Most retteghetnek csak igazán a bankok. Tisztelt Szerkesztőség!

A Legfelsőbb Bíróságon felülvizsgálati eljárásban szeptember 27-én elbírált Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek szerződéseivel kapcsolatos bírósági vizsgálat terjedelmére a Legfelsőbb Bíróság Sajtótitkársága a részitélet kihirdetése után az alábbi mondatokkal fejezte be közleményét.

Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a per tárgya

kizárólag az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények

felsorolásának érvényessége. Amennyiben az okok közül egy, több, vagy

akár mindegyik tekintetében az új eljárásban az érvénytelenség

megállapításra kerül, az azzal a következménnyel jár, hogy az adott

körülményben bekövetkezett változásra hivatkozva nem lehetett jogszerűen

a konkrét szerződést egyoldalúan módosítani.

Amennyiben az okok közül egy, több vagy akár mindegyik érvényesnek

bizonyul, az még nem jelenti azt, hogy az érvényesnek minősített, az

ÁSZF-ben, illetve a blankettaszerződésben szereplő körülményben

bekövetkezett változás minden további feltétel teljesülése nélkül alapul

szolgálhatott a múltban, illetve alapul szolgálhat a jövőben a jogszerű

egyoldalú szerződésmódosításra, mivel az egyoldalú jogszerű

szerződésmódosításnak további feltételei vannak, melyeket részben a

Hitelintézeti törvény 210. § (4) bekezdése részletez és a feltételek egy része

jelen részítéletben is rögzítésre került.

Ebből tudhatta meg mindenki azt, hogy az alperes egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatának teljes körű vizsgálatára a Legfelsőbb Bíróság előtt ugyanúgy nem került sor, mint az eljárás korábbi szakaszaiban sem, és állapíthatta meg azt, hogy a tárgyalás napja előtt túlzóak volt a sajtóban az olyan megállapítások, hogy „Ettől a pertől rettegnek a bankok”, majd tárgyalás napja után a hatályon kívül helyezés miatt az is, hogy „Fellélegezhetnek a bankok”.

Én ezt éppen fordítva látom. Hiszen a másodfokú ítélet helybenhagyása esetén mindösszesen a Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek valamennyi szerződésmódosításairól lett volna végérvényesen megállapítva azt, hogy érvénytelen, de ettől még a többi banknak rettegni szerintem azért nem kellett volna, mert más alperes ellen indított perben a bíróság ítéletét azzal mégsem indokolhatta volna, hogy a perben nem vizsgált, Partiscum XI. Takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosítását elbíráló bírósági döntések szolgáltak alapul más Pénzintézet elleni per elbírálása során.

Ellenben azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni per felülvizsgálati eljárásában hozott határozatában a hatályon kívül helyezett ügynek újra tárgyalása során vizsgálandó szempontokat ismertette, irányt adott minden devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelensége miatt perelhető pénzintézet elleni hasonló tárgyú bírósági eljárásban követendő szempontokra.

Ugyanis nem kell ahhoz feltétlenül jogegységi döntésnek születni, hogy más bíróságok határozatukban más perekben a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni perben hozott Legfelsőbb Bíróságnak határozatában olvasható szempontokra, megállapításokra hivatkozzon. A jogalkalmazási gyakorlatban az alsóbb fokú bíróságot köti a Legfelsőbb Bíróság döntése, és ilyen módon egyfajta precedens jog a hazai jogalkalmazásnál létezik.

Mindezeket előrebocsátva és a Legfelsőbb Bíróság határozatának ismeretében annak meggyőző szakmaiságát, érvelésének tökéletes logikáját állítva szerintem most már tényleg retteghetnek a bankok.

Hiszen az alperesi pénzintézet milyenségétől függetlenül az adósok által indított, vagy indítandó egyéni perekben nincs más dolga az alsóbb fokú bíróságnak a jövőben mint az, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatát, az ott írt szempontokat szem előtt tartva értékelje az egyéni perben beszerzett bizonyítékokat.

Az pedig immár teljesen mindegy lesz az egyéni perek bírósága számára, hogy a Partiscum XI. Takarékszövetkezet alperes elleni közérdekű peres eljárás a jövőben a hatályon kívül helyezést követően miként alakul.

Ezek után ez kit érdekel?

II.

És akkor nézzük meg most konkrétan is azt, hogy miért is látom banki rettegés kiváltására alkalmasnak a Legfelsőbb Bíróság döntését.

A felülvizsgálat tárgyává tett Szegedi Ítélőtáblai ítélet szerint a Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek 2008 június 9-től minden olyan hiteldrágítási intézkedése érvénytelenné vált, melyeket Magyarország hitelbesorolásának és ország kockázati felárának változásával, a jegybanki alapkamat módosulásával, vagy a bankközi hitelbesorolásnak és ország kockázati felárnak változásával és a lekötött betéti kamatok változásával indokolt. Valamint a hitelintézetekre kötelező szabályozók megváltoztatása, vagy valamilyen jegybanki rendelkezések miatti, az ügyfélnek kedvezőtlen kamat-, díj vagy költségváltoztatást is semmisnek nyilvánította az ítélet.

Az ítélet indokolása szerint ezek az érvénytelen intézkedések a Partiscum általános szerződési feltételeinek alapján történtek és azért érvénytelenek, mert az intézkedés alapjául szolgáló szerződési feltételek lehetőséget adnak arra, hogy a pénzintézet bármikor, saját érdekei szerint módosítsa a hitelszerződéseket, -és ezért tisztességtelenek.

Az Ítélőtábla a döntéshozatalkor abból indult ki, hogy a magánjogi szerződésekben a felek egyenjoguak, és ebből fakadóan ha a Partiscumnak jogában állt az egyoldalú módosítás, akkor a felek közötti egyenlőség elve csak akkor érvényesülne, ha adott esetben az adósok is egyoldalúan módosítanának a hitelintézettel kötött szerződés kamat és díjköltségein akkor, ha az adósokra vonatkozó jogszabályok, közterhek, közszolgáltatási díjak, például az elektromos áram, vagy gáz díja, illetve megkélhetési költségeik hátrányosan változnak.

Az Ítélőtábla szerint a Partiscum formai szempontból megfelelt a törvényi előírásoknak, maradéktalanul betartotta a vonatkozó jogszabályokat és az Etikai Kódexet, illetve tartotta magát az egyoldalú módosítások lehetséges rögzítő úgynevezett oklistához, mindebből nem következik az, hogy „azok a feltételek, amelyek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét előre biztosítják, tartalmuk szerint ne lehetnének tisztességtelenek”.

——————————–

Azonos jogi alapból indul ki az ítélőtáblai ítélet is, mint az általam terjesztett, perindítási szándék esetén alkalmazható keresetlevél mintáim – a tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatos Ptk. 209. §, 209/A § és 209/B § rendelkezéseiből –, de a bankok számára lehetséges egyetlen „menekülési” utat biztosító alábbi jogszabályhely alkalmazhatóságával nem foglalkozott kellőképpen:

209. § (6) Nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

Megfelel ez a rendelkezés egyébként a 93/13 EGK tanácsi irányelv rendelkezéseinek is.

Az Itélőtáblai ítéletnek ezt a hiányosságát észlelte felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság, és a hatályon kívül helyezés oka a bizonyítási eljárásnak ezzel kapcsolatos kiegészítése, pótlása.

——————————-

A mellékletben olvasható Legfelsőbb Bírósági részitéletben többek között az alábbiak is olvashatók:

„A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Hpt. 210. § /3/ bekezdés utolsó mondatában írtak alapulvételével a hitelező csak az alábbi feltételeknek megfelelő okokra hivatkozva gyakorolhatja az ügyfélre kedvezőtlenül az egyoldalú szerződésmódosítás jogát:

A tételes meghatározás követelményének csak akkor felel meg a szerződés, ha az ok-lista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra alapot adó körülményeket, tehát ha az ok-lista egy olyan zárt rendszer, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását tartalmazza.

Az okokat pontosan, egyértelműen, ellentmondásoktól mentesen kell megjelölni, ahogy azt a Ptk. 228. § /3/ bekezdése a szerződési feltételek vonatkozásában is megkívánja.

Ezek a legfontosabb elvárások az ok-lista tartalmával, azaz az egyoldalú szerződésmódosítás okainak meghatározásával kapcsolatban.”

Ide kapcsolódóan az OTP-nek 2008. február 15-én közreadott „Üzletszabályzat” névvel kiadott Általános Szerződési Feltételei 4.2. pont alatt pedig a következőket írja:

„A Hitelező jogosult a Devizahitel ügyleti kamatát, egyéb költségét és az erre vonatkozó szerződési feltételt egyoldalúan módosítani, ha a bankközi hitelkamatok, a fogyasztói árindex, a jegybanki alapkamat, az állampapírok hozama, a lakossági hitelek kockázati tényezőinek alakulása és a Hitelező forrás-, valamint hitelszámla-vezetési költségei változnak.”

Az egyéni perek bírósága számára jövőben ezekből kiindulva az utóbbi szövegnek alaposabb vizsgálata nélkül is megállapítható lesz az, hogy a törvényi követelményeknek az Általános Szerződési Feltételek említett pontja alatt közöltek nem felelnek meg.

—————————–

Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolása a következők szerint folytatódik:

“Ugyanakkor annak megállapításához, hogy egy konkrét esetben az egyoldalú szerződésmódosításra alapos okból került-e sor és erre tekintettel az jogszerűnek minősül-e, az alábbi feltételeknek is teljesülniük kell:

A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét, jelentéktelen, érdemi hatást nem kiváltó változás nem adhat alapot a szerződés módosítására. A módosítás mértékének arányban kell állnia a bekövetkezett változás hatásával.”,

Ebből a szempontból nézve a problémát pedig nem lesz más dolga az egyéni perek bíróságának mint az, hogy a hitelező egyoldalú szerződésmódosítása esetén vizsgálja tehát azt, hogy mondjuk a kamatmódosítás közlését ténylegesen mely és milyen mértékű változás idézte elő azoknak az okoknak alapján, amit az Általános Szerződési Feltételekben fentiek szerint egyébként nem a törvény előírásainak megfelelően fogalmazott meg, illetve arányos volt a módosítás a hitelező által bizonyított, adósokkal korábban soha nem közölt változásokkal.

Néhány bekezdéssel később pedig a Legfelsőbb Bíróság szigorúbb megállapítást azzal tesz az Ítélőtáblai ítélethez képest, hogy formai szempontból is vitatja az egyoldalú szerződésmódosítás törvényességét annak ellenére, hogy az Ítélőtábla ezt nem vitatta:

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint nem lehet tételes vizsgálat nélkül azt kimondani, hogy az ok-listákban foglaltak „formai” szempontból megfelelnek a törvényi előírásoknak. Vannak ugyanis olyan feltételek, melyekkel kapcsolatban felmerülhet például, hogy nem felelnek meg a tételes meghatározás követelményének, hogy bekövetkezésükre az alperesnek esetleg ráhatása lehet, vagy nem eléggé egyértelműen meghatározottak, szubjektív elemeket tartalmaznak, sőt olyan közgazdasági fogalmak is megjelennek, melyek vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság szerint azok jelentésének, tartalmának felderítése lehet szükséges.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a fent kifejtettekre tekintettel a megalapozott döntés meghozatalának alapfeltétele az ok-listákban felsoroltak egyenkénti megvizsgálása abból a szempontból, hogy azok a Hpt. 210. § /3/ bekezdésében meghatározott, jelen részítéletben részletezett követelményeknek megfelelnek-e. Erre a vizsgálatra a per során nem került sor. A kereset is csak általánosságban hivatkozott a rendelkezések tisztességtelenségére arra alapítottan, hogy az ok-listában felsorolt körülmények nem voltak kellően világosak, átláthatók, kiszámíthatók. Az alperes is csak általánosságban adta elő a kereseti kérelemmel kapcsolatos védekezését. Sem az első, sem a másodfokú bíróság nem vizsgálta tételesen az ok-listában foglaltakat.

Egyenkénti, tételes vizsgálatot lát eszerint indokoltnak a Legfelsőbb Bíróság, és eközben egy további érdekesnek mondható problémára utal az „olyan közgazdasági fogalmak is megjelennek, melyek vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság szerint azok jelentésének, tartalmának felderítése szükséges” szavakkal. Ugyanis az esetben, ha még a Legfelsőbb Bíróság számára is indokolt az általános szerződési feltételeknél használat egyes közgazdasági fogalmak vizsgálata, akkor miként tudta értelmezni a szerződés aláírásakor ugyanezeket akár a közjegyző, akár a laikus szerződés fél.

Sehogy. Ebből pedig az következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság utal a szerződésnek akaratnyilvánítási hibáira is e peres eljárás kereteit meghaladó értékeléssel.

——————————-

Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság utasítást ad a hatályon kívül helyezést követően közérdekű peres eljárás további menetére, kijelenti azt, hogy

„Legfelsőbb Bíróság fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy jelen per tárgya kizárólag annak eldöntése, hogy a keresettel támadott ÁSZF-ek, illetve blankettaszerződések ok-listáiban felsoroltak érvényes feltételek-e. Amennyiben a megismételt eljárás során bebizonyosodna, hogy egy vagy több, esetleg valamennyi feltétel nem felel meg a Hpt. rendelkezéseinek, és ezért érvénytelen, akkor ez a körülmény önmagában kizárja, hogy az adott ok alapján jogszerűen sor kerülhetett, illetve sor kerülhessen egyoldalú szerződésmódosításra.”

Végül kitér az azonnali hatályú felmondással, és biztosítási szerződéssel kapcsolatos problémákra, majd ismerteti a Szegedi Ítélőtáblai ítéletnek helybenhagyott rendelkezéseit, és utal felperesnek 3/4-ed arányú pernyertességével járó perköltség viselésre is.

=====================

Ezek után állítom azt, hogy a bankoknak mos már igazán van okuk rettegni.

Nem azért, mert a Partiscum XI. Takarékszövetkezettel kapcsolatosan milyen bírósági határozatok születtek és várhatóan fognak születni, hanem azért, mert a devizaalapú kölcsönszerződések egyes szerződési feltételeinek semmiségére alapított egyéni peres eljárásokban a Legfelsőbb Bíróság útmutatása alapján lefolytatandó bizonyítási eljárás, valamint ezek alapján a szerződések értékelésének szempontjai a helyi, vagy megyei bíróságok számára immár adottak.

Nem lehet kétséges a jövőben az, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó, bíróság előtt érvényesíthető kérelmek eredményre vezetnek.

A Szegedi Ítélőtábla és Legfelsőbb Bíróság tette a dolgát úgy, ahogy tisztességes bíróságtól elvárható.

A többi pedig már nem ezeknek a bíróságoknak dolga.

Vegye mindenki tudomásul, hogy keresetlevelet megírni, vagy a pert kezdeményezni a bíróság a károsultak helyett nem fog.

Siófokon 2011. október 2. napján.

Léhmann György