Miskolcon az oktatáson takarékoskodna a tehetségtelen városvezetés. Azon, amitől ez a város valami lett.

 

Mindjárt kezdődik. A szülő zsebe felől nézve méregdrága tankönyvekkel, tanszerekkel. A gyerek megint kinőtte – új ruhával. A napi gondokkal küszködő pedagógusnál – ezt megspékelve – fenyegetőzéssel, kirúgással, iskolabezárással. Ez megy az egész országban. Újabb, ki tudja hányadik nagyszabású reform, mert amit az elődök ezidáig csináltak az mind rossz volt. De majd most jövünk és rend lesz, meg jövő. Hoffmann meséi.

De ki beszél róluk, ki kérdezi meg az érintetteket, akik mégiscsak generációknak adtak át tudást, becsületet? Ki a fene nevelte fel a mai nagyokosokat? Erre nincs válasz. Az ország napszámosai szemben a táblával, hátukat tartják a világnak. Persze mindenkinek volt azért egy-két-négy jó tanárja, amit intimnek tűnő interjúkban a mai hatalmasok is el-elheherésznek.

Nekem is volt, nem is egy. De csak a tisztelet hangján tudok beszélni róluk. Szakmára, becsületre, hazaszeretetre neveltek. Még csak nem is egyházi iskolában. Choma Alajos tanítóbácsi úgy belém verte, hogy a Himnusz alatt vigyázzba kell állni, hogy még otthon a tévé előtt is felálltam a válogatott meccs előtti tiszteletadásnál. Mikor is? 1957(!)-ben. Kissné Jolika, magyartanárnőm a Kőmíves Kelemen balladával tanította velem, hogy csak akkor áll a fal, ha az életedet teszed bele. Kordováner tanár úr szigorúan lerajzoltatta velem a gyárát, a vasgyári telep házait, meg a Bükk lankáit. Hazát és várost szerető felnőttek lettünk. Diákok tízezreivel együtt.

Mindezt csak azért mondom, mert látom, Miskolcon, ha lehet, még az országosnál nagyobb a sötétség. A város okostojása mit agyalt ki takarékoskodásra? Sosem találnátok ki, neki az oktatásnak. Amitől ez a város valami lett. És az iskola falakból áll? Ostoba kérdés, hiszen kézenfekvő a válasz: elszánt, gyakran megszállott igazgatókból, pedagógusokból, szakdolgozókból. Akikre majd az érettségi találkozókon könnyezve emlékezünk. Már, akinek vannak emlékei. Mert akinek nincs ilyen, annak „térkép e táj”.

Bár tudnám mit kellene tenni, hogy megállítsuk őket! Annyi jutott eszembe, hogy gyűjtsük össze itt a neten a nagy iskolai eredményeket, a nagy neveket, nagy sztorikat, miskolci aranyköpéseket. Milyen formában? Nem tudom, kezdő vagyok a Facebook-on! De valahogy meg kell mutatni nekik, mert nem ismerik! Nem tudják mit akarnak tönkretenni! Nem gondolom, hogy ettől meghatódnának, de legalább tudják, hogy EZ MISKOLC! Ez is Miskolc!

Iskoláitok, tanáraitok és magatok becsületét védve kérem segítsetek! Védjük meg Miskolc fő pillérét, az oktatást. Ne hagyjuk, hogy a Sötétség erői győzzenek!

Káli Sándor/tuzkoves.blog.hu