Az október 23.-án , Miskolcon rendezett ünnepségsorozat egyharmada a Széchenyi ’56 Emlékbizottság rendezvénye volt. Látszólag egyetlen célja volt a bizottságnak , a Földes Ferenc Gimnázium falán öt évvel ezelőtt elhelyezett Széchenyi István emléktábla megkoszorúzása egy emlékbeszéd kíséretében, mely a reformkor nagy személyiségét volt hivatott méltatni.

A történet folytatásához elengedhetetlen annak tisztázása, mit is keres a „Legnagyobb Magyar” emléktáblája a Földes Ferenc Gimnázium homlokzati falán? A válasz ma már történelmi távlatokban rejlik; 1956-ban az ő nevét vette fel a patinás miskoci intézmény,- ahogy a krónika és maga a tábla is dokumentálja- a Forradalom nemzeti egységet teremtő napjaiban a gimnázium tanárai és diákjai demokratikus szavazással és egyhangú határozattal Széchenyi István Gimnáziumnak nevezték el az iskolát. Fél évig viselte ezt a dicső nevet, amikor az oroszok által vezényelt önkény visszadta Miskolc legpatinásabb középiskolájának az 1950-ben Fráter Györgyről Földes Ferencre cserélt „márkanevet”.
A névcserét Jóború Magda oktatási államtikár 1950-ben írt levele így indokolja: „A politikai fejlődés indokolttá tette, hogy általános gimnáziumaink elnevezését felülvizsgáljuk és az időszerűtlenné vált elnevezéseket megváltoztassuk.” -idézőjel bezárva.
Ki lehetett Földes Ferenc, hogy kiüthette Fráter Györgyöt a nyeregből, sőt egyértelműnek látszik még napjainkban is, hogy Széchenyi István neve sem veszélyezteti fennmaradását. Nos, Földes Ferenc az illlegális kommunista párt aktivistája volt, olyan pedagógus, aki egyetlen napot sem tanított, Miskolcon pedig soha nem járt, még átutazóban sem. Ennek ellenére Miskolc ragaszkodik a Földes névhez, mondván, hogy az már országos elismertséggel rendelkező, jól bevezetett márkanév lett, megváltoztatása pontveszteséget jelentene a tovább tanulni szándékozó diákok számára. Tény, hogy Miskolc jelenlegi, szocialista polgármestere is ezt nyilatkozta a Rádió Aktív ezzel kapcsolatos kérdésére.
A Széchenyi ’56 Emlékbizottság viszont kitartóan megtartja koszorúzási ünnepségét, egészen addig, míg helyre nem billen a „történelem kereke” és az összekuszált értékrend a helyére kerül, vagyis a kabala nevét igazi példakép neve váltja fel.
Egy kisvárdai példával bátorítom őket kitartásra; Több évtizedes kutatásába került a helytörténészeknek, míg megfejtették az ugyancsak patinásnak számító Hulics Gyula utcanév eredetét. Megyei pártokraták telefonon rendelték el egy utca névadójaként Kulich Gyula- ugyancsak feledésre ítélt pártmunkás nevének megörökítését. Ahogy az már lenni szokott, az ügybuzgó hivatalnok elhallotta a nevet, de Hulics Gyula neve, bár sohasem létezett, ma is márkanévként tündököl a rétközi kisváros aranykönyvében.