Első fokon a bíróság a 70 orvos, szakasszisztens, ál-rokkantnyugdíjas vádlott többségét bűnösnek találta. A perben szereplő vádlottak közül 53-at bűnösnek mondott ki a bíróság. Tizenöt embert felmentett, súlyos betegségükre tekintettel 2 vádlott ügyét elkülönítette, ketten kaptak letöltendő börtönbüntetést: a 12. rendű vádlottat 3 év 6 hónapra, a 13. rendűt pedig 4 évre ítélték, 12 vádlott – orvos, szakasszisztens – többsége felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A bíróság 37 embert pénzbüntetéssel sújtott. Az ügy részleteit és tanulságait egy közelmúltban tartott budapesti konferencián dr. Miskolci László főügyészségi csoportvezető ügyész ismertette.

 

Rózsika és Marika, a vállalkozók
A 2001-ben kezdődött, majd még 2002-ben is zajló visszaélés-sorozat két kulcsfigurája a Rózsika és Marika nevű vállalkozó volt. A rokkantosításért való közreműködésért pénzt fogadtak el, az érintettek pedig fizettek. BAZ megyében nagyon nagy a munkanélküliség, a 40-50 éveseknek sokszor a leszázalékolás volt az egyetlen esélyük arra, hogy a nyugdíjkorhatár betöltéséig az egzisztenciális bizonytalanságot havi fix jövedelemmel járó járadékra cserélhessék.

A felek között szerény jutalék ellenében teremtett kapcsolatot a két hölgy. Kezdetben orvosi rendelők váróiban leltek kuncsaftokra, később már „szájhagyomány útján” adták tovább telefonszámaikat a sikerrel járók. Hetente több tucat ügyet intéztek el eredményesen. Annyira kelendőek és pofátlanok voltak, hogy az egyik közvetítő még a házi őrizete alatt is fogadott ügyfeleket…

Mindenesetre 211 rendbeli vesztegetés, 100 rendbeli befolyással üzérkedés, 53 rendbeli közokirat-hamisítás, 63 rendbeli csalás, 324 rendbeli magánokirat-hamisítás bűntettre derült fény a nyomozás közben. A rendőrség látókörébe 7 millió forint kenőpénz került, az egészségbiztosítónak a kifizetésekkel 93 millió forint lett a kára. A járadék összege az 50%-os munkaképesség-csökkenésnél csaknem 20 ezer forint, a 67%-osnál a szolgálati idő és a korábbi kereset alapján számított összeg még a 100 ezer forintot is elérheti. A százszázalékos rokkantság megállapítását követően, ha eljő az idő, akkor teljes körű nyugdíjat állapítanak meg.

Hírlik, egy nyugdíjas asszony buktatta le a „vállalkozást”, akinek a miskolci Szent Ferenc Kórházban béremelést ígértek. Az asszony hiába szeretett volna maradni, munkaviszonyát nem hosszabbították meg, hát kitálalt a médiában. Sok egyéb között elmondta, hogy kik voltak azok a „betegek”, akik az adminisztráció szerint kórházban feküdtek, a valóságban azonban nem voltak ott kivizsgáláson. Az osztályvezető főorvos és helyettese különleges betegeinek számítottak. Az orvosok pénzért a „páciensek” leszázalékolásához szükséges dokumentumokat állították össze.

A rendőrség 700-nál több „beteget” hallgatott ki. Kiderült, a közvetítők egy parkolóban 8-10 klienst fogadtak, s vették át korábbi leleteiket, meg 30 ezer forintot. Húszezer az összegből az osztályvezető főorvoshoz vándorolt, aki a betegeket vizsgálatokra invitálta. Persze csak papíron, hiszen ténylegesen hazajártak. Az ápolási naplóban csillaggal különböztették meg a kórházi ágyat, ételt, ellátást nem igénybevevő klienseket. A számonkéréskor az osztályvezető főorvos és helyettese azzal védekezett, a kapott összeg a kezelések után kapott hálapénz volt, e forintokért nem tettek szívességet. Mindenesetre a médiavisszhang nyomán az inkriminált osztályt a valóban betegek messze elkerülték, máshová mentek gyógyulni, amivel csaknem 30 milliós veszteséget okoztak a kórháznak.

A közvetítőknek az orvos szakértői intézet bizottságaiban is voltak embereik. Dolguk annál is könnyebb volt, mivel túlterheltség miatt maga a biztosság egyetlen orvos volt. Itt 30-200 ezer forintba került a megfelelő minősítés. Az ifjabbakért kellett többet fizetni, az idősebbeknél kevésbé kellett „fényezni” a papírokat.

A bűncselekmény sorozat más kórházakban is virágzott, sőt, továbbnyúlt Miskolc intézményein is. – Máshol is előfordultak ilyen történések, de a miskolci ügy sajátossága volt, hogy a közvetítő a megfelelő leletek beszerzésétől egészen a munkaképesség csökkenés megállapításáig teljes körű ellátást „biztosított – mondta Dr. Miskolci László főügyészségi csoportvezető ügyész.

Ki a fekvőbeteg?
Az évtizede történteket idézve annak fővádpontjainál egészségügyi jogi és, egészségügy igazgatási problémákat sorolt. Az általa elmondottak jogszabályi háttér szempontjából többnyire a 2001-es helyzetet tükrözték.

– Az 1. vádpont lényege, hogy egy miskolci kórház osztályára tömegesen vettek fel papíron fekvőbetegként embereket, akik valójában ambuláns ellátást, lényegében kivizsgálást kaptak, hiszen gyógykezelésre nem is került sor. Ők az úgynevezett repülős betegek voltak. Amikor a főorvos felvette őket, egy kis cetlire felírta, hogy milyen vizsgálatokat kell rajtuk végre hajtanai. A nővérek ezt nevezték repülőjegynek. De miután fekvőbetegként tartották nyilván és vizsgálatokra kellett menniük, adott helyen sokszor hiába keresték a pácienseket.

A vád része, hogy valamilyen betegszámot feltűntet a kórház az OEP felé a fekvőbeteg után, ami valójában ambuláns ellátást szolgáltatott. Ebből következik a magánokirat hamisítás rész is. Az orvos finanszírozása szempontjából lényeges, hogy milyen kár adódik ebből. Egy kórházi bent fekvős ellátás nem mindig, de tipikusan jóval nagyobb költségű, mint az ambuláns ellátás, még akkor is, ha ugyanazokat a vizsgálatokat hajtják végre a páciensen. A kárt úgy számították ki, hogy megnézték, az egészségbiztosító mennyit fizetett. Azt is ellenőrizték, hogy ha ezeket a vizsgálatokat ambulánsan végzik, akkor az mennyibe kerül. Nagyságrendileg 10-szeres volt az eltérés! Ebből sokmilliós kárösszeg jött ki.

Az érintett főorvos úr védekezett. Azt kellett tisztázni, hogy a jogszabály szerint egyáltalán ki minősül fekvőbetegnek? A döntés: aki betegként 24 órás ellátásban részesül. Az orvos azzal védekezett, hogy ez igaz, de az ‘folyamatos’ kifejezés a jogszabályban nem szerepel. Vagyis, a 24 óra úgy is igaz, ha naponta néha-néha bejár a páciens – mondta az ügyész.

– Kezdtem boncolgatni az esetet. Ha ettől függ, akkor nézzük már meg, hogy ki tartja ezt számon. Egy nővérnek írnia kell, hogy mondjuk, Kovács bácsi 8 órától 10-ig bent van, az csak 2 óra. Ha ezt percre lebontjuk, akkor amennyiben valaki 5 percet van bent egy nap, akár a szám 1440-ig felkúszhat. Az OEP szakértője azt mondta, fel sem merült senkiben, hogy nem folyamatos az ellátás. Végül sikerült a bíróságot az 1. vádpontban meggyőzni, hogy az bizony 24 órás folyamatos ellátást jelent.

Amikor időnként kórházban voltam, láttam kiírva: ‘A betegek nem hagyhatják el a kórház területét!’. Ilyen nincs! Az egészségügyi törvényben rögzítették, hogy mikor lehet valakit erőszakkal a kórházban tartani. Ezek persze nem ilyen esetek voltak. A másik problémánál arra hivatkozott az orvos, hogy „fekvő betegnek vettem fel a páciensemet, de személyes problémája vagy a szomszédágyon fekvő miatt azt mondta, nem fekszik ő ide be. Én nem vagyok jogosult neki ezt megtiltani.” Ha a valóságnak megfelelően jelenti, hogy felvett valakit fekvőbetegnek, de az akármikor elhagyta a kórházat, akkor majd az OEP kiszámítja, hogyan jár utána a finanszírozás. Arra valóban nem volt jogosult, hogy visszatartsa a páciensét. Arra viszont kötelezett, hogy a valóságnak megfelelően jelentse az eseteket. Másrészt a 24 órás benntartózkodás az esetek nagy részében azért nem volt lényeges, mert a beteg 90%-nál a befektetés fiktívnek bizonyult.

Hálapénz vagy vesztegetés?
Amikor a főorvos úrnak a bíróság bizonygatta, hogy pénzt vett át, tagadta, hogy ilyen történt volna. A védőügyvédje állította, az összeg hálapénzként cserélt gazdát. Nos, ezzel is van némi a probléma. A legfőbb ügyész 2004-ben a hálapénz büntetőjogi értékelésével kapcsolatban kijelentette, ilyen kategória a büntetőjogban, hogy hálapénz nincs.

A büntetőjog megkülönböztet hivatali meg gazdasági vesztegetést. A hivatalinál a hivatalos személynek adják és kapja a pénzt. A gazdasági vesztegetésnél a nem hivatalos személyek adják vagy kapják a pénzt. Az elemzett bűnügyben a kórházban gyógyító orvos nem hivatalos személy, tehát csak gazdasági vesztegetésnek lehet az alanya.

További megkülönböztetés az aktív meg a passzív vesztegető fogalma. Aktív vesztegető, aki adja passzív vesztegető, aki kapja a pénzt. Esetünkben az orvos nyilván egy gazdasági passzív vesztegetés alanya. Az erre vonatkozó BTK paragrafus egészen pontosan úgy szól, hogy „Aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyhöz ér, vagy kötelességének megszegésért az ilyen előnyt vagy annak ígéretét elfogadja.” Ez nemcsak orvosokra vagy más gazdasági személyekre vonatkozik.

Az orvosoknál mit jelent? Ha valaki teljesíti orvosi kötelességét és kivizsgálja a beteget, akkor nincs kötelesség szegés. „Ha az orvos kéri a hálapénzt, akkor bűncselekményt követ el. Ha a kötelességének a megszegéséért előnyt vagy annak ígéretét elfogadja”, akkor is. Vagyis, elfogadóként csak akkor felel, ha úgy fogadja el, hogy megszegi a kötelességét. Tehát a sima hálapénz, amit nem kötelesség szegésért ad a beteg és nem kéri az orvos az nem bűncselekmény. A törvény szerint csak akkor elfogadó, ha nem kéri, gazdasági vesztegetésért meg akkor felel, ha kötelességszegésért kapja. Tehát nem minden hálapénz korrupció legalábbis nem a büntetőjogi anyagjogi értelmében.

Esetünkben egyrészt a főorvos úr megszegte a kötelességét, másrészt pedig van egy olyan szabály is a BTK-ban, hogy a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is kötelességszegésnek minősül. Tehát mondjuk, csak akkor hajlandó vizsgálna, pedig egyébként kellene, ha ő ezt pénzhez köti. Ilyenkor ráadásul kötelességet is szeg – magyarázta a csoportvezető ügyész.

A perben szereplő vádlottak közül 53-at bűnösnek mondott ki a bíróság. Tizenöt embert felmentett, súlyos betegségükre tekintettel 2 vádlott ügyét elkülönítette, ketten kaptak letöltendő börtönbüntetést: a 12. rendű vádlottat 3 év 6 hónapra, a 13. rendűt pedig 4 évre ítélték, 12 vádlott – orvos, szakasszisztens – többsége felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A bíróság 37 embert pénzbüntetéssel sújtott.

Az ítélethirdetés során tizennégy vádlott kapott szabadságvesztés büntetést, tizenkét vádlott esetében a végrehajtást próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Harminchét vádlottat pénzbüntetéssel sújtott, két embert próbára bocsátott a bíróság.

 
Forrás: Weborvos – Krasznai Éva