, de a hitelesek problémájában javulást lehetne elérni.

Végrehajtási költségek állami szintű szabályozása
Még áprilisban szóba került, hogy a végrehajtási költségeket a felére szállítják le. A végrehajtói pálya manapság az országban talán a legjövedelmezőbbnek mondható. A végrehajtók foggal-körömmel ragaszkodnak kiváltságaikhoz, és a végrehajtói lobbi rendkívül erős. Az adósság-tömeg 20-30%-kal is csökkenthető lenne, ez által az adósok terhei is ugyan ennyivel csökkennének, ha a kormány le tudná törni a végrehajtói lobbit.

Egy átlagos 8 milliós ház végrehajtása, illetve árverése esetén az összes költséggel együtt akár 1,5 millió Ft-ra is rúghat.. Ezért az irgalmatlan összegért a végrehajtó mindössze annyit tesz, hogy kikér egy Adó- és Értékbizonyítványt, összeállít egy árverési hirdetményt, az árverések számától függően árverési jegyzőkönyvet, esetleg egy elosztási tervet, és még van néhány kisebb adminisztrációs feladat. Összességében ezt egy hozzáértő adminisztrátor legrosszabb esetben is egy 6 órás adminisztrációs munkával meg tudja tenni, amelynek értéke a 10 ezer Ft-ot sem éri el, ehhez képest a milliós nyereség nem értékarányos az elvégzett munkával.

A leírtak nem azt jelentik, hogy lebecsüljük a végrehajtó munkáját, hiszen a végrehajtás az ország gazdasági életében és a pénzügyi fegyelem megteremtésében jelentős szerepet játszik., illetve felelősségük is nagy. Viszont ha azt is hozzátesszük, hogy munkájukat nem mindig etikusan végzik el, sőt sok esetben -igaz, nehezen bizonyíthatóan- némi összefonódás is észlelhető bizonyos árverésre szakosodott csoportokkal, továbbá, hogy az ügyfelekkel való bánásmódjuk is sok kívánnivalót hagy maga után., díjazásuk eltúlzott és megalapozatlan.

Az állam kidolgozhatna egy könnyítési lehetőséget. A végrehajtási jutalék 2%-ban történő meghatározása lenne reális .Ezen felül az állam egyszeri kedvezményként könnyítést adhatna az adósok részére ezekre a költségekre.

Pénzintézetek szabályozása
A Banki Etikai Kódex összeállításakor nagyon sok körülmény elkerülte a döntéshozók figyelemét. Ennek következménye, hogy a hitelszerződések manipulációja jelen pillanatban is nagy tételekben zajlik. Sem a kormány, sem a pénzügyi vezetés, sem a PSZÁF nem dolgozta ki azokat a működési normatívákat, amely ezeknek a manipulációknak gátat szabna.

A bank kénye-kedve szerint irányítja az eseményeket a saját érdekei szerint., tekintet nélkül az ügyfél mint üzleti partner érdekeire. Ezek a manipulációk hasonlóak azoknak az uzsorásoknak az eseteire, akiket a rendőrség manapság kivon a forgalomból. Meg sem fordul a fejünkben, hogy a bankok is néha hasonló taktikákat alkalmaznak A végrehajtási eljárások menetét a bankok nem szabályozzák részletesen és konkrétan. Megfelelő szabadságot adnak maguknak, hogy saját üzleti érdekük alapján járjanak el.

Konkrét példák sokasága közül nézzünk meg egyet: 40 milliós ingatlanra az ügyfél 13 millió Ft hitelt vett fel, amely bedőlt. A bank több, mint egy évig várt a szerződés felmondásával. Utána ugyan felmondta a szerződést, de a végrehajtási eljárást még hosszú ideig nem kezdte el. Természetesen a késedelmi kamatokat, amely a költségekkel együtt elérte a 35 %-ot folyamatosan érvényesítette. .A bank csak akkor kezdete el a hatékony és gyors végrehajtási eljárást, amikor a tartozás már felélte az ingatlan értékét, sőt az ingatlan árverezése utún még jó néhány millió Ft fennmaradt, amelyet aztán az ügyfél figyelembe véve a késedelmi kamatokat, még élete végéig fizethet. A bank 13 millió Ft kihelyezéssel nyert egy értékes ingatlant, amelyet a fennálló hitelhez képest veszteséggel is érdemes értékesíteni, első sorban bennfentes befektetői csoportok irányába..Maradt egy adósa, aki továbbra is fizetni fogja a hitelt, az eredeti törlesztő részlethez képest majdnem azonos összeggel.. Az ilyen és hasonló esetek a bedőlt hitelek 60-70%-ára érvényesek.

Nyilván most már látjuk, hogy a bankok miért nem érdekeltek a „tiszta lappal történő kezdés” lehetőségének bevezetésében. Természetesen a banknak is vannak kockázatai, de a legnagyobb kockázata a saját nem megfelelő működéséből adóik. Ha csak úgy helyezett volna ki hitelt, hogy előre tudja, hogy csak a fedezet értéig hajthatja be tartozásait, akkor a saját önszabályozásából adódóan sokkal körültekintőbben járt volna el az ügyfelek hitelminősítésében. Tehát: nyugodtan mondhatjuk, hogy a hitelválságért legnagyobb mértékben a bankok felelősek.

Mit tehetne a kormány hasonló esetben? Utasíthatná a PSZÁF-ét, hogy dolgozzon ki olyan kötelező érvényű szabályozást a pénzintézetek részére, amely megfelelő normatívát tartalmaz és amelytől eltérni csak az ügyféllel megállapodva lehetne, felhíva a figyelmet az esetleges hátrányos jogkövetkezményekre.

Utasíthatná a PSZÁF-ét arra, hogy az árfolyam kockázat nyilatozathoz hasonlóan tájékoztassa az ügyfeleket azokról a kockázatokról is, amelyek egy végrehajtási eljárás esetén az ügyfélre nézve hátrányosak lehetnek. Ez ugyan már „eső után köpönyeg”, de a még fizető ügyfelek részére célszerű lenne egy banki marketing-levél mellé csatolni.

Nagyon sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a meglevő hitelszerződések szabályosak-e vagy sem? A CHF alapú hitel valóban CHF alapú? Most mihez kell igazodnia? Az árfolyamokhoz vagy a svájci jegybank alapkamatához? Hogyan kell nyilvántartani? Ezek hibás termékek, vagy megállják az összehasonlítás próbáját a nálunk magasabb pénzügyi kultúrával rendelkező államok szabályozásához mérve?

Magyarországon nincs szükség pertársaságokra, Nincs szükség próbaerekre, ügyvédi eljárások folyamatba helyezésére, mert nyilván van más megoldás is.

Mit tehet a kormány? Utasítsa PSZÁF-ét, hogy ezekre a kérdésekre saját jogászai bevonásával keresse meg a válaszokat, végezzen normakontrollt a folyamatban levő hiteltermékekre, és állapítsa meg. hogy ezek mennyire szabályosak, jogosak, mennyire illeszkednek be az Unió pénzügyi rendszerébe. A pénzügyi felügyelet nyilván már megadta ezekre az engedélyt és engedélyezte ezeknek a termékeknek a forgalmazását. Viszont nem vagyunk meggyőződve arról, hogy valóban kellő hatékonysággal történek ezek a vizsgálatok,. Hatalmas könnyelműség ezeket az ügyeket a jogi helyzetek tisztázása nélkül kivinni a bíróságokra, ezeket most, azonnal és haladéktalanul meg kell oldani.

Végrehajtási törvény átdolgozása
A végrehajtási törvény nem igazodik a mostani eldurvult helyzethez. Fő ismérve, hogy minden jog a végrehajtás kérőé, az adósé pedig, hogy eltűrje ezeket a kényszer cselekményeket.

Természetesen az adósságot vissza kell fizetni, erről nem lehet vita. Nem kívánom végigvenni az összes anomáliát, ami a törvényben található, csak egyet szeretnék kiemelni, amely sajnos most általánossá vált: a jövedelmekből történő letiltás.

Egy végrehajtás esetén33%-ot, kettő estén 50% jövedelmet lehet letiltani az ügyféltől. Ez alól semmiféle kivételt nem tesz. A bíróság általában ezt el is fogadja, és elutasítja az ügyfelek könnyítési kérelmét azzal az indokkal, hogy a követelés csak nagyon hosszú idő múlva térül meg. Gyakorlati példák százai mutatják, hogy a családnak már nem marad pénze iskoláztatásra, élelemre, gyógyszerre, :télen fűtésre. A törvény szelleme szerint nem baj, ha valaki megfagy a lakásában vagy a életmentő gyógyszereit nem tudja kiváltani, vagy éppen éheznek a gyerekek. Ezeket a körülményeket nem csak humanitárius kérdésként kellene kezelni, hanem azt is meg kellene vizsgálni hogy mennyire életszerűek. A végrehajtás kérő kockázata nem mutatkozik meg, holott az ö felelőssége is keményen benne van a könnyelmű hitel kihelyezéssel, az elnagyolt és jelképes hitelbírálattal, de itt is csak az adóst sújtják a kockázatok.

Meg kellene állapítani egy olyan létminimumot, amely alapján letiltás eszközölni csak kellő körültekintés után lehetne, illetve jobban figyelembe kellene venni a család egyedi élethelyzetét, körülményeit. A mostani rendszer fizikálisan veszélyezteti a végrehajtásra kerülők életét.
Természetesen a végrehajtási törvénynek kellően szigorúnak kell lennie, de nem minden áron.

Mit tehetne még a kormány a kilakoltatottak elhelyezésében?
Kidolgozhatna egy ösztönző rendszert, egy banki eszközkezelő létrehozására. ( amelyhez szívesen felajánljuk segítségünket, hiszen a tanulmányaink már készen vannak) hasonlóan az OTP-hez , több bankot bevonva. Ez ráadásul nem kerülne költségvetési pénzekbe.

Egyre több ügyfél kerül az utcára, olyanok is, akik megfelelnének az eszközkezelő követelményeinek. Ezek elhelyezéséről is gondoskodni kellene.

Akik nem felelnek meg az eszközkezelő kitételeinek, azokra is kell találni valamilyen megoldást, hiszen elhangzott egy ígéret: Magyarországon senki nem kerülhet hitele miatt az utcára. Erre a banki eszközkezelő kiválóan alkalmas lehetne. Ne felejtsük el, hogy sokan azért vettek fel plusz-hiteleket hogy az árfolyam változás következtében megemelkedett törlesztő részleteiket fizetni tudják, és akkor sem hagyhatjuk őket sorsukra, ha pl. az elgondolás alapvetően hibás volt.

Összességében a kormánynak van mit tennie ebben az ügyben, hiszen a tartozások legjelentősebb mértékben a kilakoltatási moratórium során halmozódtak fel,. A moratórium kihirdetése után az összes intézkedést max. 3 hónapon belül ki kellett volna dolgozni, és ezzel a kormányzat sajnos jelentősen késlekedett.

Kovács László
ügyvezető