Apró kis történet fővárosunkból:

Munka után megyek haza busszal, valahol az Astoria környéke.
Buszsáv, amibe félig lelóg a járdáról egy tök szabálytalanul parkoló BMW.
A vezető benne, dagadt, tetkós, kopasz, ki-ha-én-nem köcsög.
Szerencsétlen buszos összevissza centiz, hogy a balra haladó forgalom és a bömös közt
elférjen, köcsög emberünk persze csak figyel a tükörből, nem mozdulna semmi pénzért.
Buszos valahogy elviszi a résen a járgányt, és amikor a kipufogó
a bömö mellé ér, üres + nagygáz = embertelen füstfelleg, be a nyitott
ablakon a paréj arcába. Na, több se kellett az idiótának: letolatott, a
busz elé vágott, kiszállt, az ajtót pedig kinyitotta a busz lökhárítója
alatt levő rejtett; gombbal. Felszállt, elkezdte a hülye köccsööög,.. stb. dumát, a sofőr meg magára zárta az ajtót.
Ebben a pillanatban a nyitott első ajtón két cigány lepattant a buszról, be a bömösbe és pápá!
Elvitték a f…kalap autóját. A f…kalap csak hápogott, telefonját kezdte rémülten nyomkodni, mire a buszos megadta a kegyelemdöfést:
– Most akkor marad vagy leszáll?
Senki nem mert röhögni, de állítólag minden ember arcáról földöntúli öröm sugárzott.

Egy reggel 103-as busszal úgy uszkve századmagammal cammogok fel
a lágymányosi hídra, az autóbuszöbölben azonban egy taxi álldogált,
és nem akarta beengedni a buszt. Buszsofőr nyomja a dudát, utasok
idegesen pislogtak, végül kinyitotta az ajtót. Taxis barátunk közben
anyázva kiszállt az autójából, majd fel a buszra, hogy most aztán jól megmondja…
A buszsofőr látva ezt becsukta a vezetőfülke ajtaját, majd miután
a taxis nagy hévvel felszállt a buszra, becsukta a busz ajtajait is
és elindult. A taxisofőr húsz méter után már könyörgött neki (a taxi
közben ott állt nyitott ajtóval a megállóban), hogy nyissa ki az ajtót, de a
sofőr meg sem állt a következő megállóig (budai alsó rakpart)…

Egyik este meghívtak a fiúk bulizni. Mondtam a feleségemnek, hogy
éjfélre otthon vagyok, de tutira. Az órák csak teltek, a sörök
meg könnyedén gurultak lefelé. Úgy fél 3 felé – sík részegen –
elindultam hazafelé. Éppen az ajtóban állok, mikor az óra hármat kakukkol.
Gondoltam, ha a feleségem felébredt és hallja a három kakkukolást akkor bukta
van, ezért kakukkoltam még kilencet. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen
frappánsan kivágtam magam, megmenekülve egy esetleges veszekedéstől.
Másnap reggel feleségem kérdezte, mikor értem haza. Mondtam neki,
hogy 12-kor. Nem is kérdezősködött tovább. Na, mondom, ezt megúsztam.
Kb. 5 perc múlva megjegyezte, hogy kéne venni egy új kakukkos órát.
Kérdem:
– Miért?
– Nos azért, mert tegnap éjjel hármat kakukkolt, majd azt mondta:
A francba!Kakukkolt még hármat, megköszörülte a torkát, kakukkolt
még négyet, elkezdett vihogni, kakukkolt kettőt, és fingott egyet.

Egyik reggel a rádióban SMS-eket olvastak a hallgatóktól:
– Üzenem a Kopasz Mercisnek aki az előbb beintett, hogy a mellette ülő szőke háromszor megvolt!!! A fehér Opeles.
Öt perc múlva jött a válasz:
– A Mercis vagyok, az Opelesnek üzenem, hogy a szőke akit hátulról látott, az öcsém.

– És b@szni próbáltatok már?

Egy francia hetilap férfiak részére pályázatot hirdetett: Egy reggelem leírása címmel.
Az első díjat a következő műnek ítélték: Felkelek, reggelizem, öltözködöm és indulok haza!

A leendő apuka kétségbeesetten hívta a központi ügyeletet, mert a
feleségénél megindult a szülés. Amint a központos jelentkezett, rögtön elhadarta:
– A feleségem mindjárt szül. Már kétperces fájásai vannak Most mit tegyek?
A központos:
– Nyugodjon meg, uram. Az első gyerek?
– Nem! – szólt a türelmetlen válasz. – A férj vagyok!

Kedvelem a lapjukat mint Miskolcról elszármazott Budapesti.

Keresztes István