A természetben mindig szép formák és szép színcsoportok vannak… Ha az ember a természettől valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépségét többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belőle… A természet a végtelen alkotó végtelen szépségét hordja. Az emberi készítmények a véges alkotók különböző szépségű művei. (Weöres Sándor)
A természetben nincs semmi ízléstelen. Sőt: még az emberi ízléstelenséget is helyre-javítja. Nézz meg egy villamoskocsit: sárgára kent, otromba skatulya. De ha a hegyről nézed a várost, a színek egymáshoz illeszkednek és a mozgó kis sárga villamosok is gazdagítják a látványt. Vagy vegyél egy ronda csillárt, amilyet a legtöbb polgári lakásban láthatsz: vidd ki az erdőbe, ásd el a földbe a gyökerek közé, menj érte néhány hónap múlva és meglátod, hogy a természet megszépíti, amennyire csak lehet…
Érdemes szemlélgetni a nyirkos, romló falakon alakuló foltokat, repedéseket. Szebb rajzok, szebb színcsoportok nincsenek sehol. A foltok tömör, vagy szétkuszálódó formái, a repedések vaskos, vagy ezer-szálkájú vonalai oly teljes harmóniájúak, amit az emberi művészet csak legtisztább korszakaiban ér utól. S a legtöbb-változatú színnek, a szürkének zöldes, kékes, sárgás árnyalatai, vörösek, tompa-zöldek, rozsda-színek, mindig egyszerű és hatalmas harmóniában… De az emberi szem vásári lim-lomhoz szokott és nehezen igazodik az isteni-széphez. (Illés Árpád festőművész)
Miskolc lassanként a MI városunk lesz. Minden szépségével és rútságával együtt, egy iparváros örökségével és turistákat csalogató jelenével. Párom itt született, ha jövünk, hazajön ide, és velem együtt újra meg újra felfedezi a várost. Az avasi pincesort, a sok felújított ház között régi munkahelyének időrágta falait.
Véletlenül kiderül az is, hogy itt van az ország egyik legjobb fagyizója, a Kisgergely-birodalom. Mi ugyan nem szoktunk fagyizni, de ha ezt az első hatba sorolják, hát kipróbáljuk híres kézműves fagylaltjukat. Az ár ugyanaz, mint a főutcán máshol, 170 Ft gombóconként. (Fogalmunk sincs, a fővárosban mennyi.) A kisüzlet zárva, de szemben a sarkon nyitva a cukrászda. Kiderül, hogy a főhadiszállásuk tulajdonképpen Diósgyőrben van. Oda már nem megyünk ki, pedig a minap a Csanyikból hazafelé útba esett volna. Láttunk is egy helyes kis fagylaltoskocsit lassan elzötyögni a bicajaink mellett, azon is a Kisgergely név állt.
S hogy milyen a fagyi? Sokféle. Talán nem kéne úgy agyondíszíteni. De most mindenütt ez a trend. Viszont a puncs puncsízű, a csokoládé csokoládé ízű. Én mindig maradok az alapoknál, párom sárgabarackot és fahéjas zöldalmát választ. Jó. Nem túl jeges, nem túl krémes. Gyerekkorunk ízei.