Ez a dal zümmög egész nap a fejemben „…kopott farmerek az út mentén…” Emlékszem, 81 nyarán Athén utcáin csavarogtunk Hernyák Gyurival és öcsémmel, és öcsém egyfolytában ezt az akkori slágert dúdolta, engem meg kurvára idegesített akkor, hiszen én másodállásban rockzenész voltam, és az ilyen Neotonos, mézes-taknyos daloktól felfordult a gyomrom. És mennyire megváltozhattam, hogy ma egész nap ezt a dalt dúdolom félhangosan: Szééép nyááári nap!… (Nem tudom, meséltem-e neked Barátom, hogy akkor, Athénben, egy fülledt erotikával telített kuplerájt is meglátogattunk mind a hárman…? Ha nem említettem eddig, holnap elmesélem.)
Ilyen, nyarat hazudó szeptemberre nem emlékszem, pedig már az ötvenötödik ősz köszönt rám, miközben ősz hajszálam még alig deresíti a halántékom. A déli órák, akár júliusban, csak az este közeledével jön a lehűlés, mely nem hizlal hajnali harmatot, hiszen a szárazság már a légben kiszárít minden párát. Ezért nem bőgtek a bikák a Bükkben; elmentek vizenyősebb vidékre. De ugyanezért lesz kiváló az idei szőlő- és bor évjárat. Magam jóféle pálinkafőző vidékről származom, szüretet még az életemben nem láttam (még annak dacára sem, hogy középfokú végzettségem a mezőgazdaság területére szólított… volna, de én dezertáltam „Parasztia” galaxisáról, hogy később mégis egy ilyen „bolygón” vessem meg lábam…)
E hét végén tehát mégis látni fogok, sőt tevékeny résztvevője leszek egy szüretnek – nem nagyüzeminek, csak olyan családiasnak, mely szőlőből kipréselt nedveket néhány szomjas ember akár pár nap alatt elfogyaszthat -; szinte már látom magamat puttonnyal a hátamon, melyben nem gyermekeknek való karácsonyi ajándék rejtezik, hanem felnőtteknek készülő jóféle majosházi nedű, amit a görög mitológiai Bachánsnők is szívesen fogysztanának… de utána nem tépnék szét gyermekeiket, ahogy az a görög drámában megíratott. Bocs’, megint csak Athénba utaztam gondolatban… Szóval a hétvégén szüret. Utána viszont, a jövő hét elején egy másfajta „utószüret” a Bükkben; hétfőn Miskolcra érkezvén első dolgom lesz, hogy beírjam magam a terület egyik, számomra kedves részére, hátha felhangzik még a közeli szálasban, vagy rudaserdőben egy utóbőgést jelző ősi hang: eőőőőüüühh! Áooouuuhh- öh-öh-öh!
Ennyit az idillről. És kedvemet még ama tény sem szegi, hogy tegnapi írásom konkrét tartalma a semmibe hullt, hiszen a bankok lobbi-tevékenysége győzött a józan ész felett (meg az igazságot is maga alá gyűrte, olyan undorító erőszakossággal, mint egy felhevült pedofil a tízéves gyereket.) De hát a bankok, meg a bankárok már csak ilyenek.
Calvero, a szájber bankrabló