A hitelválság problémakörét a jogbizonytalanság sűrű, áthathatatlan homálya fedi el. Mindenki csak a saját igazát sulykolja. A pénzintézetek teljes mellszélességgel állnak az ellenük irányuló perek elé, minden követelésüket jogosnak, eljárásaikat körültekintőnek tartják és valószínűleg igazuk is van, hiszen a mostani állapot szerint ezeket a termékeket engedélyezték, senki semmilyen kifogást ezekkel kapcsolatban nem emelt. Az is igaz valóban „nem nyomtak pisztolyt” az ügyfelek fejéhez, hogy a szerződéseket aláírják. Az adósok jogászai minden erőlködésük dacára nehezen találnak fogást a pénzintézeteken, és még egymással sem értenek egyet. A bíróságok egyéni mérlegelés alapján döntenek, kétséges, hogy valóban átlátják-e a probléma lényegét, és ezért az ügyekben a törvény betűje szerint döntenek.. A PSZÁF a panaszok nagy részét illetékesség, és hatáskör hiányában a bíróságokhoz utalja, ahol meg is áll a történet, hiszen a több százezer forintos illetéket a nyomor-szinten tengődő adósok nyilván nem tudják kifizetni. Ezért aztán a végeredmény az lesz, hogy a bank bármilyen disznóságot követett el, mégis át tudja vinni akaratát.

Az érdekvédők „összekötözött” lábbal táncolnak, lehetőségeik korlátozottak. Képtelenek a közös fellépésre. A kormányzat csak a napokban kezdte el pedzegetni, hogy a szerződésekkel kapcsolatban valami nincs rendben.

Bizonyára emlékszünk rá, a PSZÁF négy pénzügyi szolgáltatót marasztalt el az ügyfelekre kényszerített Általános Szerződési Feltételek miatt. Ezek a cégek visszaéltek gazdasági erőfölényükkel, tájékoztatási kötelezettségüket megszegték, és ezek mindegyike ütközött a Pénzintézetekről szóló törvénnyel valamint a Polgári törvénykönyv előírásaival. Ezeket a szolgáltatókat jó részt a magyarországi nagy bankok re-finanszírozták.

További jó példaként lehetne felsorolni azt az odafigyelést, ahogy a nyugdíjpénztári reálhozamok kiutalásával kapcsolatban intézkednek.

Emellett a rendkívül pozitív hozzáállás mellett érthetetlen, hogy ezt a tevékenységet miért nem terjeszti ki a finanszírozó pénzintézetekre is? Itt is lehetne mit keresnie. Nézzünk meg egy ordító példát arra, hogy egy jelentős súlyú külföldi bank hogyan járult hozzá a magyar pénzügyi helyzet szakadékba taszításához,és rengeteg ember tönkretételéhez. Bizonyára emlékszünk még arra a rendkívül idegesítő Raiffeisen Bankos reklámra, ahol a cég reklámarcai próbálták tájékoztatni a banki ügyintézőt a jövedelmi viszonyaikról és hitelképességükről. Erre a banki alkalmazott reakciója az volt, hogy befogta a fülét, és folyamatos „pa..pa…pa…pa”….hangzavarral jelezte, hogy őt aztán ez abszolút nem érdekli. Az ingatlan jöhet, a többi mellékes /ez a reklám lehetne a válság védjegye/.
A Raiffeisen 1868 óta végez banki tevékenységet. Ismeri a szakma minden fortélyát, megért jó néhány gazdasági válságot. Bizonyára meg tudja jósolni a pénzügyi és gazdasági folyamatokat, de azt is tudja még, hogy a válság során is hogyan lehet a lehető legnagyobb nyereséget elérni. Egy dolgot viszont úgy néz ki, hogy elfelejtett: a számára előírt prudens működési alapelveket. Ezen a területen belül teljesen figyelmen kívül hagyta a hitelbírálati eljárásokat, az ügyfél-minősítés szempontjait, a fedezet értékelésével kapcsolatos előírásokat, az ügyfélkezelés szabályait, és még sorolhatnánk azokat a kitételeket, amelyekben nem kellő gondossággal járt el. Megszegte azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyek egy banktól elvárhatóak lennének. Ez nagyban hozzájárult a mostani válság kialakulásához. Nem mentség részére, hogy rajta kívül több más bank is hasonlóképpen járt el. A Raiffeisen Bank agresszív reklám kampányaival élen járt, a válság kialakulásában. Talán a legnagyobb mértékben járult hozzá mentalitásával, szellemiségével egyaránt. Már eddig is jó néhány bírságot kapott különböző helyekről működésével, ügyfélkezelésével kapcsolatban. Mellékesen megjegyezve: valóban szükségünk van ilyen, csak a nyereségre hajtó, a prudens működést figyelmen kívül hagyó bankokra?

A PSZÁF hatáskörébe kell, hogy tartozzon annak megítélése, hogy a fenti pénzintézet törvényesen járt-e el vagy sem, emberileg is, és jogilag is. Az állásfoglalása segítene eligazodni a kormánynak, annak megítélésében, kit és milyen mértékben terhel felelősség, és abban is, hogy kinek milyen mértékben kell állnia a számlát.

Sajnos a PSZÁF ellenőrzéseit csak részlegesen terjesztette ki a nagy finanszírozó pénzintézetekre. Nem tudom, hogy milyen szabályok alapján vizsgálta a hozzá benyújtott, engedélyezésre váró banki termékeket? Valószínű, hogy ezeket csak tudomásul vette. A szerződések részleteit nem vizsgálta. Minden jel arra utal, hogy ezek után sem kívánja visszamenőlegesen megvizsgálni, hogy ezek mennyire ütköznek a Pénzintézetről szóló törvénnyel, vagy a Ptk. előírásaival. Nyilván nagy vihart kavarna, és ezt politikai támogatás nélkül nem meri megtenni. Ezzel nem könnyítik meg a helyzet lezárását. Ezek után felesleges bármilyen pert kezdeményezni bármelyik pénzintézettel szemben, hiszen nagy valószínűséggel: minden rendben van, minden szabályos, az ügyfeleket semmilyen kár nem érte, a kockázat megfelelően el van osztva a bank és az ügyfél között, ebből az ügyfélnek semmilyen joghátránya nem keletkezhetett, a szerződések egyértelműek és átláthatóak, a bankok által alkalmazott technikák kifogástalanok, tehát csak és kizárólag az ügyfelek tehetnek a kialakult helyzetről.

Nem csak a bankok, hanem a PSZÁF is megfeledkezett a prudens működési elvek alapján ellenőrizni a banki termékeket és működési eljárásokat. A megoldás kulcsa ezeknek a szabályoknak az újbóli áttekintése. Nem kell azon vitatkoznunk, hogy kell-e a kormányzatnak biztosítani a tiszta lappal történő kezdés lehetőségét, hiszen az 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 76/E § világosan kimondja, hogy a banknak olyan hitelminősítési rendszert kell alkalmaznia, hogy a követelés a meglevő fedezetből kielégíthető legyen, vagy attól jelentősen el nem térhet. Tehát: az az állapot., ahol a tartozás jóval meghaladja a fedezetek értékét, máris a bank kockázata kell hogy legyen hiszen, törvényt sértett (6-os bekezdés utolsó mondata). Ehhez nem kell új törvényt alkotni, és az államnak súlyos milliárdokat áldoznia, hiszen a bank hibázott, viselje ennek teljes kockázatát.

Nem lehet vita tárgya az sem, hogy a pénzintézetek az ügyfelek minősítését hibásan végezték, melynek legjobb bizonyítéka a fent említett elfuserált reklám, hiszen a törvény kimondja, hogy csak az fogadható el fedezetnek, -beleértve a z ingatlant, a jövedelmeket, sőt még az ezekben bekövetkezett változások kockázatát is-, amely ennek a szabályozásnak megfelel. A termék azért hibás, mert Magyarországon nem lehetett volna tisztán fedezet alapú hiteleket kihelyezni, az akkori feltételekkel. Az, hogy a túlfűtött üzleti helyzetben erről mégis megfeledkeztek, az ő kockázatuk kell, hogy legyen. Ezek után egy fillérrel sem követelhetnek többet, mint az ügyfél által benyújtott fedezet, az azt meghaladó összegeket már nem lennének jogosultak behajtani.

A törvények szerint, ha nem a prudens működés alapján helyzetek ki hiteleket, az már semmiben sem különbözik az uzsorások által alkalmazott technikáktól és ezért ezek törvénytelenek. Lehet, hogy a PSZÁF -nek nincs hatásköre, hogy illetékesség okán ezeket a feltételeket vizsgálja. Akkor viszont a kormányzat ruházza fel minden olyan jogosítvánnyal hogy ezen banki szerződések normakontrollját, ha utólagosan is, de el tudja végezni. Ezt a törvények alapján tegye meg..

Ha a PSZÁF ezt a munkát nem tudja elvégezni, akkor a bankok nyugodtan alhatnak. Nem lesznek banki perek.
Arról nincs hírünk, hogy a kormány által felállított monitoring bizottság milyen szintig kíván belefolyni a szerződések részleteibe. Talán helyesebb lenne, ha kellő felhatalmazás birtokában ezt a PSZÁF végezné el, és a kormány a politikai támogatásával, segítené a túlzott hatalommal rendelkező bankokkal szemben. Egyenlőre nincsenek egy súlycsoportban. A kormányzat, növelhetné a PSZAF bírságolási hatáskörét, és a kiszabható összegek nagyságrendjét. A mostani banki ügyfélkezelési gyakorlat alapján, még egy válság adónyi forrást belehetne gyűjteni.

A politikai adok-kapok elveket hagyjuk meg a politikusoknak, hogy ki milyen mértékben felel a kialakult helyzetért – mert bárkinek is van igaza, attól még a helyzet adott. Az ügyfelek problémáját meg kell oldani, és a törvényesség legfőbb őre a PSZÁF és a Gazdasági Versenyhivatal.
A jogbizonytalanságban őrlődő lakosság joggal elvárja, hogy valaki mondja már ki végre az „ámen”-t a banki szerződésekkel kapcsolatban.

Kovács László
főtitkár
Banki és Végrehajtási Károsultak Fogyasztóvédelmi Egyesület