A nyugati világnak helyre kell állítania egy értékhierarchiát, melyben az ökológiai és kulturális értékeknek elsőbbséget kell élvezniük, vallja Zsolnai László közgazdász.
Már évek óta nem számít új gondolatnak, hogy a GDP önmagában nem alkalmas egy ország fejlettségének megítélésére. 2007-ben már az Európai Bizottság is elindította „Túl a GDP-n” nevű kezdeményezését, melynek célja, hogy olyan mutatókat dolgozzanak ki, amelyek a fejlettség környezeti és szociális vonatkozásait is jól kifejezik. Július végén aztán világszerte szerepelt a hírekben, hogy egy himalájai kis állam, Bhután kezdeményezésére az ENSZ közgyűlése úgy döntött, az országok fejlettségét ezután a bruttó nemzeti boldogság nevű mutatóval is mérni fogják.
A bruttó nemzeti boldogság az élet összes fontos tényezőjét figyelembe veszi. Az anyagi jólét mellett például a szellemi jólétet és az ökológiai fenntarthatóságot is. Az életnek sokkal teljesebbnek kell lennie annál, minthogy a termelésről, a fogyasztásról és az emberi mohóság fokozásáról szóljon, magyarázta Dr. Karma Phuntsho butháni kultúrantropológus a Kossuth Rádió Kihívás című műsorában. A bruttó nemzeti boldogság első, elméleti megközelítésében négy elem szerepelt: az ökológiai értékek védelme, a kulturális értékek védelme, a gazdasági fejlődés és a jó kormányzás. Az oktatást, mint önálló pillért később adták hozzá a rendszerhez. Az a számítási mód, amelyet a Bhutáni Tanulmányok Központja az utóbbi években dolgozott ki, már kilenc fő tényezőt tartalmaz, az eddig felsoroltakon kívül az időhasználatot, az egészséget, a közösségek erejét is tartalmazza.
A bhutáni példa az egész világon nagyon kedvező visszhangra talált, vezető közgazdászok tanulmányozzák a modellt. Sarkozy elnök Nobel-díjas közgazdászokból álló bizottságot hívott össze, akik javaslatokat dolgoztak ki arról, hogyan lehetne a gazdaság fejlettségét új módszerekkel meghatározni, melyekben a hagyományos GDP csak egy a komponensek között, s szerepelnek mellette más, társadalmi, ökológia, kulturális mérőszámok is. Nagy-Britanniában pedig tavaly óta negyedévente mérik az angolok jóllét érzékelését, és annak időbeli változását.
A bhutáni módszer másik újítása, hogy az értékeket hierarchiába rendezi, és a politikai döntésekben ezt a rangsort alkalmazzák, még akkor is, ha nagy pénzektől esnek el emiatt. A modern nyugati világnak is helyre kellene állítania az értékhierarchiát, és ebben a rangsorban az ökológiai és kulturális értékeknek elsőbbséget kell adni a tisztán pénzügyi, gazdasági szempontokkal szemben, mondta Zsolnai László közgazdász a műsorában. A modern nyugati gazdaságoknak ugyanis számos problémája van, s a megoldás nem egyedül a növekedés beindítása. A legnagyobb problémát valóban a háztartások, az intézmények és az államok eladósodottsága jelenti, amelyből még egy felpörgetett növekedés sem tudja kihozni a gazdaságot. A pénzügyi adósság mellett azonban legalább akkora gondot jelent az ökológiai adósság felhalmozása. Az amerikai gazdaság ökológiai túlhasználata például ötszáz százalékos. A harmadik nagy probléma, hogy a társadalmi jólét, boldogság egyáltalán nem követte az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődését. Nagy-Britanniában például – miközben a gazdaság néhány évtized alatt két-háromszorosára növekedett – az emberek semmivel sem lettek elégedettebbek, sőt egyes területeken csökkent is az elégedettség, magyarázta a közgazdász.