2011.08.28. 10:53 calvero56Egy hajdani emlék jutott ma eszembe. Amikor pályakezdőkén nem volt albérleti szobám, s a színházi büfében laktam. Egyetlen barátom akkortájt egy macska volt, aki pedig a büfé melletti szemétkukában lakott. Záróra után, éjféltájt néha élőhívtam a szemétből a macskát, ölembe vettem és simogattam. De mikor visszasimogatott a farkával, megundorodtam tőle s lelöktem az ölemből.

Már második éjjel aludtam részegen a büféasztalokon, amikor reggel felé valami csörgésre ébredtem, aztán kinyílt a büfé ajtaja. Valaki bejött, felkapcsolta a villanyt. Vízlocsogást hallottam, motoszkálást, de még mindig olyan részeg voltam, hogy nem volt erőm felemelni a fejem. Kicsit később a szempillámon át egy feneket láttam, felsőtest nélkül. Formásnak mondható női segg volt, fazékszínű kék melegítőbe bújtatva, és a segg ide-oda mozgott, mint az ingaóra. Próbáltam értelmezni a helyzetet, elsősorban azt, hogy egy segg miként lehet meg fő tartozéka, a test nélkül, de egész éjjel borban pácolt agyam nem talált választ erre az egyszerű kérdésre. Felemeltem a fejem a párnaként használt kabátomról, és akkor már láttam, hogy a takarítónő az, aki kétrét görnyedve takarít, és hamarosan azt is megértettem, hogy ezek szerint rendelkezik felsőtesttel, csak éppen innen, az asztalról nem látszik.
Miután a fejem erőtlenül visszahanyatlott, kevés erőt gyűjtöttem, aztán megint felnéztem, és a fenék még mindig ide-oda imbolygott az ajtó előtt, mellette vödör és partvisra tekert felmosórongy. Kábultan, szótlanul néztem a női torzót, és a gyanúm, miszerint az altesthez felsőtest is rendeltetett, ismét bizonyítást nyert, mert a takarítónő pillanatra kiegyenesedett, aztán megint elmerült a mélyben. Közben felém pillantott. Ahogy rám nézett… Megkísértett a gondolat, hogy újbóli lehajolásával szándékosan kínálja a fenekét valami olyan célra, amihez fel kéne állnom. Fel kéne állnom, és odamennem.
Kis idő múlva felálltam, odatámolyogtam. Két marokra fogtam a fenekét. Váratlan reakció: nem reakció. Hagyta, tegyem vele. Gyors mozdulattal lehúztam fazékszínű fenekéről a melegítőt és az alatta található csipkés bugyit, miközben azon méláztam, mennyire nem stílusos fazékkék melegítő alá csipkés bugyit venni.
Hányatott állapotomhoz képest gyorsan és szakszerűen dugtam meg, és amikor megvoltam vele, udvariasan visszahúztam fenekére a melegítőt, és akkor a test ismét megmutatkozott, a nő felegyenesedett, és a ruházatához és partvisához képest meglepően szép arc fordult felém érdeklődve. Már kicsit szégyelltem ezt a nem túl épületes lerohanást, és egyik vizsgaelőadáson játszott szerepem, Miskin herceg modorában meghajoltam előtte.
– Örvendek, Calvero vagyok, egy színész – motyogtam, miközben a lehajlástól kicsit megszédültem, és a gyomrom tartalma is feltolult.
– Részemről a szerencse! Vad Róza vagyok, egy takarítónő – mondta, talán még pukedlizott is hozzá, már nem emlékszem, majd mutatóujját feltartva pontosított: – Másodállásban. Emígy egyetemista, klasszika-filológia szakon. Takarítással egészítem ki az ösztöndíjat. És bocsáss meg a potyázásért, de azóta szerelmes vagyok beléd, mióta láttalak a Kakukkfészekben…
– Mi a lófaszért nem szóltál, hogy ilyen szép arcod van, akkor nem hátulról csináltam volna! – dohogtam rosszkedvűen, mert tényleg szép arca volt, s mert a zöcskölés felkavarta a gyomrom, és erős hányinger tört rám. És a hangulatom is rohamos rothadásnak indult, ahogy kezdett eltűnni belőlem az éjszaka felszívott alkoholok jótékony hatása. Éreztem, hogy jön fel a bor, meg minden egyéb gusztustalanság, ott helyben nem akartam kidobni a taccsot, ez talán illetlenség lenne, meg aztán a lánynak sem akartam pluszmunkát… Inkább a kukába. Nagy lendülettel kirohantam a büféből a kapualjba, ahol a szemeteskukák álltak.
Gyors voltam, időben odaértem.
A macska viszont lassú volt…
Calvero