A hadseregből leszerelve, 1981-ben Görögországban jártunk barátommal és öcsémmel, s egy forró délutánon az Akropolisz alatt őgyelegtünk, és ha jól emlékszem, éppen kuplerájt kerestünk, mert valaki mesélte, hogy Athénben járva két dolgot feltétlenül meg kell tekinteni: az Akropoliszt és a kupikat. Előbbi már megvolt, nagyot unatkoztunk egy ún. fény- és hangjátékon, amit ott adtak elő az oszlopok tövében, de hátra volt még az utóbbi. És ez ügyben kóboroltunk az athéni utcákon, szemünk a feliratokat fürkészte, de olyan feliratot sehol sem láttunk, amelyet a mi nyelvünkre lefordítva nyilvánosháznak tarthattunk volna. Annál több volt viszont az a felirat, hogy Katarzis. Be is mentünk az egyikbe, mert tágan értelmezve az orgazmus is egyfajta katarzis, de csalódnunk kellett, mert ott, a Katarzis feliratú tábla mögötti helyiségben nem ledér lányok viháncoltak, hanem tíz mosógép berregett, és öt drachmáért mindenki saját kezűleg kimoshatta a húgyfoltos gatyáját.

Utána azonban, egy másik utcasarkon történt valami. Öcsémmel éppen átmentünk a gyalogátkelőn, Gyuri lemaradozva a kirakatokat bámulta, és mire a zebrához ért, pirosat jelzett a lámpa. Mi a túlsó felén vártunk, s láttuk, hogy Gyurihoz lép egy középkorú férfi. Beszélgetnek, majd pár másodperc múlva Gyuri átkiabál nekünk: Itt van, amit keresünk! Mi van?!-kiáltottam vissza. Itt a kupi! ez a pasi azt mondja, vannak lányok! onnan tudom, hogy lányokról beszél, mert azt mondja: luk!
Közben ismét zöldre váltott a lámpa, öcsémmel visszamentünk a túloldalra. Gyuri elismételte, amit hallott, a pasi meg lelkesen bólogatott, és azt mondta: look! Mire én Gyurinak: te barom, ez nem azt mondja, hogy luk, hanem, hogy look – hogy nézzük meg a lányokat. A félreértés tisztázódott; elindultunk a pasi nyomában, aki egy pincehelyiség felé irányított minket. A lépcsőn lefelé haladva sötétbordó fények fogadtak minket, és a Deep Purple zenéje szólt, leérkezve pedig, bárszékeken egymás mellett ültek a lányok. Olyanok voltak, mint a piaci asztalon kihelyezett szép gyümölcsáru, mely mögé a rohadtabbat szokták eldugni az árusok. Tovább haladtunk, leültünk egy szeparéban. Jött a pincér, kértünk három sört. Ebben a pillanatban visítva három lány ugrott a nyakunkba, és rögtön átöleltek minket. A pincér megint ott termett, kértünk a lányoknak is italt; valami gyanús koktélt rendeltek, amiről ma is meggyőződésem, hogy csupán vízzel kevert narancslé lehetett. Pár perc múlva kiderült, hogy a lányok Jugoszláviából (akkortájt még létezett ilyen nevű ország), szóval onnan jöttek Athénbe bérmunkásnak, így a nyelvi akadályok is elhárultak. Én már kezdetben lemondtam arról, hogy bármelyiküket is ágyba vigyem; balkániasan repedtsarkúak voltak. Gyuri is ugyanígy vélekedett. Ámde aznap volt öcsém huszonkettedik születésnapja, s felajánlottuk neki: válasszon egyet a lányok közül, mi fizetjük a kalandját, születésnapi ajándék gyanánt. De öcsém már jegyben járt Mártival, és különben is mindig betonhűséges volt – önérzetesen elutasította felajánlásunkat.
Több dolgunk nem lévén hát, fizettünk (iszonyú összegbe került a három sör, és három „koktél”!), és továbbálltunk.
Még aznap délután kimentünk Pireus-ba, felszálltunk egy induló hajóra, és késő este megérkeztünk Mikonosz szigetére, amit úgy reklámoztak akkortájt a világban, hogy a Szabad Szerelem Szigete (jelzem: mindez három évvel a szerzett immunbetegség megjelenése előtt volt!) Egyébként a reklám nem volt alaptalan, mert valóban szabadon folyt a szerelem azon a szigeten. Esténként heterók, buzik, szétnarkózott leszbikusok henteregtek a forró homokban, vagy a sziklák tövében, és senki sem zavartatta magát attól, hogy mások is látják aktusukat. Már másnap mi is fölszedtünk Gyurival két francia lányt, akik nagyon „franciák” voltak; olyan lelkesen térdeltek elénk a szikás partoldalon, mint egy múltszázadi jóféle cselédlány, és cseppet sem panaszkodtak arra, hogy töri térdüket a csipkés szikla. Utána pedig mind a négyünknek olyan jólesett fejest ugrani a magas szikláról, a még éjszaka is langyos tengerbe, melynek tükrén darabokra törve cikázott a Hold fénye…
Másnap egy svéd lányt szedtem fel, és késő éjjel bevittem barátaim szobájába, akik már aludtak. Csakis azért vittem be, hogy dicsekvőn megmutassam nekik friss szerzeményemet (állatian gyönyörű ős-skandináv nőstény volt, a vikingek kései leszármazottja… de, hogy egy időben közelebbi hasonlatot mondjak: olyanféle volt, mint az ABBA együttesből a szőke.) Nos, miután megmutattam, máris továbbálltunk, és a lányon láttam, mennyire csalódott, hogy elhoztam onnan, mert abban reménykedett, hogy egymás után mindhárman nyársra húzzuk. Ehelyett azonban csak én dugtam meg, mégpedig a mikonoszi halpiacon, ráfektetve egy széles kőasztalra, mely ontotta magából a tengeri halak, rákok, polipok s más tengeri gyümölcsök romlottan is szép tengerszagát.
Azon a héten még Spanyolhonnal és Olaszországgal is testies diplomáciai kapcsolatot létesítettünk.
Nagy kaland volt fiatalnak lenni…!
Calvero